Kisalföld logö

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 11°C | 21°C

Páratlan művészpáros

Két gyerek, két kutya, és két nem akármilyen szülő: Rékasi Károly és Détár Enikő otthonában jártunk, Telkiben.
Kilenc éve azért vették Pesttől ilyen messze a telket, mert közelebbire nem volt pénzük. Aztán egyszer csak divat lett kiköltözni, Telki egyutcás falucskájában magánkórház, privát iskola épült. Ők pedig továbbra is innen járnak a Madáchba, a Vidám Színpadra, a Sláger TV fellépéseire, X aktákat szinkronizálni, az Activity-show-ba vagy az Éjszakai Színházba – hiszen ez az otthonuk.
– Ha jellemezni kellene mostani helyzeteteket, azt mondanám, jelenleg Enikő van jobban reflektorfényben a Moulin Rouge miatt, míg Karcsi pont eltűnt a szélesebb közönség szeme elől. Börtönbüntetését tölti a Barátok köztben. Mi történt ?
Rékasi Károly: – Erre két válaszom van. Egy: életfogytiglanra ítéltek. Kettő: rám rozsdásodott a műanyag lakat. Magyarul nem én akartam kilépni, ők írtak ki a történetből.
– A hollywoodi párok mindig nagyon trükkösen támogatták egymás karrierjét. Azt hiszem, erre itthon ti vagytok a jó példa.
Détár Enikő: – Arra gondolsz, hogy mikor melyikünknek megy jobban ? Mi nagyon segítünk egymásnak. De ez igazán az elmúlt két-három évben lett így.
– Egyébként hogyan ismerkedtetek meg ? Azt tudom, hogy a főiskolán, de a történetet soha nem hallottam még.
Détár Enikő: – Májusban lesz 18 éve, hogy együtt élünk. Egy fél évig kerülgettük egymást, aztán a Kari elhívott egy buliba, a Jób Enikőhöz, és ott összejöttünk. De akkor már rég egymást nézegettük.
– Ti nagyon becézitek egymást. Eszter honnan kapta a Gigi nevet ? Détár Enikő: – A Szörnyecskék című filmben a Gizmó ugyanolyan rrr-grrr hangot adott, mint kiskorában Gigi. A Gizmóból lett később Gigi. – 13 év van Gigi és Zsigi között. Esztert nem zavarja a nagy korkülönbség ?
Détár Enikő: – Nem. Imádja. Tegnap este is mind a ketten odabújtak az ágyba mellém, amikor a Kari nem volt itthon. Állandóan pátyolgatja a Zsigit. – Híres ember gyerekének lenni nehéz. Gigire és Zsigire ez duplán igaz. Megérzik ?
Détár Enikő: – Egyfelől biztos kényeztettük őket, egyszer-egyszer taxi, egyszer-egyszer pótmami … De nem vittük túlzásba. Remélem.
– Mindig egyetértettetek a gyereknevelésben ?
Rékasi Károly: – Nem. De nem sarkalatos kérdésekben tért el a véleményünk, inkább apróságokban. Most is, a Zsigmondnál is én úgy látom, hogy Enikő engedékenyebb, lágyszívűbb a lurkókkal, de ő nem azért csinálja ezt, hogy nekem ellentmondjon, vagy kiszúrjon velem. Természetes, hogy egy mama, aki kilenc hónapig a szíve alatt hordta a gyerekét, előbb felveszi, ha nyöszörög vagy pityereg.
Détár Enikő: – Alapvetően én meleg-engedékeny családban nőttem fel, a Kari pedig egy meleg-korlátozó családban, ez pedig eleve meghatározta a nevelési elveinket.
– Színészként nem éltek túl rendszeres életet. Van egy pótmamitok, és gondolom, a családot is rendesen igénybe veszitek.
Détár Enikő: – Reggel mindig a Kari viszi a gyereket suliba, ez nekem nagy könnyebbség, mert ő pacsirta típus, én inkább bagoly típus vagyok. Úgyhogy a reggel nekem mindig túlélőtáborhoz hasonlít. Egyébként tényleg számíthatunk a családra és kénytelenek is vagyunk igénybe venni őket. Van a pótmami, aztán van a Karcsi édesanyja, aki akár két-három napra is feljön és itt alszik, van, aki a háztartásban segít, és ha úgy alakul, az én húgom is egyszer-kétszer besegít. Na és persze nagyon sokat cibálom a gyerekeket magammal.
– Lehet, hogy buta kérdés, de mi a fontosabb: a karrier vagy a család ? Détár Enikő: – Vannak időszakok. Mikor melyik kerül előtérbe. Nekem nagyon fontos a munkám, de karrierista nem vagyok. Ebben van egyfajta hivatástudat, egyfajta önzés, valami becsvágy, de azért két gyereket fel kell nevelni. Talán az életkorom miatt is kicsit kevésbé lett fontos az ismertség. Rájöttem, hogy semmi köze a tehetségnek ahhoz, hogy ki alkalmas erre a pályára. Ma bárkiből lehet sztárocskát csinálni. Még az se kell, hogy nagyon szép, vagy bombatestű legyen … Úgyhogy én már nem kaparok olyan görcsösen.
– Van olyan tulajdonság, amit fontosnak tartanátok belenevelni a gyerekekbe ?
Détár Enikő: – Igen. A kitartás, a küzdeni tudás és a humor, amivel ugyan vagy születik az ember, vagy nem – de ez segít mindenben.
– Gyakran lát benneteket a Gigi színházban ?
Détár Enikő:

– Régen hurcoltuk magunkkal színházba, de most azt a korszakát éli, hogy utálja, hogy megismerik, hogy Zsebit az utcán dédelgetik. Nem szereti, ha fotózzák. Ez most nyomasztja. Egyébként a Moulin Rouge-t látta. Nagyjából tetszett is neki.
– 13 évesen lassan itt a pályaválasztás ideje. Tudom, hogy kitűnő tanuló, jól táncol és sportol. Irányítjátok valami felé ?
Détár Enikő: – Abban megegyeznek az elveink, hogy több mindent megmutatni neki.
– És ti mikor láttátok egymást utoljára ?
Rékasi: – Engem Enikő az Éjszakai Színház előadásán, A kaland című Márai-darabban. Ez már másfél éve volt. Most ugyanitt próbálok egy Dürrenmatt-átiratot, a Play Stringberget, remélem, abban is megnéz.
Détár Enikő: – Moulint látott a Kari, és fellépésen is rendszeresen megnéz.
– Ha színpadon anyát / apát alakítotok, átmentetek valamit az itthoni énetekből ?
Rékasi Károly: – Én egyszer egy Kodolányi-novellából készült tévéfilmben, a Boldog békeidőkben együtt játszottam Gigivel, és a lányom első forgatási napja pont a negyedik születésnapjára esett. Én erdészt játszottam, a gyerekem a Gigi volt. Persze máshogy viszonyultunk egymáshoz, mint Rékasi Eszter Rékasi Károlyhoz.
Détár Enikő: – Én két hete a Nyomorultakban játszottam anyát. De oda nem mentettem át semmit. Az az anyaszerep, amit mindenki érez. Viszont szinkronban sokszor voltam mama.
– Mi az, amiért a legbüszkébbek vagytok a másikra ?
Rékasi Károly: – Én egy képességet irigylek nagyon az Encitől, de ezért komolyan irigylem. Ő nagyon sokszor lép fel önállóan, olyan helyeken, ahol nincs színpad. Azt csodálom benne, hogy nagyon jól tud kontaktust teremteni a nézőkkel, elfogadják, ő pedig meg tudja teremteni az összhangot, magára tudja irányítani a figyelmet. Ez óriási dolog, mert itt nincs színházi környezet, a nézők mégis úgy érezhetik, hogy igazi előadást, produkciót látnak.
Détár Enikő: – Én egy Enquist-darabra vagyok büszke, amiben akkor játszott, amikor a Gigivel kilencedik hónapban voltam. Egy stúdióelőadás volt, a történet elmegyógyintézetben játszódott. A Kari pedig egy húszéves, skizofrén srácot alakított. És nagyon jó volt benne.
– Mind a ketten szabadúszók vagytok. Könnyebb így, vagy izgalmasabb feladatokat kaptok ?
Détár Enikő: – Bizonytalanabb, de kinek van biztos ? Volt, hogy egy szerepért elmentem vidékre, és gyakorlatilag elautóztam az egész gázsimat, de megérte, mert voltak emberek, akik önzetlenül örültek. Nagyon tapsoltak. Van egy kis önbecsapás, mert bár nincs meg az a kiszolgáltatottság, hogy minden szerepet el kell játszani, de ugyanakkor – ha nem is a pénzért – de a legtöbb ajánlatot el kell fogadni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mosolyalbum: Simon Viktória

Népszerű fotósorozatunkban a Mosolyalbum… Tovább olvasom