Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 22°C Még több cikk.

Nincs gyermeke, de van kiért aggódnia

Negyvenegy évvel ezelőtt az év hangja volt, s e kitüntető címre ma is méltán pályázhatna Kovács Kati.

Negyvenegy évvel ezelőtt az év hangja volt, s e kitüntető címre ma is méltán pályázhatna. Ennek ellenére Kovács Kati győri fellépése előtt izgatottan készül. Pontosan olyan alázattal, mint bármelyik másra és úgy is, mintha csak ez az egyetlenegy szereplés létezne. Mint mondja, rutinból sosem énekel, a mostani dalokat természetes, hogy előadás előtt átismétli.

– Nézem a listát, a dalokat, ebben nem lehet rutin, hiszen ezeket húsz-harminc éve nem énekeltem – szól a népszerű énekes magyarázata.

– Mennyire szereti Győrt, a győrieket?

– Sokat énekeltem itt, a mostani telt ház is azt jelzi nekem, hogy szeretnek a győriek. Itt egyébként az emberek műveltek, pezsgő színházi és zenei életet jegyeznek, amire öröm odafigyelni.

– Apropó, színház. Egykor filmekben is szerepelt. Visszanézi ezeket a szép magyar filmeket?

– A film és a színház külön varázs az életemben, és mindegyik mást adott. A filmekben megpróbáltam a maximumot nyújtani, de sosem nézem vissza. Ahhoz, hogy pont engem válasszanak ki egy-egy szerepre, óriási szerencse is kellett. No meg a televízió. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok színész. Talán ezért is határtalan tisztelettel érzek a színészek iránt, akik türelmesek, alázatosak és eszükbe nem jutna átírni egy szöveget, mint nekem. Szerepeltem néhány színdarabban, s azt mondom, ennyi bőven elég volt. Ez is, az is egy más világ, mindenesetre ma már nekem mindegyik jó iskolának tűnik.

– Nézi a Megasztárt?

– Hogyne, szerintem a Megasztárt mindenki nézi. Annak idején én is Ki mit tud?-os voltam, s ez ugyanaz a tehetségkutató verseny, amelyben én is részt vettem. Csak azt fájlalom, hogy legalább nyolc-tíz olyan fiatal kiesett, akikért vérzik a szívem, mert rettentő tehetségesek. Borzasztó nehéz helyzetben van a zsűri, mert a tagokat úgy kell dicsérni, hogy közben a nevelő szándékot is észrevegyék. Életemben egyszer kértek fel hasonló zsűrizésre. Bevallom, belebetegedtem. Utána olyannyira lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy eldöntöttem: soha többé nem ítélkezem mások felett. Az azért világosan látszik, kevés az idő a felkészülésre. A másik a média, amelynek egyre nehezebb megfelelni.

– Sok neves művészt kikezd a média. Egy reflektorfényben álló művész hogyan tudja megóvni a magánéletét, a munkáját? Egyáltalán: hogyan tud egyensúlyozni?

– Szerencsés vagyok. Részben nincsenek különösebb titkaim, másrészt az elmúlt néhány évtized alatt egyetlenegyszer történt velem olyan dolog, amikor azt mondtam: ez a média, illetve az újságíró hibája, s nem az enyém. Ma már minden szónak súlya van. Egy olyan újságírónak, akinek az a sors jutott, hogy ki kell szolgálnia közönséget és ezért érdekessé akarja tenni a cikkét, becsúszhat ilyen hiba. Ennek ellenére vallom, hogy az újságírók több mint kilencven százaléka jót akar. Aki persze feltűnősködik, ne csodálkozzon hogy még feltűnőbbet írnak róla.

– A Kisalföld Bizalmasan mellékletében több mint fél éve egy receptversenyt hirdettünk, amely akkora siker lett, hogy már könyv alakban is megjelentettük az olvasók beküldött receptjeit. Ön szokott főzni?

– Hát ez egy jó kérdés – neveti el magát Kovács Kati. – Azért az, mert régebben egyáltalán nem főztem. Tíz éve van egy csodálatos párom, őt viszont sajnáltam, hogy néha éhezik. Hát tanulgattam főzni. Egyszerűbbekre – mint a currys csirke, egy finom, gazdag leves – már vállalkozom. Közel húsz évig egyébként teljesen vegetáriánus voltam, talán ez is közrejátszott ebben. Ma is fegyelmezett vagyok az étkezést illetően, de ha igazán jót szeretnénk enni, akkor vagy a párom anyukája, vagy pedig a keresztlányom főz. Egyébként őt is Kovács Katinak hívják, úgyhogy ha valaki azt hallja: Kovács Kati istenien főz, akkor a hír igaz, csak nem én vagyok...

– A hangjára van valami titkos recept?

– Erős paprikát biztosan nem eszem, ahogyan forró vagy jeges ételt sem a fellépések előtt. De titok nincs, a színpadon a hangomat adom és fellépést még nem mondtam le.

– A ruhatárát ki választja ki?


– Bevallom, nincs stylistom. Próbálkozom, mint minden nő. Szeretem a változást, de különösebben nem szeretek vásárolni. A franciás ruhák, tudom, jól állnak, de a túlöltözött embereket nem szeretem. A jól öltözöttséghez türelem kell, nekem pedig a szövegíráshoz nagyobb türelmem van, mint a ruhaválasztáshoz.

– Tudom, hogy nagy szívfájdalma, hogy nem lehetett saját gyermeke. Ez az érzés csitult valamelyest?

– Igen, sokáig nem beszéltem róla. Nagyon szerettem volna saját gyermeket, de ma már tudom, valamiért nekem ez a sorsom. A családban egyébként sok a gyerek, az unoka, úgyhogy mindig van kiért aggódni, van kit szeretni...

„Kovács Kati az életében normákat tisztelő és betartó, miközben az éneklésében mindig a végső határokat feszegető művész. Tehetsége vitathatatlan, hangja egyedülálló. A szeretet szolgálója, miközben abszolút öntörvényű és mindig a maga útját járja. Igazi szabad lélek."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erdő háza a táborban

Erdő háza néven kiállítótermet adtak át a brennbergi völgyben lévő Soproni Gyermek- és Ifjúsági… Tovább olvasom