Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Ősi hitű, modernkori zarándokok

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok legfontosabb helyszíne. A szegedi Horpácsy András tavaly májusban, Joó Imre idén áprilisban indult neki a caminónak. A két nyugdíjas férfi a megtett kilométerek mellett a saját, belső útját is megjárta.
Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok legfontosabb helyszíne. A több kiindulóponttal bejárható Szent Jakab utat – amely az UNESCO világörökség része – manapság már nem csak vallásos indíttatásból keresik fel, sokan kalandvágyból vágnak neki. A szegedi Horpácsy András tavaly májusban, Joó Imre idén áprilisban indult neki a caminónak. A két nyugdíjas férfi a megtett kilométerek mellett a saját, belső útját is megjárta.

Az UNESCO világörökség részeként számon tartott Szent Jakab út Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban helyezték el Szent Jakab apostol földi maradványait.

Magyar út

Kevesen tudják, hogy magyar zarándokút is létezik. Szent Margit sírjától, a Margitszigetről indul a 170 kilométeres rövidebb út, amely nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebély-
Szentkútra vezet. A hosszabb út innen folytatódik a Dunántúlon át, egészen az ausztriai Máriazellig, és összesen 860 kilométert foglal magába.

370 kilométer gyalog


A legtöbben, akik nekivágnak a zarándokútnak, attól tartanak, nem fogják kibírni a napi huszonöt kilométeres gyaloglást hőségben és szakadó esőben, völgyeken és hegyeken át, több mint tíz kilogrammos hátizsákot cipelve. Nemcsak az ismeretlentől félnek, de a saját korlátjaik megtapasztalásától is.

Horpácsy András tavaly májusban a lányával, Noémival együtt vágott neki a túrának. Tizennégy nap alatt összesen 370 kilométert gyalogoltak. A nyugdíjas férfi saját edzéstervvel készült, naponta kigyalogolt Szegedről Deszk túlsó határáig. Az induláskor a hátizsákjába csak a legszükségesebb holmikat pakolta: fogkefe, borotva és néhány váltás ruha került a csomagba. A zarándoklat alatt mindennap korán reggel keltek, és majd egész nap gyalogoltak. Szállást bencés kolostorok romos falai között vagy éppen egykoron magtárként szolgáló épületekben találtak. Mintha megállt volna körülöttük az idő.

Az irányjelzők – a kőbe vésett kagylók, a templomok, Szent Jakab szobrai, az út mellett felállított kőkeresztek – éppen ugyanolyanok voltak, mint egykoron. – Az úton mindenki el volt foglalva a maga kínjával, a hátizsák súlyával és a sajgó lábával, ezért túl sokat nem beszélgettünk. Gesztusokkal is megértettük egymást – beszélt a nehézségekről a nyugdíjas főgyógyszerész. Mégis meggyőződéssel vallja: a fizikai megterhelés eltörpült mindahhoz képest, amit az úton megtapasztalt. – Újra megismertem a lányomat. Sok olyan dologról beszélgettünk, amelyeket korábban elkerültünk. Mindketten sokat gazdagodtunk lélekben az út során. Magunkat és egymást is jobban megismertük.

Kagylóba zárt igazgyöngy

A Szent Jakab zarándokút jelképe a kagyló. A legenda szerint az egyik első zarándokot rablók támadták meg a tengerparton, mire ő a vízbe menekült, és Szent Jakab közbenjárására az egész testét beborító kagylók mentették ki a veszedelemből. A kagyló jelképe Jézus Krisztusnak is, akinek emberi alakja úgy zárta magába az istenit, mint a kagyló az igazgyöngyöt.

Irányjelző keresztek


Joó Imre idén áprilisban követte a barátja példáját. A nyugdíjas biokémikus egyedül vágott neki az úgynevezett „francia útnak". A legtöbben ugyanis a francia–spanyol határ közelében kezdik meg a caminót, mert ez szinte nyílegyenesen, kelet-nyugat irányban szeli át Észak-Spanyolországot. A célig 33 napon keresztül, 860 kilométert gyalogolt. – Nem turistaként vágtam bele, nem a sportteljesítmény motivált. Sokkal inkább spirituális céllal mentem: hálát adni a hitemért – fedte fel előttünk indulásának okát.

A nyugdíjas férfi tisztában volt azzal, hogy nem egy tőle elvárható, reális célt tűzött ki maga elé, hiszen életében nem sportolt. Ennek ellenére, amikor 66 évesen nyugdíjba ment, megszületett benne az elhatározás: elzarándokol Compostelába. A több hónapos felkészülés során szisztematikusan építette fel a fizikai megterhelést. Napi tíz kilométerrel kezdte és huszonhét kilométerrel fejezte be az edzéseket. Hátizsák nélkül fogott hozzá, végül tizennégy kilogrammos csomagot cipelt. Sima terep után, fésűfokszerűen haladt a töltésen.

Az úton mégis érték váratlan meglepetések – háromszor élt át hóvihart és jeges esőt 1500 méter magas hegyeken, mégsem hátrált meg. – Egy idő után függetleníteni tudtam magam a zuhogó esőtől, a hószakadástól vagy éppen a 14 kilós hátizsáktól. Csak haladtam a lépések ritmusában – mondja.

Amire nem volt szüksége, azt egyszerűen elhagyta. Két golyóstollat és hat zsebkendőt vitt magával, de mindkettőből elveszített egyet-egyet. De mint utólag bevallotta, nem is volt rájuk igazán szüksége.

Coelho caminója

A hazánkban is népszerű brazil író, Paulo Coelho 1986-ban maga is megjárta a caminót. „Spirituális érdeklődésem abból a meggyőződésből indult ki, miszerint léteznek titkok, rejtélyes utak, amelyeket néhányunk képes lehet megérteni és irányítani, annak ellenére, hogy mindez a legtöbb halandó számára nem sikerülne. Azt gondoltam, hogy ami elvezet az élet rejtélyeinek megismeréséhez, az csak komplikált, nehéz próbatétel lehet" – vallott az útinaplóként is olvasható, A zarándoklat – Egy mágus naplója című művéről.

Belső béke


– Hogyan telik a zarándok egy napja? – kérdezett vissza Imre, majd gyorsan válaszolt is: – Rettenetesen egyszerűen. Még sötétben, fél hatkor keltem. Mindig ittam egy pohár vizet, hogy ne üres gyomorral induljak el. Aztán csak mentem és mentem. Persze, azért néha megálltam bekapni néhány falatot – fűzte tovább a gondolatmenetét.

A zarándokúton nehéz eltévedni, mert mindenhol jelzések segítik a vándort. Lámpaoszlopokra, házak falára pingálják a sárga nyilakat. Kövekből van kirakva, vagy a járda peremére festik az út szimbólumát, a fésűkagylót. De azért a kisebb kerülőutak, eltévedések így is elkerülhetetlenek. A késő délutánok tisztálkodással és a ruhák kimosásával teltek a szálláshelyeken. A vacsorák után megnyugvásként – egy mp3 lejátszóval – két órán keresztül kellemes, meditatív zenét hallgatott.

– Érzett-e megkönnyebbülést a megérkezéskor? – kérdezte elgondolkodva magától is. – Nem a megérkezés a lényeg Santiago de Compostelába, hanem maga az út – hangsúlyozta. – A katedrális előtti téren nem a zarándokok szétfoszlott bakancsát, izzadt pólóját vagy a sáros nadrágjukat kell figyelni, hanem a szemüket. Mert valamennyiük tekintete csillogó: belső békét sugároz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vandál sofőr garázdálkodott Téten

Tovább olvasom