Kisalföld logö

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 2°C Még több cikk.

Nőnap előtt: Egy szál virág

A nőnapot a 20. század keltette életre, amikor a lányok, asszonyok tömegesen munkát vállaltak.

Nem több, csak egy szál virág a jelképe annak a napnak, amely a nőké. A huszadik század keltette életre, amikor a lányok, asszonyok tömegesen munkát vállaltak. E döntésre a kényszer vitte rá őket. Munkaadóik ellenben nem úgy bántak velük, mint egy szál törékeny virággal, hanem embertelenül kihasználták fizikai és szellemi erejüket. Ezért lázadt fel 40 ezer varrónő 1908-ban. A bánásmód késztette őket ellenállásra. Nem másutt történt, hanem az akkori „ígéret földjén", New Yorkban. E tényre sokan nem szeretnek és nem akarnak emlékezni. Jobb az ilyesmit elfelejteni.

Innen ered a nőnap. Nem a gazdagok és tehetősek találták ki úri passzióból, nem az Isten hívei kreálták emberszeretetből. A szegények csiholták ki indulataikból figyelmeztetés gyanánt, az egymás iránti szolidaritás miatt. Azóta nagyot változott a világ. A munka könnyebbé vált, humanizálódott, a fizikai terhet enyhítette a gépekkel serkentett civilizáció. Az emberiség hatalmas tudásmennyiséget halmozott fel a Földön. A nők a törvény előtt egyenlőséghez jutottak, emancipálódtak. Ám egyes emberek sorsa, a munka világa alanyainak pályája mégis nagyon hasonlít a száz évvel ezelőtt élőkéhez. Kiváltképp a nők sorsáról mondhatjuk el mindezt. Aki köztük munkavállaló, ma is hátrányt szenved, kevesebb bért kap, mint a férfi. Ha talált volna valaki ellenszert, gyógyszert törékenységükre, akkor elmondhatnánk: valóban fejlődött a világ. A lehetségeshez képest a fejlődés máig elmaradt, lányaink, asszonyaink örök adósai maradtunk. Jelenleg is találhatók milliószám a tömeges munkavállalók közt olyan nők, akikkel nem úgy bánnak, ahogy a törékeny virággal illenék.

Nőnap alkalmával előhozakodunk banális mondatokkal, beszélünk jóságukról, szépségükről, nélkülözhetetlenségükről. Ez akkor lenne hamisítatlan, ha nem lenne terror, szegénység, nélkülözés, kimúlt volna a megaláztatás, nem éltünk volna át véres forradalmakat, háborúkat, diktatúrákat, ha nem borítanánk fátylat a nőnap forrásvidékére. A szép jelzők megkoptak, csalóka képzelgésnek látszanak, pedig tudjuk: ennél sokkal többre lenne szükségünk e napon és mindennap a nők iránti tiszteletünk késztetése ürügyén. Óvatlan pillanatokban óvnunk kellene a nőket, sorsfordító időkben valódi társként kellene hozzájuk csatlakoznunk. Aki megteheti, redukálhatja istenítő szavait szíve hölgyéhez, mondván: a nőre úgy kell vigyáznunk, mint a virágra. Minél jobban szeretjük úgymond, annál szebb, annál jobb. Ez igaz is. Mégsem feledhetjük, hogy a nőnap azokért teremtődött, akik erejükön felüli terheket cipelnek. Ezért okosabb szó híján csak egyetlen szál virág kínálhat jelképet választott napjuknak, amit férfiaktól kaphatnak.

Emlékeztet bennünket a konkrét kép és a jelkép kivételes emberi létükre, szeretetükre. Tudják ők ezt nagyon jól. A múlt század megtanította valamennyi generáció asszonyait: a rendkívüli megpróbáltatásokból miért és hogyan kell erőt meríteniük, szerelmet, szeretetet, gyermeket, családot, munkát hogyan lehet megtartaniuk. Szükséges, hogy az egy szál virágot munkahelyükön megkapják. Aki nem munkavállaló, ám emancipált nő, ő bizonyára társától, barátjától, gyermekétől kap egy puszit a kora tavaszi virág mellé, hogy mindegyikük érezze a verseny kíméletlen világában: csak hozzájuk fordulhatunk (oly sokszor futva és kapkodva, sután vagy elegánsan) önzetlenségért, megértésért, megbocsátásért, pénzre nem váltható ölelésért. E világban munkát veszíthet bármelyikük, az ígéret földje mégis az ő birtokuk, fogyhatatlan vagyonuk.

Varga Lajos

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A rómaiak nyomában

Győr. A rómaiak nyomában címmel nyílik kiállítás ma délután fél ötkor Győrött, a Xántus János Múzeum… Tovább olvasom