Kisalföld logö

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 3°C | 9°C Még több cikk.

Régi ízvilág

Érdeklődéssel olvasom a receptverseny résztvevőinek ételkülönlegességeit. Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették a létrejöttét. Minden alkalommal felidézem gyermekkoromat. Most utólagosan csodálattal adózom édesanyámnak, aki szinte a „semmiből” főzött hetünkre. Nem voltak modern tűzhelyek, csak sparhelt. A falu egy vagy két üzletének polcai nem roskadoztak a bő árukínálattól, de volt egész napos sorbaállás a fagyasztott argentin marháért, amelyet a kútba eresztettünk hűtésképpen. A régi idők „szegényes” ételeinek ízét ma is a számban érzem. Sokszor ettünk bab-, krumpli- és kukoricakását, amit gazdagon meglocsoltunk dinsztelt hagymával. Azt sem felejtem el, hogy tojás híján miként készült százszámra az ízes palacsinta, hogyan szaporította áztatott kenyérrel a fasírthúst és a tölteléket anyukám. Reggelente bement a spájzba, kiment a kertbe, körülnézett, mi van készleten, s eszerint készült az ebéd, de a hagyományokat mindig tiszteletben kellett tartani. Azaz: voltak kifőtt tésztás napok, főzelékes napok, kelt tésztás nap. A szombat volt a kenyérsütés napja, egyben a fokhagymás lángos készítéséé is. Vasárnap húsétel volt, persze amit szaporítani lehetett. Például pörkölt, fasírt stb. Édesség is dukált ebéd után. Ettünk fánkot, rétest, valamint olcsón elkészíthető süteményt.

Így visszagondolva azon tűnődöm, milyen leleményesek voltak a háziasszonyok. Tudtak készíteni hús nélkül pejslit, vadas mártást gombóccal. A természet adta lehetőségekkel is éltek: felhasználták a bodza virágát és bogyóját, készült akácvirágból mártás, volt rengetegszer töklecsó, a papsajt is élelemként szolgált. A csipkebogyólekvárnak nem volt párja és rendkívül egészséges volt. Rengeteg hársfa- és csipkebogyóteát fogyasztottunk. A hagyma és fokhagyma naponta előkerült. Ámulatba ejtett anyukám trükkjeivel: például egy szem tojást olyan ügyesen felszaporított, hogy jóllakott az öt gyerek. A modern kor őt is utolérte, mégis volt úgy, hogy nem tudott mit kezdeni a „bőség zavarával” – egyszerűen csak kukoricakását kívánt és evett. Az utóbbi idők nehéz anyagi zűrzavarában büszke vagyok rá, hogy tőle tanulhattam főzni. A pénzszűke néha a régi idők ízvilágát a felszínre hozza, mert enni kell, hisz az éhség nagy úr. A déli harangszókor a tányérokban gőzölög az ebéd, és a meghitt, közös családi étkezés visszahozza boldog gyermekkoromat.
Horváth Kálmánné, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Holland győzelem a szerbek ellen

Hollandia szokásos labdatartó játékát kiválóan játszva gyors szélsőinek köszönhetően legyőzte a… Tovább olvasom