Kisalföld logö

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -6°C | 1°C

Pálffy István az utazás szerelmese

Pálffy István második könyve utazásról, élményekről, életszemléletről szól - erről beszélgettünk.

- Amellett, hogy naponta Híradózik, mi sarkallja a könyvírásra?

- A „222 szó az utazásról" egy sorozat második kötete, az utazás, szabadnapok témakörét dolgozza fel alfabetikus sorrendbe szedett szócikkekben, akár egy lexikon, tarkítva hasznos tanácsokkal, tippekkel, trükkökkel.  Az első könyv az illemről, illetve a mindennapi viselkedésről szólt, a harmadik pedig az ünnepeket, ünnepnapokat tárgyalja majd, várhatóan jövő ilyenkor.
Nálam az írás iránti késztetés valószínűleg a gyerekkoromból jön. A nagyapám is „letett" néhány könyvet az asztalra, a nagybátyám és az édesapám is...A vágy tehát, hogy a saját könyvemet fogjam a kezemben, nagyon mélyen el volt ültetve bennem.

-Útikönyv, vagy utazásfilozófia?

- Rendhagyó útikönyv. Életmódkönyv. Praktikus, hasznos tanácsok gyűjteménye, mely egyben az általános műveltség és látókör szélesítésére is szolgál.

-Willy Fogg, Shengen, Donau Kulturstrasse, kéktúra. Hogyan válogatta össze a könyv témaköreit? A hadzs például hogy került a listára?

- Van, amit érdemes és van, amit érdekes tudni. A hadzs a második kategória. A keresztény és a muzulmán világ között széles a szakadék. Egymás kultúrájának megismerése a híd.

- Egy utazás alkalmával mi az, ami a leginkább érdekli? Inkább városnézős vagy hangulatkereső és átélő típus?

- Az előzőekből következően, a hangulat, emberek, helyzetek vonzanak. Azt gondolom, nem szabad lustának lenni, igenis vannak dolgok, melyeket meg kell élni, át kell élni. Élményeket, tapasztalatokat kell szerezni, melyekből tanulunk, segítségükkel fejlődünk, s belőlük aztán később táplálkozunk. Ehhez nem kell feltétlenül külföldre rohannunk. Magyarország gyönyörű ország, s megannyi élményt tartogat számunka….

- A magyarok utazók vagy turisták?  

- Is-is. Ezt a kettőt leginkább az különbözteti meg, hogy milyen anyagi helyzetben van az illető.  Ugyanakkor az utazó abban különbözik a turistától, hogy nem tudja, hogy mi lesz holnap. Nagyon kíváncsi és szerény.

- Sokszor említ a könyvében kevésbé ismert helyeket: Gyöngyössólymost, Bozsokot, Zsarolyát, ráckevei úszópiacot. Mennyire Magyarországjáró?

- Több mint kétezer településen jártam. Fontos, hogy megismerjük azt, ahol szűkebb értelemben élünk. Az utazásban az ember magát keresi. Amikor aztán rájön, hogy ő maga kicsoda, attól kezdve már mindegy, hogy hova megy, Rómába, vagy az Északi sarkra.

- Tudna élni hosszabb távon külföldön? És milyen minőségben?

- Londonban, Brüsszelben. De kultúrdiplomataként igazából bárhol. A magyar kultúra terjesztése a lényeg.

- Érte valamilyen kivételesen különös élmény utazásai során?

- Történt, hogy a tengerentúlról családostul jöttem haza, amikor a partoktól úgy 600 kilométerre füstölni kezdett a repülő. Egy elektromos zárlat okozta a tüzet, ami a felhevült műanyagkábeleken keresztül másodpercek alatt végigfutott az utastérben. Spanyolokkal és amerikaiakkal ültünk a repülő tűzmadárban. Helyzet volt. A hispánók érezték, az amik meg élvezték. Kétfelé szakadt a gép. A latinok hányták a keresztet, tudták, nem biztos, hogy eljutunk a partig, a jenkik viszont kedélyesen mosolyogtak a hamuszürke stewardessekre, és értetlenül nézelődtek, mindenfelé a kandi kamerát keresték. Várták, hogy hirtelen előugrik a KW4U tévétársaság sztár-műsorvezetője és bevonja őket egy jó kis játékba, majd integetnek a rokonoknak és nyernek egy 500 darabos dupla hamburger utalványt, ami ugye testvértek között is 1000 húspogácsa, sült krumplival jól beosztva egy félévi mennyiség.
Mi európaiak rettegtünk, halálfélelmünk volt, de különben nincs is erre szó, ezt át kell élni, és még akkor sem tudja az ember elmesélni. Pláne ha nem éli túl. Közben lángcsóvánk, az égő Airbus 320-as szó szerint ezerrel tűzött vissza a szárazföld felé. Amikor egy idősebb, tapasztaltnak látszó légi (kis) asszony elsírta magát, akkor elmondtam egy Miatyánkot, megfogtam a feleségem kezét, és szótlanul néztük az előttünk lévő utazókosárban békésen szunyókáló 7 hónapos kisfiunkat. A füst elviselhetetlenné vált, már a légkondicionáló motorját sem lehetett üzemeltetni, nehogy idő előtt felrobbanjunk. Nota bene, még egy Atlanti-óceánra való kerozin is volt az üzemanyagtartályban, ha az begyullad, most a Holdról írok. Még 300 kilométer a part. Az 18 perc.
Úgy vágtattunk az égen, mint egy szupernóva. Még 200 km, 12 perc az élet. Már tudatosult mindenkiben. A spanyolok zokogtak, jajveszékeltek, az amerikaiak halálos csendben ültek, azt hitték, hogy ilyen csak a filmekben van. Még 100 km, 6 perc, egy örökkévalóság. Néztem a fiamat, a kis szája szélén finoman csordogált az édes alvás nyálacskája, úgy szunyókált, mintha tudná, hogy van velünk valaki. Akkor felismertem: a kisded békés mosolya ült a pihegő fiúcska arcán. És megjelent alattunk a föld. A betonfogást irdatlan örömünnep fogadta, egymás nyakába borultunk, hosszasan zúgott az újjászületettek vastapsa. (A kisfiunk meg szépen aludt tovább.)

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írja meg!

Közérdekű híre vagy jó ötlete, szabadidős programajánlata van? Rangos versenyt, vetélkedőt nyert… Tovább olvasom