Kisalföld logö

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -9°C | 1°C Még több cikk.

Státusa: szerető éveken át

Két szegedi nő. Más életutat jártak be, más a foglalkozásuk, mások a szokásaik. Nem ismerik egymást. Az egyetlen közös bennük: szeretők voltak. Történeteiket – álnéven – okulásként mesélik el. Mindenkinek, aki egy kapcsolatba harmadikként lép be.
Igazi bulvártéma a teátrumok színpadán a szeretők civódása. Pedig az életnél nincs igazabb színház... Illusztráció: MTI
Ági sír. Egyik cigarettáról a másikra gyújt, miközben mesél. Sándorral jó néhány hónapja szakítottak, de még mindig nem tudta magát túltenni a csalódáson. – Egyetemistaként hoszteszként dolgoztam Budapesten. Az egyik rendezvényen én fogadtam a vendégeket. Ott találkoztunk. Rögtön megtetszett. A program végén elkérte a számomat, s még aznap este felhívott. Találkoztunk. Sándor unalmas, halódó házasságról, hajcsavarós, otthonkás feleségről beszélt. Rám vágyott ez a jól öltözött, vonzó, szellemes, udvarias férfi – olyan, amiről minden nő álmodik. Beleszerettem. Két év telt el, kiborultam. Hiszen minden hétvégét, minden ünnepet egyedül töltöttem. Sokszor az ágyban voltunk, amikor a felesége hívta. Én olyankor a plafont néztem.

Kimagyarázta...

Ágiék titkolták kapcsolatukat. A lány egyedül járt színházba, partykra. Amikor ezeket Sándor szemére vetette, a férfi ígérte, elválik. – Két héttel később egy csokor virággal jött, azt mondta: beadta a válópert. Nem hittem el. Szakítani sem tudtam, túlságosan szerettem, megszoktam a közelségét. Ezután láttam először a feleségét. Édes kettesben andalogtak. Felhívtam: ha válnak, hogy sétálhat vele a nő ilyen szerelmesen? Kimagyarázta. Hittem is, meg nem is. Tudtam, hogy butaság, de azt mondtam magamnak: hamarosan elválnak, és akkor összeköltözünk.
Újabb hónapok teltek el, hol szerelemben, hol veszekedéssel. Egy alkalommal Ági beugrott egy beteg hosztesztársa helyett. – Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor Sándor belépett a feleségével. A várandós feleségével. Rögtön meglátott engem, elsápadt. Én majdhogynem elájultam, de tartottam magam, a szokásos módon regisztráltam őket. Mintha nem ott úszott volna el a szemem előtt minden álmom, a jövőm, a szerelmem.

Másnap hazamentem a szüleimhez, pár héttel később Szegedre költöztem. Sándor sokszor keresett telefonon, soha nem vettem fel. Mit is mondhatott volna? Túltenni magam ezen nem tudom, bár a barátnőim azt kérdezik: mit vártam? És hogy ideje lenne befejezni a sebek nyalogatását. Ismerősöm utólag mesélte: a nő végig tudott rólam, s remélte, elmúlik ez is, mint a többi kaland. Igazából Sándor felesége miatt lelkiismeret-furdalást nem érzek. Aki hagyja magát megcsalni, az nyilván nem tesz azért, hogy jó legyen a házassága...
A negyvenes évei elején járó Erzsi elvált, két felnőtt gyermeke van. A rossz házasság után úgy gondolta: pasi jöhet, újabb apa és újabb férj nem kell. A dekoratív nő egy barátnője házavatóján találkozott a sármos
Tamással. Táncoltak. A férfi lakásán kötöttek ki.

– Nem vagyok híve az egyéjszakás kapcsolatoknak, ezt meg is mondtam neki. Ő rögtön azt mondta: ez nem arról szól. Tamás egy másik városban lakott, de hét közben itt volt. Mindennap találkoztunk. Illatosan, csinosan, kisminkelve szaladtam hozzá. Csodálatos volt együtt. Sokáig nem tűnt fel, alig beszél magáról. Az viszont elégedettséggel töltött el, hogy mindent tudni akart rólam, állandóan meséltetett. Azt mondta, otthon az idős édesanyjával él, ezért minden héten hazautazik hozzá. Ez is tetszett: egy gondoskodó férfi! Egy idő után már nem zavart a 8 év korkülönbség sem. A barátnőim elfogadták. Mi többre vágyhattam volna?

Álcáztam magam

Hónapok teltek el így, aztán jött egy újabb buli, ahol Tamás találkozott egy korábbi kollégájával, Erzsi pedig hallott valamit, amit nem kellett volna. A férfi Tamás családjáról érdeklődött.
– Tamás valami érdektelen válasszal elkente a dolgot, s már vitt is táncolni. Ittunk, el is feledkeztem az egészről. Később visszajött a gondolataimba az a mondat. Amíg Tamás aludt, megnéztem a lakcímkártyáját. Készültem a hétvégére. Tamás pénteken elutazott. Én szombaton ültem kocsiba. Hamar átértem a másik városba. Kerestem az utcát. Életem leghosszabb másfél órája volt. A sarkon letettem a kocsimat, sétáltam. Napszemüvegben, állig felhúzott kabátgallérban. Álcáztam magam. Szükség is volt rá. Tamásék házához érve két kisgyereket láttam a szépen gondozott kertben. Tamás is ott volt, a kicsik kiabáltak neki: Apa, nézd, egy vakondtúrás! A túloldalról elhaladva hallottam, a felesége kikiált, menjenek kezet mosni, kész az ebéd.

Szakítottunk

Nem tudom, hogy értem vissza Szegedre. Sokáig álltam a város szélén egy parkolóban. Zokogtam. Hétfőn találkoztam Tamással, mindent elmondtam neki. Magyarázkodott, hogy engem is szeret és a családját is. Hét közben velem boldog, szombaton és vasárnap velük. Szakítottunk. Mélységesen szégyellem magam mind a mai napig. Egyrészt azért, mert majdnem tönkretettem egy családot, akaratomon kívül. Másrészt, mert hagytam magam átvágni. Annyira naiv voltam, hogy egyáltalán nem gyanakodtam. Akkor sem, amikor mindig halogatta, hogy bemutasson az állítólagos anyukájának, akivel együtt él...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

újabb siker

teremfutball

A magyar futsalválogatott nyert Litvánia ellen a Dabason zajló… Tovább olvasom