Kisalföld logö

2017. 12. 11. hétfő - Árpád 4°C | 14°C Még több cikk.

Run by Love

Zenei érdeklődésem sokáig csak egy határt ismert: a pánsípot ne! A pánsípnál is jobban foglalkoztat Kozsó.

Zenei érdeklődésem sokáig csak egy határt ismert: a pánsípot ne! A pánsíphoz való viszonyomat sok tényező befolyásolta. Egyrészt az Astoria aluljárón keresztül jártam 9 évig gimnáziumba és egyetemre, ezért minden áldott reggel egy 4–8 fős indián kommandótól hallgathattam az El Condor Pasát, ha tetszett, ha nem.

A következő csepp a pohárban az volt, amikor egy bevásárlóközpontban Abba Gold CD-t vásároltam akciós, 799 forintos áron, majd amikor otthon betettem, kiderült, hogy minden számot pánsípon dolgoztak fel. El tudják képzelni a Dancing Queent pánsípon? Nagyon akciósan? Ezután jött a pánsíp- és okarinaőrület, jelentős reklámhadjárattal megtámogatva, ahol fokozni próbálták a fokozhatatlant. És nem véletlenül volt ez a cím. Mert ez már önmagában megdöbbentő. Nem véletlenül nem azzal reklámozták a Beatlest, hogy három gitár és egy dob. Miért kell ezt csinálni? Mi lehet a következő lépés? Metallica-számok pánsípon? Akela citerán és köcsögdudán? A benyomások azonban itt nem értek véget. Esküvőnkön ugyanis elénk tettek egy CD-t a bevonulós zenékkel. A hagyományos Mendelssohn és Wagner mellett felfigyeltem egy Vangelisre is, amely az 1492, avagy a paradicsom meghódítása című film azon pánsípfutamait tartalmazta, amelyre lelövöldözik az őslakos indiánokat. Király ómen egy esküvőre tényleg, ha az ember az indiánlövöldözős számra vonul be. Több mint célzásértékű, ugye?

A pánsíppal kapcsolatos frusztrációim közül utolsóként említeném azt a Bolíviában vásárolt CD-t, amin a helyi Lakodalmas Lajos (Luis Nupcial nyers fordításban) szólaltatta meg az Igyunk egy sört! címet viselő országos slágert, melynek refrénje, verse és címe a minimalizmus jegyében a fogyasztásra szólított fel. Na most Bolíviában az az érdekes, hogy eredeti hordozót vásárolni szinte lehetetlen, a helyi Mahasz tagjait valószínűleg álarcos emberek tartják fogva szomorkodó vikunyák mellett. Éppen ezért olyan fénymásolt borítós korongot sikerült vásárolni, amelyet kazettáról írtak át. Így ez az egyetlen CD a világon, amely húzza a szalagot. De annyira, hogy lejátszási ideje a hátlapon feltüntetett 47 perc helyet 51.

A pánsípnál is jobban foglalkoztat azonban Kozsó, nemzetközi karrierhez felvett nevén Zed K., aki új együttest indított Run by Love néven. Az együttes Kozsóból és két rajzolt szemöldökű szőke nőből, Jenniből és Susie-ból áll össze. A honlap szerint egyikük szépségversenyt nyert, míg a másik tud fuvolázni, de a Flashdance rendkívüli módon hatott rá. Szerencse, hogy nem hegesztő lett. De az is lehet, hogy volt hegesztő is és ezért a rajzolt szemöldök. Az együttesről szóló rövid angol nyelvű ismertetőből kiderül, hogy az Alvajárók (Zed K. korábbi csapata) azért változtatta Ámokfutókra a nevét, mivel az jobban tele van „szenvedéllyel, őrjöngéssel és gyorshajtással". A honlap szerint Kozsó új trendet is kialakított a ruházkodásban és hajban, amit a rajongók ezrei követnek, így ha valakinek a szemébe hullik egy indokolatlan szeretettincs és úgy néz ki, mintha a Budapest-parádé ideg- és elmekamionjára a turkálóból próbált volna összedobni  kollekciót, tudhatjuk, hogy ámokfutó. A sikertörténet azonban váratlan fordulatot vesz, a honlap szerint ugyanis 2003-ban, a mindig forgó (gondolom, a pörgés tükörfordítása) és romantikus Zed átváltozott, mint egy kaméleon. A két lány fontos szerepet kapott, hogy megmutassa tehetségét. Susie énekel is, legalábbis a végtagjain kívül a száját is mozgatja Kozsó. Zed hitvallása a tiszta, őrült szerelem és hit, hűség és hála családnak, a barátoknak és a rajongóknak. És ezt a terméket próbálják eladni Amerikában… A béna üzenetet ismerve Kozsónak legalább két narkódílert kellene lelőnie, hogy egyáltalán esélye legyen a köztudatba kerülésre. Miért ő a következő vonal Teller Ede mögött a világhírben? Miért próbálkozik? Nem jön neki a kábelen az MTV?

A másik a Princess együttes, akik technóalapra hegedülik rá Brahmstól a Magyar táncokat. A múltkor rátévedtem egy kereskedelmi rádióra és három percig csak annyit lehetett hallani, hogy tuc-tuc, aztán hirtelen mintha a Rajkó zenekar gyakorolt volna a haknibuszban egy nagyon göröngyös úton, megszólalt a Magyar rapszódia. Hárman vannak, gondolom, mindegyik más hangot játszik teammunkában, mint a moziban, amikor a középen ülő olvassa a másik kettőnek a feliratokat. És ha eltalálnak egy hangot, előrelépnek és dobbantanak, mint a második ukrán front csasztuskakülönítménye. Miért nem dolgozzák fel inkább az Apostol együttes életművét, abban legalább nehéz kárt tenni, vagy játszanak Vangelist pánsípkísérettel? Hiszen őket is csak a szeretet hajtja. Szerethetnék például a klasszikus zenét és próbálkozhatnának Zed K.-feldolgozásokkal.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szabályozná az unió a fogyasztói tájékoztatást

Nem tudjuk, hogy mit eszünk, mit iszunk. Pontosabban fogalmazva, nem mindig tudjuk, hogy milyen… Tovább olvasom