Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Pitti Katalin a szépségről

Pitti Katalinnal egy rendhagyó divatbemutatón találkoztam. Wieber Marianne egyedi tervezésű iparművészeti ruhái elevenedtek meg a győri Zichy-palotában, ahol a modellek között a vörös bársonyszőnyegen felvonult a Liszt-díjas opera-énekesnő is.
Persze nem a modellszakma, sokkal inkább a sokéves barátság vonzotta Győrbe; Marianne készítette a jelmezeket Pitti Katalin első munkájához, az Otellóhoz, s azóta is gyakran dolgoznak együtt.
A művésznő úgy lép be a terembe, mint egy királynő. Nem akármilyen öltözékben érkezik: a kézi hímzésű gobelinbetéttel ékesített lila bársonyruha szinte belesimul az évszázados barokk palota berendezésébe. Viselőjétől sem idegen a korhű környezet, hiszen a színpadon estéről estére a zeneirodalom legkülönbözőbb hősnőinek bőrébe bújik.
– Az előbb láttam, ahogy gyönyörködött a kiállított ruhákban. Fellépne bennük ?
– Attól függ, alkalmasak-e rá.
– ? ? ?
– Nagyon fontos, hogy egy fellépőruhában lehessen énekelni. Azt nem bánom, ha a „ lágy részeknél ” karcsú a ruhám, de a rekeszizomnál, ami állandóan mozgásban van, elasztikusnak kell lennie. Ezért fontos az is, hogy jó tartásom legyen éneklés közben.
– És még mi ?
– Hogy a ruha kifejezze a viselője egyéniségét. Persze vannak olyan esetek, amikor a kényelem megelőzi ezt a szempontot, például ha futni megy az ember, de azt a ruhát is szeretni kell. Persze ahol művésznőként kell megjelennem, nagy hangsúlyt fektetek az öltözködésre. Stílusosnak kell lennem, hiszen a ruha befolyásolja az ember hangulatát is. Így az öltözködés nemcsak az alkalom, hanem még az előadásra kerülő művek, a rendezvény függvénye is. Egyszer például felkértek, hogy legyek az orchideakiállítás fővédnöke. Akkor úgy gondoltam – bár nagyon kedvelem a sötét színeket – , hogy egy virágkiállításra nem mehetek feketében, és vettem magamnak egy mélyciklámen-színű ruhát.
– Erre a divatbemutatóra a barátság hozta Győrbe. „ Civilben ” mennyire érdekli a divat ?
– Világéletemben úgy voltam vele, hogy azt szerettem viselni, ami jól áll, amiben jól érzem magam. Kimondott divatirányzatokat soha nem követtem, már csak azért sem, mert ez rengeteg utánajárást és nem utolsósorban pénzt kíván. Bevallom, bár bent lakom a városban, alig járok az utcán, kirakatok között; minden szabadidőmben tanulok, hiszen az új darabok elsajátítása, befogadása, mindennapos újrateremtése rengeteg munka. Hogy a civil életben hogyan jelenek meg, az attól függ, mennyire szeretnék semleges maradni. Általában szeretek a háttérben lenni.
– Nem csoda, hiszen rengeteg időt tölt nagyestélyiben, csodálatos ruhákban, reflektorfényben...
– Igen, valószínűleg ez az oka, hogy a hétköznapokban inkább meghúzódom az emberek között. Egy előadóművésznek a színpadon kell „ hozni a színeit ” , ott kell kivirulnia. Egyébként sem szeretek hivalkodó lenni, még ha Pitti Katalin művésznőként kell megjelennem valahol, akkor is a nemes egyszerűségre törekszem. Szeretem, ha kétszer kell rám nézni, mire észreveszik, hogy milyen elegáns és finom az a ruha.
– Nem csak a ruha, hiszen nem lehet nem észrevenni: önből sugárzik a belső szépség, a harmónia.
– Nagyon örülök, hogy észreveszi! Szerintem az emberen első ránézésre látszik, mennyire van „ egyben ” önmagával, békében a világgal. Igaz ugyan, hogy a világ ennek gyakran nem akar megfelelni, és nagyon sok minden ellenünkre van, mégis észre kell venni, meg kell ismerni azokat a dolgokat, amelyekben megtaláljuk önmagunkat.
– Tudatosan keresi őket ?
– A lényeg, hogy nyitottnak kell lenni, és én az vagyok. Például arra, hogy itt lehetek Marianne csodás ruhái között, egy ilyen gyönyörű palotában – ez felemeli és beragyogja az embert. Erre az érzésre kellene törekednie mindenkinek. Hogy mindennap legyen legalább egy dolog, amire szívesen emlékezünk vissza, mielőtt lefekszünk.
– Nehéz elképzelni, de önnel is előfordul, hogy áll a ruhákkal teli szekrény előtt, és „ nincs mit felvennie ” ?
– Persze! Általában nagy dilemmát jelent, hogy miben lépjek fel. Még nagyobb gond ebből a szempontból egy turné, amire az utazóruhától kezdve a próbaöltözeten át a kisestélyiig – és természetesen a fellépőruháig – mindenféle öltözéket kell csomagolnom. Ami egy agyrém, mert málhás szamárként indulok el. Mára kialakult egy fellépőruhatáram, amit igyekszem ügyesen bővíteni, alakítani, de előfordul, hogy egy-egy fellépésre a ruha megvétele többe kerül, mint a honoráriumom... Mégis vagyok olyan merész, hogy belevágok, és ha elhatározom, hogy ebben és ebben a ruhában szeretnék fellépni, azt megveszem.
– Tehát néha beleszeret egy ruhába ?
– Bele bizony. Ha pedig beleszerettem és jól áll, akkor nincs menekvés! Külön öröm, ha valami nagyon megtetszik a kirakatban, de hiába képzeltem el magam benne, rajtam valahogy mégsem „ működik ” – ilyenkor mindig úgy érzem: jaj, de jó, ezt megúsztam!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mosolyalbum: Nagy Veronika

Népszerű fotósorozatunkban a Mosolyalbum… Tovább olvasom