Kisalföld logö

2018. 06. 25. hétfő - Vilmos 14°C | 22°C Még több cikk.

Sorompót nyitott a menekülteknek

Folytatás az 1. oldalról.

– Némi szóváltást követően sikerült meggyőznöm az ávós hadnagyot, álljon el az útból, hogy kinyithassuk a határsorompót. Mondtam neki, hogy üljön be az autójába és a lehető legrövidebb úton hajtson haza, így biztosan nem esik bántódása – mesélte el a Kisalföldnek az ötven évvel ezelőtt történteket Horváth Jenő. – A sorompó felnyitását követően megjelent az osztrák közlekedési miniszter és Bécs polgármestere. Érdeklődtek a magyarországi helyzet iránt. Elmondtam nekik, hogy értesülésem szerint – mivel a hegyeshalmi vasútállomás a távírón keresztül állandó kapcsolatban állt Záhonnyal – szovjet páncélosok érkeznek az országba. Azt mondták, Ausztria viszonylag fiatal állam, katonai segítséget sajnos nem tudnak adni, ám minden humanitárius segítséget megadnak.
„ Az egész osztrák határszakasz szabad a magyar menekültek előtt, mindenkit befogadnak. Ebben az időben több tízezren menekültek át Ausztriába a Hegyeshalom és Andau közti szakaszon.”
– Úgy nézett ki a táj, mintha az egész határban répát szedtek volna, minden szántóföld tele volt emberekkel. Amikor távolról megpillantottak, hogy vasutas-egyenruhában motoron közeledem, rögtön elbújtak. Meg kellett állnom és integetnem, hogy nyugodtan előjö-

hetnek.

Motorral menekültek

– A budapesti „segélykiáltá-

sokra” százával érkeztek az osztrák segélyszállítmányok a határra. A Vöröskereszt kivételével a teherautók nem jöttek át Magyarországra. A határon rakodták le a szállítmányokat. Gúlában álltak az élelmiszerek, kötszerek és egyéb segélyszállítmányok.
– Majdnem négy napon át szinte haza sem mentem a határról. A rengeteg segélyszállítmány mellett számos nyugati újságíró is érkezett azokban a napokban és több százan hagyták el itt az országot. Több társammal együtt egészen addig vigyáztunk a határ szabad átjárhatóságára, amíg Hegyeshalomba is megérkeztek a szovjetek. A tankok elállták a határ felé vezető utat, így azokat megkerülve, a „kertek alatt” tudtam csak hazamenni. A feleségemmel azonnal felöltöztettük a gyerekeket és mindent hátrahagyva útnak indultunk. A motorbicikli tankjára ültettem a kisfiamat, mögötte én ültem, a hátam mögött pedig a feleségem, kezében a pólyás kislányunkkal. Az úton nem mehettünk, így a felázott szántóföldeken keresztül kellett eljutnunk a határig. Ausztriában rendkívüli fogadtatás várt bennünket, elláttak bennünket élelemmel és ideiglenes szállást is kaptunk. Több osztrák vasutas kollégát ismertem régebbről, segítségükkel nem kellett menekülttáborba mennünk, szállást és rövid időn belül munkát is kaptam.

„ ...megüzente: ő lesz

az első, aki agyonlő”


– A Magyarországról érkező hírekből tudtam, hogy nem szabad visszamennem, mert rögtön letartóztatnak. Volt olyan falubeli, aki megüzente: ő lesz az első, aki agyonlő. Ausztriában sem lehettünk teljes biztonságban, többször megpróbáltak csellel Magyarországra csalni. A gyerekeket is csak kísérettel mertük óvodába vinni.
A hazai rendszerváltást követően még évekig nem mertem átmenni. 1998-ban aztán megpróbáltam belépni az országba Kőszegnél, ám csak a határátkelőig jutottam. Az adataim ellenőrzése után a határőrök közölték, hogy nem léphetek be Magyarországra. A nyilvántartásban ugyanis még „feketelistán” voltam. Azt gondoltam, tévedésről van szó, ám a bécsi magyar követségen megerősítették, hogy nincs tévedés. Ezt követően még közel fél évnek kellett eltelnie, hogy végleg töröljenek a tiltó listáról.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kíváncsi az Árkád üzletközpontra?

Tovább olvasom