Kisalföld logö

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 19°C | 30°C Még több cikk.

Rendet!

Mekkorát csalódott! – monda a Nagy-Alföldről a Kisalföldre vonattal érkező vendég. Azt feltételezte, hogy a Dunántúl mégiscsak más, aztán ahogy a fővárost elhagyta, s a szerelvény haladt a fákkal övezett töltések között: szemét mindenhol. Tíz és tíz kilométereken át szemét, mintha szemétlerakó övezte volna a síneket.

Aligha gondoltuk akár még fél évszázada is, hogy ekkora fejet fájdító hatalmas gondot okoz majd idehaza is a hulladék. De hát érthető. A mostanihoz képest töredéke, elenyésző volt az életünkkel járó hulladék. Gondoljunk csak utána, a tejet kannában vitte haza a háziasszony, a lisztet, a cukrot papírzacskóban. Ma a bevásárlóközpontok 20–30 méter hosszú gondolái roskadásig tele áruval. Mindenhez csomagolás jár. Tíz- és tízezer cikk, mqanyag van. A reggeli feketekávéhoz az aprócska tejsqrítmény is mqanyagban, akár a tasakos leves, aztán a zöldségesnél a hagymát és a krumplit is mqanyag zacskóban kapjuk. Amennyi hulladék valamikor a falusi portán keletkezett, az jobbára földdé vált a kert végében vagy elégett a konyhai tqzhelyen. Hírmondója sem volt a többtucatnyi üdítő- és ásványvízféleségnek. Ma egy növénypatikában száz és száz szert kínálnak mqanyagba „csomagolva”. Ezek mind nem léteztek. A szőlő kötözéséhez is mqszálas kötöző a választék. Csomagolóanyagok töltik meg a hulladéktároló edényeket.
Mintha nem tudnánk mit kezdeni a töménytelen sok hulladékkal, amelyek életünk, a mai módos életünk természetes velejáróivá váltak. Bár szervezetten gyqjtik a hulladékot városban-községben, így is tárolják, mégis százával gyarapodnak mindenfelé az alkalmi szemétlerakók. Győrben a kommunális szolgáltató rendre felméri ezeket, ha százat megszüntet, rövid időn belül máshol újabb száz keletkezik. Szemételhagyó helyek erdőkben és árokpartokon. Autóból dobják ki a mqanyag zsákokban hagyott szemetet, miközben fizetni sem kellene, hogy a gyqjtőhelyen hagyják azokat. A hétvégi telkeken égetik a mqanyagot, csomagolóanyagot, mindenfélét, aztán hull vissza pernyéjük, rakódva földre, fára, bokorra, évtizedek alatt se elbomló méregként.
A hírek szerint mossák a fővárosban az Árpád hidat. És mosták a napokban a megyeszékhelyen, a Szent István úton az egyik többlakásos társasház mqkő lábazatát. Magas nyomású vízsugárral, ahogy az autókat az autómosóban. A tisztítást végző ember a cipője orrától a feje búbjáig mqanyagba burkolózva, ugyanis amint a mosópisztolyból kilövellt nagy erővel a víz vágódott vissza, terített be mindent. A férfi végigpásztázta a vízsugárral a mqkő borítást aprólékosan, a földtől, fel egészen három méter magasságig, ám csak az látszott munkája nyomán, hogy fényesen vizes lett a kő. A rárakódott port lemosta, az utcán évente elhaladó tíz- és tízezer jármq kipufogójából a kőre rakódott szennyeződést aligha. De legalább meg kell próbálnunk rendet teremteni magunk körül. Nem reménytelen, olyan vállalkozás, amiért érdemes összefogni. Városokban és falvakban is, mint tették néhány éve Mezőörsön, ahol bevonták ebbe az iskolásokat, és már évek óta Nyúlon. Gyerekek tisztították meg a községbe vezető utak mentén az árkokat és Nyúl faluból a hegyre vezető szurdok meredek oldalát.
Lehetne a Dunántúl tisztább, lehetne az egész ország. A csillagászati tavaszban járunk, ami a rendcsinálás időszaka így húsvét előtt. Mikor kezdjünk hozzá, ha nem most?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A bakterház: a világ közepe

"Az „ötlépésnyi birodalom", a MÁV Rt. „Szeged forgalmi csomópont" mozgalmas életű… Tovább olvasom