Kisalföld logö

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -5°C | 4°C Még több cikk.

''Rózsa Sándort ott fogták el örökre...''

Alig egy hónappal Rózsa Sándor vonatrablási kísérlete után végleg bezárult a börtönkapu a betyárok fejedelme mögött. Csapdába csalták: 1869. január 26-án önként sétált be a szegedi várba. Ahogyan korábban két alkalommal, ezúttal is halálra ítélték, ám ismét kegyelmet kapott. A szamosújvári börtönben halt meg. Levágott és tartósított fejét egy fővárosi kórbonctani intézetbe vitték.
A láncra vert Rózsa Sándor a rabságban sem veszítette el méltóságát. Illusztráció: Szentesi Zöldi László könyvéből
Még a rettenthetetlen Rózsa Sándor is félt, amikor kilenc társával lesben állt, hogy kirabolják a Szegedre tartó vonatot. – Cimborák! Most rözögök! Emmán nem a parasztok! Mög a gulya! Mög a vásárosok! E' az állam! A' pedig hatalmas! – mondta cimborájának, Veszelka Imrének. Pedig a legendás betyárvezérről azt tartották, hogy ő aztán nem riadt vissza semmitől...

Téli este volt: 1868. december 7-ét mutatott a kalendárium. Egy hónappal korábban Félegyháza közelében már megpróbálkoztak a vonatrablással, de hiába csavarták körül hosszú lánccal az egyik sínt, a szerelvény nem siklott ki, épp csak megzökkent az akadályon.

Másodszorra már biztosra ment a Pusztapéteri és Félegyháza között, a 258-as őrház közelében lesben álló társaság. A kegyetlenkedéseiről híres Csonka Ferenc egy vasúti őrtől srófkulcsot szerzett, azzal vagy tíz méter hosszan fölszedték a síneket. A közeli kiserdőben rejtőzve várták a vonatot.

Minden pontosan úgy történt, ahogy a betyárok kifundálták – legalábbis egy ideig. Este tíz óra tájban föltűnt a 3-as számú személyvonat sárga lámpája. A megrongált sínszakaszhoz érve a szerelvény nagy robajjal kisiklott: három kocsi fölborult, a többi a síneken maradt. A betyárok előugrottak a fák közül, és tüzet nyitottak a vonatra. Krausz János mozdonyvezető elmenekült; hiába lőttek utána, nem találták el.

Amikor azonban a betyárok jobban megközelítették a vonatot, az egyik kocsiból váratlanul viszonozták a tüzet. A rablók balszerencséjére, egy tiszt vezetésével kisebb katonai egység is utazott a szerelvényen, s bátran fölvették a harcot a támadókkal. A vonatrablás tervét kezdettől ellenző Rózsa Sándor társaival együtt jobbnak látta, ha visszavonulót fúj. A betyárok dolguk végezetlenül eltűntek a ködös téli éjszakában...

Az utasok csak másnap kora reggel értek be Szegedre. A betyárvilág fölszámolásával megbízott, és a vidéket sarcoló szegénylegényeknél sokkalta kegyetlenebb módszereket alkalmazó kormánybiztos, Ráday Gedeon besúgói napokon belül megerősítették: csak Rózsa Sándor és bandája lehetett olyan vakmerő, hogy fegyverrel megtámadjon egy egész vonatot.

Legenda és valóság

Rózsa Sándort nem fogta a golyó, mert burokban jött a világra. Legalább is így tartotta az egyszerű nép, amely félelemmel vegyes tisztelettel emlegette a betyárok fejedelmét. Erről és a híres szegénylegény viselt dolgairól Szentesi Zöldi László Rózsa Sándor – Legenda és valóság című könyvében olvashatunk. (Cikkünk is a kötetben foglaltak alapján készült.)

Az ötvenöt esztendős betyárvezér ekkorra már több ízben is megpróbálta a börtönéletet. Kétszer halálra ítélték, de Ferenc József császár mindannyiszor meg is kegyelmezett neki. Másodjára éppen a vonatrablás évének áprilisában, Mária Valéria hercegnő születése alkalmából kapott kegyelmet.

A vonatrablás után viszont elhagyta a szerencséje: Ráday csapdába csalta: tudta, hogy az üldöztetésben megfáradt betyárkirály jó útra szeretne térni, s ígérete szerint maga regulázná meg a vidéken mindinkább elszaporodó gonosztevőket. A kormánybiztos azt üzente hát Rózsának, hogy jelentkezzen nála, mert megérkezett a régen áhított csendbiztosi kinevezése. A történet másik változata szerint a még Rádaynál is vérszomjasabb vizsgálóbiztos, Laucsik Máté csalogatta be a várba azzal az ürüggyel, hogy pandúruniformisához méretet vegyen a katonaszabó. Azt is mesélték, hogy megígérte: a várban Rózsa Sándor visszakapja régi puskáját.

Bármint is történt, a betyárok királya maga sétált be a szegedi vár kapuján. Az udvaron szuronyos katonák körbefogták, leteperték, vasra verték. Az újabb halálos ítéletet ismét életfogytiglani börtönre változtatták. Szökésétől tartva a szamosújvári (ma Gherla, Románia) börtönbe vitték. Itt halt meg 65 éves korában, 1878. november 22-én. A bécsi udvar nem hitte, hogy természetes úton végezte, ezért fölboncoltatták. Fejét, szívét szeszben tartósítva Budapestre vitték, ahol a világhírű anatómus, Lenhossék Mihály tizenhat bűnöző koponyája között Rózsa Sándor fejét is megvizsgálta.

Hiába kereste rajta a gonosztevőkre utaló jeleket. A betyárvezér fejét még az 1940-es években is a fővárosi Szvetenay utcai kórbonctani intézetben őrizték, de a háborús fölfordulás idején nyoma veszett.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem modellkedik a királynő

Szinte teljesen felépült tavaly júniusi balesete után a Kisalföld szépségversenyének győztese, Csala Marianna. S bár bőven kapna munkalehetőséget, már nem álmodik modellkarrierről, mi több, a modellkedést teljesen kizárta az életéből. Mint említette a kórházi ágyon átértékelte az életét és nem szeretné az idejét arra vesztegetni, hogy fotósoknak pózoljon. Tovább olvasom