Kisalföld logö

2018. 06. 22. péntek - Paulina 16°C | 29°C Még több cikk.

Nők, akik duplán elhivatottak

Hogy polihisztorok ma már nincsenek, megszoktuk – annyi ismeretanyag halmozódott fel a polihisztorok kora óta, hogy mindenhez nem lehet érteni –, de lámpással kell keresni azokat az embereket is, akik két területen is kiemelkedően teljesítenek. Amiből megélnek, abban is, és amit ezen túlmenően végeznek.
Biokémia és művészet

Maderspach Katalin: Művészlelkű kutató vagyok Fotó: Karnok Csaba
Maderspach Katalin a biológiatudomány doktora, az MTA Szegedi Biológiai Központ biokémiai intézetének nyugalmazott munkatársa, ugyanakkor autodidakta festő.

– Voltaképpen igazából művész vagyok, most jöttem rá, miután abbahagytam a tudományos munkát – magyarázza a tudós-festő. – A csúcson kell abbahagyni, amint mondják, ma már teljes egészében az alkotásnak szentelhetem időmet. Gyermekkoromban eleve művésznek készültem, de szüleim és az iskola tudományos pályára irányított. És jól tette. A gimnáziumban a C-vitaminnal foglalkoztam. A hatvanas években keveset tudtak még a biológiailag aktív anyagokról. Az egyetem után a biológiai kutatóintézetbe jöttem. Azt vizsgáltam, mi befolyásolja a fiatal idegrendszer sejtjeinek fejlődését. A folyamatot mesterségesen életben tartott idegsejtekkel modelleztük. Amivel kutatási pályám során foglalkoztam, annyira egységes volt, hogy nagydoktori disszertációmba a gimnáziumi időktől kezdve egyetlen szálra felfűzve „bele tudtam írni" egész addigi életem eredményeit. A munkában töltött utolsó tíz évemben bekapcsolódtam a Szeghy Endre Pedagógus Női Kar munkájába, elnöke lettem, és Szeghy Endre addig kiadatlan népdalgyűjtését is megjelentettük. Majd következett a képzőművészet. A zsombói népfőiskola épületét ábrázoló, Hét ablak világít című munkámat az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság kiállításán is láthatta a közönség Budapesten. Mostani tárlatom február 10-éig látható a szegedi Bartók Művelődési Központban.

Amikor nem tanít, könyvet ír

Új szemléletű tanulmánykötetek szerzője Balogh Kinga magyar-
Balogh Kinga: A gyerekekkel való foglalkozás és az írás kiegészíti egymást Fotó: Gyenes Kálmán
történelem szakos, etikát is tanító tanár. Amikor nem tanít a szegedi Zrínyi Ilona Általános Iskolában, akkor éppen ír. Két eddig kötete, a Weöres Sándorral foglalkozó, a Véges és végtelen összefonódása című, illetve a Rembrandt festészetét s Bródy Sándor írásművészetét összehasonlító Árnyak és fények című könyve a közelmúltban jelent meg a Bába Kiadónál.

– Alkotó tevékenységet nem lehet úgy végezni, hogy, mondjuk, kettőtől négyig nekiülök s írok – mondja a tanárnő. – Írni akkor kell, ha eszembe jut valami, akár az éjszaka kellős közepén is. Napi öt-hat órában oktatok. Emellett osztályfőnök vagyok nyolcadikosoknál, nulladik órában felvételi-előkészítőt tartok számukra, ott vannak továbbá a fogadóórák, szülői értekezletek. Nagyon sok szemléltetőeszközt mi magunk gyártunk, pedagógusok, ha nem akarjuk, hogy az órák sematikusak legyenek. És bár rutinból is taníthatnék, hiszen ez a kilencedik évem már az iskolában, mégis, minden egyes órára készülök otthon. Ugyanazt a tananyagrészt nem lehet ugyanúgy „letanítani", mint a tavalyi osztálynak: minden osztály más-más. Magam számára is meglepő kissé, hogy mindezek mellett még van energiám írásra. A kötetek folyamatos tevékenységet igénylő, végső összeállítására már csak vakációban marad időm.

Szervezés és nyelvtörténet

Sajtos Natália: Ukrán kisebbségi önkormányzati elnöknek s egyetemi oktatónak lenni – bonyolult, de megoldhatóFotó: Frank Yvette
Sajtos Natália a Szegedi Ukrán Kisebbségi Önkormányzat elnöke, az Ukrán Országos Önkormányzat alelnöke, egyszersmind tudományos munkát végző egyetemi oktató. Kijevből jött Magyarországra, nyelvismeret nélkül. Miképp tudja a szervezői tehetséget igénylő közéleti munkát, ugyanakkor az elmélyült koncentrációt feltételező kutatást egyaránt folytatni?

– Mindig azzal foglalkozom, amiben épp fölszaporodtak a tennivalók – meséli. – Amikor rendezvények követik egymást, félrerakom a kutatást, amikor pedig jobban ráérek, előveszem. S mindeközben folyamatosan ukrán nyelvet és irodalmat tanítok a Szegedi Tudományegyetemen. Márciusban nagy költőnk, Tarasz Sevcsenko, „az ukrán Petőfi" születésének, illetve halálának évfordulóját ünnepeljük. Kevés időm marad az úgynevezett harkovi iskola nyelvtörténeti vizsgálatával foglalkozni, illetve ukrán irodalmi művek fordítására. Pedig doktori disszertációmat is meg kell védenem. Sokat köszönhetek férjem, Sajtos Péter szüleinek, akik kapcsolatunkat nem ellenezték, sőt örültek, és mindenben segítettek. De az egyetemi kollegáknak s szomszédainknak is. Volt idő, amikor csak szótárral a kezemben tudtam magyarul beszélni. Csodálatos város Szeged! Szerencsém volt, de az is lehet: mindenki ilyen kedves itt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rövid látogatás a konditeremben

A feleségem fitnesz DVD-jének alapos megtekintése közben fogtam először gyanút...… Tovább olvasom