Kisalföld logö

2017. 04. 26. szerda - Ervin 12°C | 21°C Még több cikk.

Pázmánd a csatornát nyögi

Aki rendszeresen olvassa rovatunkat, képet kaphatott arról, micsoda különbséget jelent egy település fejlődésében az, hogy Győrtől tíz vagy húsz kilométerre, főút mellett vagy az országos vérkeringéstől távolabb fekszik. Pázmándfalu és Nyalka között mindössze két kilométer a távolság, s a várostól messzebb fekvő Nyalkán feleannyiért sem kelnek el az építési telkek, mind Pázmándfalun.
A múlt héten az 1800 lakosú Dunaszegről olvashattak, amely öt éven belül több százmillió forintot fordíthatott fejlesztésre, tucatszám vonzza a betelepülő családokat, akiknek a gyerekei ma már európai színvonalú óvodába járnak. A szerényebb lehetőségű önkormányzatokra viszont inkább az a jellemző, hogy a fejlesztési támogatások hetven-nyolcvan százalékát intézményfenntartásra fordítják. Hallani olyan vélekedést is, hogy a néhány száz lelkes falvak még szerencsésebbek, mint az ezerlakosúak, mivel ha nincsen intézmény – mint az iskola, óvoda –, akkor fenn sem kell tartani.
Pázmándfalu és a vele egy körjegyzőségbe tartozó Nyalka, valamint a különálló Táp az évtized egyik legnagyobb beruházásán van túl. Elkészült a szennyvízcsatorna. A hároméves munkálatok anyagi terheit körülbelül 2012-ig fogják még nyögni az önkormányzatok, annak ellenére, hogy a 26 százalékos önrész – mintegy 260 millió forint – háromfelé oszlik. Vámosi László polgármester és Kovács Szabolcs körjegyző szerint a következő beruházás – amelyet most terveztetnek – a sportközpont volna, s szintén a közeljövő feladata megoldani a közösségi ház problémáját. A kisebb civil szervezetek ugyanis – mint a nyugdíjasklub – vagy az iskolában, vagy a kultúrházban találkoznak, utóbbinak az épülete viszont olyan állapotban van, hogy már lehet, hogy inkább bontásra, mint felújításra szorulna.
Itt működik a könyvtár, a közelmúlt vívmánya. A községi és az iskolai állományt két éve összevonták, s így hatezer kötet közül választhatnak a főként diákolvasók. Farkasné Takács Judit, a könyvtár vezetője úgy tájékoztatott: száztizennégyen iratkoztak be idén, sajnos a felnőtt látogató kevés. Pk természetesen nem a kötelező irodalmat keresik, a leggyakrabban kikölcsönzött könyv A da Vinci-kód volt tavaly. De a gyerekek többsége az internetelérhetőség miatt tölti itt szabadidejét, az alsósok inkább a játékokat, a felsősök a tanuláshoz szükséges háttéranyagokat keresik a világhálón – legalábbis a könyvtárvezető szerint.
Sajnos a gyerekek létszáma nem emelkedik, s ha a betelepülteknek köszönhetően egy-két éven belül mégis lesz ebben némi változás, az óvoda és az iskola kihasználtságát valószínűleg nem fogja javítani. Kovács Szabolcs körjegyző szerint az a jellemző, hogy aki kiköltözött Pázmándfalura a közelmúltban, továbbra is Győrhöz kötődik: reggel kocsiba ül, dolgozni megy és magával viszi a gyerekét is. Vámosi László polgármester egyébként úgy tájékoztatott: 28 házhelyet alakított ki az önkormányzat, ebből kilencet már értékesített. A kilencből három telken amerikai típusú házakat építettek. A telkek négyzetmétere 3000 forintba kerül, ami csak azért érdekes adat, mert ezzel ellentétben Nyalkán – tudatja a közös jegyző – ezer forintért is hiába hirdetik őket. Nehéz meghatározni ennek az okát, hiszen a két község között csak két kilométer a távolság, így nem lehet sarkosan kijelenteni, hogy az egyik előnyös, a másik nem. Az emberek talán mégis úgy gondolkodnak, hogy Pázmánd csak a „második” falu Győrtől, míg Nyalka már a harmadik körbe tartozik. De lehetséges, hogy Pázmándfalu már egy kicsit urbanizálódott a valamivel belterjesebb, zárkózottabb Nyalkához képest, persze ez nehezen mérhető, hiszen az emberi mentalitást számokban, adatokban kifejezni nem lehet. Az bizonyos például, hogy Pázmándon jóval kevesebb már az állattartó, mint Nyalkán, az emberek – néhány kivétellel – a nagyáruházakban veszik a sertéshúst.
De ebbe a kivételes körbe egészen biztosan beletartozik az a nyolcvan idős ember, aki „Pázmándhegyen” lakik szennyvíz és többnyire gáz nélkül. Jelenleg a hó miatt meglehetősen nehéz itt a közlekedés. Az utak nagy részét nem borítja aszfalt, s a teljes fejlesztésen egyelőre nem is érdemes gondolkodni. Mert a dombon nem kevesebb mint húsz kilométeren keresztül kígyózik az út, s hogy a jövőbe fut végül vagy egy letűnt korba, azt ugyanúgy nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy mire ítéli a sors húsz éven belül az elszigeteltebb településeket.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

5 éves uniós útiterv a nemek közötti egyenlőtlenség ellen

Az EU a nemek közötti egyenlőség központjának felállításával és egy ötéves „útiterv"… Tovább olvasom