Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 4°C | 8°C Még több cikk.

Régi idők majálisa

„Itt van május elseje..." – szólt a dal az ötven évvel ezelőtti felvonulásokon, melyek az 1956 ősze fölötti „győzelmet", a munkás-paraszt hatalom és a szovjet–magyar barátság erejét voltak hivatottak demonstrálni. Aztán évről évre azonos forgatókönyv alapján esett meg a dolgozók májusi seregszemléje – egészen 90-es évekig.
„Itt van május elseje..." – szólt a dal az ötven évvel ezelőtti felvonulásokon, melyek az 1956 ősze fölötti „győzelmet", a munkás-paraszt hatalom és a szovjet–magyar barátság erejét voltak hivatottak demonstrálni. Aztán évről évre azonos forgatókönyv alapján esett meg a dolgozók májusi seregszemléje – egészen 90-es évekig, amikortól a proletár internacionalizmus ünnepéből össznépi eszem-iszomos majálisozás lett. A Délmagyarország május 1-jét köszöntő ünnepi számai és piros betűs ünnepről szóló beszámolói alapján villantjuk föl az elmúlt évtizedeket.

Vörös és nemzetiszínű zászlók alatt, ünnepi egyenruhába bújva és vörös nyakkendőt kötve, feldíszített teherautókat követve és transzparenseket cipelve vonul a tömeg. A hangosbemondó köszönti az újabb és újabb gyár dolgozóit, a termelőszövetkezeti parasztságot, az intézmények értelmiségijeit, az iskolák tanulóit. A vánszorgó tömeg a tribün elé érve rendezi sorait. A nagygyűlés szónokának mindig túl hosszú beszéde után a dolgozó nép ernyedten elvonul – magát ünnepelni, a zöldbe. A proletár internacionlizmus egykori májusi ünne-
peinek ugyanúgy kötelező kelléke volt a virsli és sör, a lufi és a vurstli, mint a mai majálisoknak. Ám az ötven évvel ezelőtti május 1-je más, mint a többi.

Csemege

A szokásos „győzelmi jelentéshez" tartozott az avatás is. Ötven éve Szeged új, korszerűen bővített, másfél millió forint értékű árukészletű csemegeboltja, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Széchenyi téri üzlete megnyitásának örültek a szegediek. Nem utolsósorban azért, mert hiánycikknek minősülő déligyümölcsökkel csalogatták a vevőket – eléggé el nem ítélhető, „divatjamúlt, kapitalista jellegű üzleti fogással".

Seregszemle

„Éljen a 13. szabad május 1.!" – hirdette a ruhagyáriak menete előtt haladó földíszített gépkocsi – fél évszázada, Szegeden. „A hófehér nagy egyes szám ’ajtaja’ időnkint kinyílott, és egy szöszke, hajában piros szalagos kislányka integetett. Viszonzásul csókot dobtak feléje..." – írta lapunk tudósítója. A kora reggeli zenés ébresztő után a felvonulók színpompás menete hat főútvonalon – a Kossuth Lajos sugárúton, a Tolbuchin (ma Kálvária), a Petőfi Sándor sugárúton, az Április 4. útján (ma Boldogasszony út), az újszegedi (ma Belvárosi) hídon át és a Vásárhelyi (ma József Attila) sugárúton – érkezett a Széchenyi térre. A tudósítások szerint hatvanezer embernek szónokolt a párt első embere.

„Felcsendült a Himnusz. Hangjai után hófehér békegalambok százai röppentek magasba – indul A szegedi dolgozók nagy májusi seregszemléje című beszámoló ünnepi beszédről szóló fejezete. – Ezután Tombácz Imre elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottsága elnökének megnyitó szavai után ifjú Komócsin Mihály elvtárs, az MSZMP városi intéző bizottságának titkára ... beszéde elején hangoztatta, hogy a mai napon velünk ünnepelnek a dolgozók az egész világon, majd részletesen szólt az 1890-es évről, amikor a dolgozók először tartották meg a májusi ünnepet. Idézte a régi májusokat, a magyar munkásosztály harcát a kapitalista elnyomás, az úri bitangság ellen. A továbbiakban az ellenforradalmi eseményekről szólott.

– Az ellenforradalmárok azt hirdették – mondotta –, hogy a munkások a népi hatalom ellen fordultak, és az ő oldalukra álltak. Hazudtak az ellenforradalmárok! A munkások, köztük a szegediek is, nem a népi hatalom, hanem a hibák ellen léptek fel...

Ifjú Komócsin Mihály elvtárs beszédét gyakran szakította félbe a taps, az éljenzés. Az egybegyűltek a néphatalmat, a magyar–szovjet barátságot, a népek összefogását, a pártot köszöntötték..."

A szovjet városparancsnok, Borozenyec Grigorij Afaneszjevics is szólt a tömeghez. „...Nagy taps közben jelentette ki: A szovjet hadseregnek vannak hidrogén- és atomfegyverei, első osztályú tankjai és tüzérsége, erős haditengeri flottája, és együtt a szocialista országok baráti hadseregével, megsemmisítő csapást mérnek minden háborús gyújtogatóra..." A beszédben nem ez volt az egyetlen fenyegető elem.

Évtizedek

Mindenki májusának nevezi vezércikkében a Délmagyarország az 1977. évi ünnepet. Mert annak tartalmát „a történelmi szükséglethez igazította a munkásosztály". Akkor épp ott tartottak, hogy „nemzetközi és nemzeti, munkás, paraszt és értelmiségi ünnep, a saját gyönyörűségünkre, hasznunkra végzett munka eredményeinek örömnapja" volt május 1-je.

Győzelmi jelentés

Nem a fölvonuláson volt, hanem a Hősök téri nagygyűlésre helyeződött a hangsúly Budapesten. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is megemlítette az 1890, aztán elemezte az 1957. május 1. jelentőségét. Ez utóbbiról azt mondta, „...ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, a nemzetközi munkásosztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar nép ünnepli szabadon május 1-jét..."

Szerinte: „az ellenforradalom feletti győzelem a proletár internacionalizmus győzelme is", „nagy eredményeket értünk el november 4. óta", „népgazdaságunk helyreállítása a vártánál nagyobb ütemben folyik", népünk vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt", „legfőbb feladatunk a munkáshatalom erősítése", „a szocialista társadalom felépítése a szocialista falu fölépítését is jelenti", „le kell küzdeni a nacionalizmus mindenfajta maradványait".

A nagygyűlés után – a régi tévéfelvételekről ismert módon – a pártvezetők „még sokáig időztek a dolgozók között, s hosszan elbeszélgettek velük".

Az idő, mint oly sok május 1-jén, fél évszázaddal is siratta – a majálisozókat. Ennek ellenére arról szóltak a hírek, hogy Szeged környékén, vagyis „a járásbeli ünnepségeken nem kevesebb mint 30 ezer dolgozó paraszt, falusi munkás, értelmiségi vett részt. Ilyen nagy tömeg felszabadulásunk óta talán még egyetlen május elsején sem vonult ki.

Hangsúlyeltolódás

Rányomta bélyegét az elmúlt fél évszázad májusi ünnepeire az ötven évvel ezelőtti. A forgatókönyv – zenés ébresztő, felvonulás (a végén esetleg beszéd), majális – ismétlődött. A hangsúlyokat ide-oda tolták a szónokok, vagy az őket helyettesítő vezércikkírók. Például 1987-ben Virizlay Gyula, a SZOT titkára aláírásával jelent meg a Délmagyarország vezércikke, mely szerint május elseje „az alkotó munka és a dolgozó ember ünnepe". Az „éljen május elseje!" jelszó alatt-fölött „kitüntetéseket, elismeréseket adtak át a kollektíváknak és egyéneknek".
Az is szokássá lett, hogy Kádár János ilyenkor Angyalföldre látogatott, ott a párt főtitkára munkásgyűlésen vett részt, és „időszerű kérdésekről beszélt" – mint húsz éve is. Akkor szerinte „azt kell megértenünk, hogy a szocializmus a munka társadalma..." Az is visszatérő elem, hogy ilyenkor összegezték a társadalmi munka, „a fejlesztés kiegészítő forrása" eredményeit. Ennek értékét két évtizede Szegeden 122 millió, azt megelőző évben 113 millió forintra taksálták. A hosszú ünnepen a két évtizeddel ezelőtti „felvonulás külsőségekben és jelképeivel nemcsak a teremtő munkára, alkotókészségünk megújítására emlékeztetett, hanem a békére is. Az akkori nyárias meleg napsütésben, Budapesten negyedmillióan vonultak – a Felvonulás téren. Kádár János pedig azt nyilatkozta, hogy „Mi szocializmust akarunk: jobb életet, fejlődést, békét és biztonságot. Tartós, szilárdabb biztonságot, megalapozottabb, jobb életet. Ezt valóra fogjuk váltani...!"

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Keira a fenekét szégyelli

Noha nemrég még anorexiával vádolták, a szépséges brit Keira Knightleynak saját bevallása szerint… Tovább olvasom