Kisalföld logö

2018. 05. 28. hétfő - Emil, Csanád 18°C | 27°C Még több cikk.

Repülő pogácsák ’56-ban

A zsemlegombóccal körített tejfölös-mustáros szelet „végigkíséri” egész életén Hámor Józsefné Terike nénit.

A zsemlegombóccal körített tejfölös-mustáros szelet „végigkíséri" egész életén Hámor Józsefné Terike nénit: a húsétel elkészítési módját még a tanítóképző főiskola kollégiumának menzáján idős kolléganőjétől tanulta ötven évvel ezelőtt, a megyés püspök szakácsnőjeként ezzel az étellel lepte meg az egyházi elöljáró külföldi vendégeit, elmaradhatatlan főfogása a családi ünnepeknek, így nem tartozik a csoda kategóriájába, ha a győri nagymama benevezett vele receptversenyünkre is.

A Rábacsanakon nyolcgyermekes családban felnövő Terike szüleinek nem volt anyagi lehetőségük, hogy lányuk kiemelt középiskolai tanulmányokat folytathasson, ezért 18 évesen konyhalányként helyezkedett el a győri tanítóképző főiskola bentlakásos kollégiumának menzáján. Később a kollégái ajánlották neki, hogy tanulja ki a szakácsmesterséget, mert olyan ízletes ételek hagyják el a kezét, hogy érdemes lenne magát továbbképezni. Időközben férjhez ment szerelméhez, Hámor Józsefhez, aki egy életen át elégedett lehetett, hogy mindig ízletes étel került  a családi asztalra, amely mellett még a két kislányuk foglalt helyett, Erika és Gabriella.

Tizenöt évig dolgozott az intézményben, s bevallása szerint rendkívül szívesen emlékszik vissza arra az időszakra, bár munka szempontjából nehéznek bizonyult. Előfordult, hogy a menzai dolgozók 70 kg lisztből gyúrtak tésztát, s a kinyújtott, szárított tésztát kézzel aprították fel, mielőtt betették volna a vízbe főni!  Az sem számított kis teljesítménynek, amikor ugyanannyi lisztből készült nokedlit szaggattak bele a forró vízbe. A krumplipürét kézzel keverték ki az 50 literes edényben, a sűrű masszában az óriási fakanálnak bizony volt „ellenállása", a konyhán dolgozó hölgyeknek bizony nem kellett konditerembe járniuk, hogy erős legyen a karjuk.

Az ’56-os forradalom idején a menza konyháján még nem volt sütő, így az általuk kiszaggatott nyers pogácsatésztát triciklin tolták át a közeli pékségbe, ahol nagyméretű kemence üzemelt. Terike a munkatársával már éppen tolta visszafelé a frissen illatozó, meleg pogácsákat, amikor egy nagy robbanás hallatszott a közelükben. Annyira megijedtek, hogy a Liszt Ferenc utca macskakövein rohamléptekben kezdték el tolni a triciklit, a mai fiatalok számára kevésbé ismert alkalmatosság az egész rakományával felborult, a pogácsák szanaszét repültek. Szegény lányok nagyon féltek, de nem merték otthagyni a pogácsákat, hevesen dobogó szívvel szedték össze.

Igazán csak a bajban mutatkozik meg, hogy ki az igazi barát.
A forradalmi események alatt a postán dolgozó barátnőjét nem engedték haza a szülőfalujába, a hivatalban kellett aludnia. Terike vállalta a veszélyt, naponta vitt neki melegételt, hogy ne éhezzen, s hogy ezáltal is egy kissé jobb kedvre derítse.
Miután elhagyta a kollégiumot, kétéves kitérőt tett az Erzsébet presszóba, majd a Richards menzáján szakácsnőként a törzsgárdához tartozott, hiszen ott is közel 20 évig dolgozott.

Nyugdíjba vonulása után sem tétlenkedett, felkérték, hogy heti váltásban legyen a püspök úr szakácsnője. Étkezésenként 12–25 főnek okozott kulináris élvezeteket Terike néni. Gyakran reprezentálós étkezéseken saját maga tálalta fel az ételeit, egy vacsora után a kiemelt francia vendégek a püspök úrral fordítatták le dicséretüket Terike számára: „Ön olyan istenien főz, hogy akár az ötcsillagos Intercontinental Szállodába is elmehetne főszakácsnak!"

„Jó pap is holtig tanul", s ez a mondás minden szakmára igaz. Bár ritkán jutott el külföldre, természetesen ott mindig nagy érdeklődéssel fordult a helyi specialitások, más főzési szokások felé. Olaszországi vendégeskedés során figyelte meg, hogy egy adott helyen mindent olívaolajjal készítettek. Férjével együtt azt tapasztalta, este akármennyit ettek, nem fájdult meg a hasuk, s ezt a pozitív hozadékot az olívaolajnak tudják be. Sőt, ma már a saját háztartásukban is előnyben részesítik a napraforgóolajjal szemben.

Az ötvenes években még nem voltak mirelit termékek, így gyakran előfordult, hogy a főiskola menzáján egy mázsa zöldbabból készítettek konzervet a téli időszakra. Hámoréknál, ha a mennyiségi mutatók nem is, a szokás a mai napig megmaradt: fagyasztóládájuk nincs, a spájzban nem az oroszok sorakoznak katonásan, hanem a saját készítésű befőttek és konzervek.

Terike néni rendkívül finomnak találja a sütőtöklekvárt, ami ráadásul nemcsak rendkívül egészséges, hanem egyszerűen elkészíthető. A dinnyehéjdzsem talán első hallásra igencsak furcsán hangzik, de aki megkóstolja, az kellemesen fog csalódni benne. Az agilis hölgy a tiroli réteshez is emocionálisan fűződik, hiszen két lányuktól három unokájuk született, akik nagyon szeretik a nagyi süteményét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Kisalföld kedvenc tanárai

A Kisalföld új kampányt indít, amelyben olvasóink segítségével keressük az év pedagógusait. Tovább olvasom