Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Sokan választják az utógondozást

A tizennyolcadik születésnap a legtöbb ember életében a felhőtlen mulatozást, gondtalan ünneplést idézi fel. Akad azonban, akinek élete – visszafordíthatatlanul – megváltozik az említett napon. Aki nevelőotthonban tölti a gyermekéveit, annak a nagykorúvá válás olyan kérdéseket vet fel, amivel a többi fiatal talán sosem szembesül.
– Még két hónapom van a költözésig, akkor lesz a születésnapom – mondja Viczina Andrea a József Attila Nevelőotthon egyik apró szobájában, amikor arról kérdezzük, mihez kezd, ha betölti a tizennyolcadik életévét.

Fizetni kell érte

– Nem megyek messzire, szeretném igénybe venni az utógondozási lehetőséget, ami további hat évre biztosítaná a lakhatásomat. Gyakorlatilag az otthonban maradnék, de egy másik részlegbe kerülnék át. Négy éve élek itt, megszoktam az intézmény „falait” – mondja Andrea, majd azt is hozzáteszi, örül annak, hogy az utóbbi években édesapjával sikerült rendeznie a kapcsolatát, mára ha teheti, hazajár hétvégente és az ünnepekre. – A barátommal több mint két éve vagyunk együtt, szintén itt él. Ha tehetjük, együtt töltjük a kimenőt, sütünk-főzünk vagy tévézünk. Két év múlva mindenképpen le szeretnék érettségizni, de a virágkötőszakmát is kitanulnám. Ehhez jó segítség az utógondozás, amiért ugyan fizetni kell, mégis biztonságos átmenetet nyújt ahhoz, hogy kikerüljünk az életbe.

Andrea családot szeretne

Andrea szórólaposztásból és hasonló munkákból egészíti ki a zsebpénzét, nyárra pedig valami komolyabb szezonmunkát keres majd. – Érettségi, biztos munkahely, szerető család: egy kisfiú és egy kislány – azt hiszem, ennyi az, amire vágyom, ha a jövőre gondolok – mondja búcsúzóul.

Gábor is maradna

Szintén igényli az utógondozást a Cseresznye Sori Gyermekotthon lakója, Bertalan Gábor. – Levelet fogok írni a gyámhivatalnak, hogy itt maradhassak. Nem szeretnék elköltözni, hiszen tanulok, egyelőre nincs munkám, nem tudnám biztosítani a megélhetésemet. Nem vagyok rossz gyerek, igaz tanulóbajnok sem. A matekot szeretem, előfordult, hogy három ötöst is szereztem egy órán. Szívem szerint kitanulnám a Handler összes fiúszakmáját. El tudnám képzelni magam festőként, kőművesként, burkolóként vagy kárpitosként – mondja Gábor. Azt is megtudjuk, bátyja, nővére is itt él, ők is utógondozottak. – Öt éve kerültem ide, édesapám halála után. Anyámról semmit sem tudok. Van ugyan valami halvány emlékem róla, de sajnos semmit sem tudok hollétéről. Nem keres, én nem tudom, hol keressem.
Arra a kérdésre, mit vár a jövőben, az válaszolja: a focivébét! Elárulja, egyelőre nem foglalkoztatja a családalapítás. – Később szeretnék gyerekeket, hármat. Azt hiszem, szerető apjuk lennék. De ahhoz még magamnak is meg kell tanulnom egyet s mást.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szoros küzdelemre számított a választáson?

Tovább olvasom