Kisalföld logö

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 11°C | 21°C Még több cikk.

Nem véd meg senki és semmi

Anna évekkel ezelőtt elvált, az életét kísérő félelemtől azonban máig nem tudott megszabadulni.

A családon belüli erőszak Magyarországon legalább egymillió nőt érint. Vannak, akiket a rettegés és a szégyen örök hallgatásra kényszerít. Anna évekkel ezelőtt elvált, a félelemtől azonban máig nem tudott megszabadulni. Szenvedései ösztönözték arra, hogy a Kisalfölddel megossza történetét.

„Tizennyolc évesek voltunk, amikor megismerkedtünk Tamással. A zene volt, most már tudom, az egyetlen közös pontunk. Az otthontól való szabadulás vágyától hajtva az első igazi szerelem nagyon hamar házassággal végződött. Két különböző család, életforma, felfogás köttetett össze.

Tiltás ellenére házasság

Engem a szüleim határozottan tiltottak Tamástól, még az esküvőre sem jöttek el. Hozzájuk költöztünk, pár hónap múlva terhes lettem. Alig három év elteltével megszületett a második gyermekünk is. De ahogy teltek az évek, egyre gyakrabban éreztem, hogy valami nincs rendjén. Nem volt közös témánk, ellentétesen gondolkodtunk a világról. Mégsem szándékoztam változtatni, mert hajtott a dac, be akartam bizonyítani, hogy működik a házasságom, hiszen én választottam. Sosem veszekedtünk, úgy éreztem, az én dolgom összetartani a családot. Belül emésztettek csak a hiányjelek, már nem tudtam, miről is szól ez az egész. Egyre ingerültebb, idegesebb voltam a közelében. Az utolsó csepp az volt, amikor bejelentettem, hogy elmegyünk a barátnőimmel leánybúcsút tartani, mire ő féltékenységi jeleneteket rendezett, ellenőrzött, bárhová mentem, és közölte, ha nem leszek otthon időre, kizár a lakásból. Éreztem, hogy önértékelési gondjai vannak, kisebbrendűség gyötri, amit így kompenzál. Aznap éjjel tényleg kizárt, a szomszédokhoz kéredzkedtem be. Másnap reggel mentem a gyerekekért, akik anyunál aludtak. És ezzel kidőlt a kártyavár alsó lapja, már nem volt mit és miért takargatnom azon, hogy köztünk egyáltalán nincs minden rendben. Teltek a hónapok, őrülten vívódtam, de szerettem volna rendbe hozni a dolgokat. Párterápiát javasoltam, de Tamás hallani sem akart róla.

Az első pofon

Akkor vert meg először, amikor megemlítettem neki, hogy el akarok válni. Aztán újra és újra. Sosem kiabáltam, nem ütöttem vissza. Engem az apám is azért tudott jól verni, mert képtelen voltam elszaladni. Megbénulok, ledermedek, amikor bántanak. Takargattam, gyógyítgattam a sérüléseimet, csak kétszer mentem be a kórházba orvosi segítségért. Tűrtem. Aztán beadtam a válási papírokat a bíróságra, de visszavontam, annyira féltem. Egy évig külön szobában aludtunk, aztán eladtam, amit tudtam, kölcsönt vettem fel és vásároltam Tamásnak egy lakást. Teljesen berendeztem, még a hűtőt is teleraktam. Csak le kellett volna ülnie a fotelba és bekapcsolni a tévét. Mégsem ment el. A munkából hazajött, evett, és csak éjszakára hagyott magamra. Kulcsa volt, ki nem zárhattam. Tudom, hogy vannak, akiket mindennap megvernek, megrugdosnak, de én annyira féltem a fizikai erőszaktól, hogy nem mertem lépni. Aztán egy nap mégis elköltözött. Attól fogva zaklatott. Hívogatott itthon és a munkahelyemen. Azzal fenyegetett, hogy megver, megcsonkít, megöl. Éreztem már az erejét, tisztában voltam azzal, hogy képes megtenni. Ügyvéd tanácsára tetettem fel hevederzárat. Nem mertem hazajönni a gyerekekkel. Még a lépcsőház bejáratának zárját is lecseréltem, a házban senki előtt nem volt titok, hogyan élek. Hiszen számtalanszor épp a szomszédok védtek meg tőle.

A válás óta sincs nyugalom

Végre kimondták a válást. A rá következő napon feljött, hogy beszéljen a gyerekekkel. Gondoltam, illően elbúcsúzik. Akkor már nyolc hónapja külön éltünk. Búcsú helyett azonban vitatkozni kezdett. Azon, hogy miért kellett elválnunk, hogy kész pazarlás a két lakás, hogy miért dobunk ki ennyi pénzt az ablakon. Arra kértem, értse meg, hogy nekünk már egymáshoz semmi közünk, de ezen felbőszült, és nekem esett a gyerekszobában. Ököllel ütött, ahol ért, ráestem az ágyra, ömlött belőlem a vér, felszakadt az arcom. A gyerekek remegtek, őrjöngtek, próbálták lefejteni rólam, én pedig üvöltöttem. A szomszédok szedték le rólam, úgy kellett kilökdösni a lakásból. Ahogy megöleltem a gyereket, merő vér lett a pizsamájuk. Azt sem tudtam, kit mosdassak meg először. Bementem a kórházba, hetekig fekete volt az arcom, ahogy gyógyultak a verés nyomai. Másnap találkozóra hívta a gyerekeket. Arra gondoltam, bocsánatot akar kérni tőlük, de tévedtem. Azzal tömte őket, hogy »anyátok megérdemelte, és jól vigyázzon, mert máskor is meg fogja kapni, csak lássam meg valakivel, csak tegye be valaki a lábát a lakásomba«. És ez azóta is így van, hiába telnek az évek. Meg nem ver, de folyton telefonálgat, követ, nyilvánosság előtt rángat, cibál, fenyeget. Mintha a tulajdona lennék. Az emberek pedig körbeállnak és néznek. Mindenütt érzem a jelenlétét, rettegésben tart.

Feljelentés veszélyes fenyegetés miatt

Legutóbb nagyon rám ijesztett, rendőrt kellett hívnom. Épp a munkahelyemről indultam volna haza, amikor meg akart támadni, a biztonsági őrünk védett meg. Elmenekült. Aztán amikor a rendőrök megérkeztek, odajött tisztázni magát. Nevetve annyit mondott, hogy csak beszélgetni akart és én fújom fel a dolgot. Reszkettem, mentőt akartak hívni hozzám. Feljelentettem.

Sajnálom Tamást, de sajnálatból nem lehet együtt élni valakivel. Azt pedig ne mondja senki, hogy szeretetből tart félelemben. Pedig azt biztosan tudom, hogy nincs a közelében senki, aki ezt tanácsolná neki. Hamarosan újra találkozunk a bíróságon az életveszélyes fenyegetései miatt. A magyar jogrend sajnos nem ismeri a zaklatás fogalmát.
Hiába teltek el évek a válás óta, nincs semmi és senki, ami megvédene. Tanulni kezdtem, hogy eltereljem a gondolataimat, újra pszichiáterhez fordultam. A barátaim nem mernek mutatkozni velem, én pedig képtelen vagyok új ismeretséget kötni. Van jogom bárkit is feláldozni, belerángatni ebbe a kilátástalan helyzetbe? Az utcán már az ismerősöket sem veszem észre, úgy kell rám kiabálniuk. Csak megyek, senkinek nem merek a szemébe nézni. A történtek ellenére nem tilthatom el a gyerekeket az apjuktól, mert tudom, hogy amit tiltanak, azt megteszi az ember. Hazugsággal, titokban, daccal…"

Két különböző család, életforma, felfogás köttetett össze, és a gyerekek születése után a férfi mindenért a nőt okolta, kétségbe vonta, ha a nő azt állította, hogy problémák vannak a házasságukban.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Önként vagy kényszerítve

A szegedi egyetemista lány rezsijét fedezi azzal, hogy testét áruba bocsátja. A legtöbb prostituált… Tovább olvasom