Kisalföld logö

2018. 02. 23. péntek - Alfréd -1°C | 2°C Még több cikk.

Nem könnyű rendőrnek lenni

Nekem is eszembe jutott valami az éppen aktuális botrányról. Ismertem egy rendőrt, ahogy sokan mások, a becenevén, amit most nem mondok el, mert ugye a személyiségi jogok, meg minden. Jelenség volt ez a rendőr. Bement mondjuk a Kálvária utcai M. presszóba, körbenézett az ajtóban, kiszúrt pár figurát: „Hát ti mit kerestek itt?" Azok aztán szó nélkül próbáltak eliszkolni. Amelyik nem volt elég fürge, még egy nyaklevest is kapott útravalóul, ami nem volt semmi dolog, lévén rendőrünk markos személyiség. Eszébe nem jutott egyiknek se, hogy túlkapás, rendőri erőszak, örültek, hogy megúszták ennyivel. Mert egyébként előéletük okán kitiltattak minden nyilvános szórakozóhelyről. Ugyancsak előéletük okán rendőrünk is ismerte személyesen valamennyit, azt is tudta, fegyelmezésnek elég ennyi, ideig-óráig megteszi.

Ha nem jött volna rá a kedves olvasó, ez bizony nem mostanában történt, van vagy huszonöt-harminc esztendeje. Bizony, abban az „átkosban". Amikor, most úgy mondják, a rendőrnek hatalma volt. A fenét. Tekintélye volt. Pedig nem lógott a nyakában a tábla, hogy szolgál és véd.

Az eset huszonöt-harminc esztendeje történt. Amikor a rendőrnek tekintélye volt. Pedig nem lógott a nyakában a tábla, hogy szolgál és véd.
Eszembe jut egy másik történet. Ausztráliából haza (Győrbe) települt egy idősödő orgonaépítő-mester, felkérésre több jeles hangszert meggyógyított már korábban, úgy nyugalmasabb lesz itt élni. Egyik este azt mondja a távoli földrészről ideszakadt feleségének: menjünk be sétálni a belvárosba. Meghökken az asszony: bolond vagy, ebben a sötétben? A dolog vége mégiscsak egy kiadós séta lett a kihalt utcákon, lépcsős sikátorokban. Baj nélkül. Jó pár évvel később találkoztam újra a mesterrel, kérdeztem: na és azok a jó kis esti séták? Legyintett: minek kísérteni a sorsot? Örül, ha fényes nappal nem zsebelik ki.

Nem kívánom kommentálni ezt a két rövidke történetet, bonyolult okoskodáshoz vezetne, meg szépíteni se akarok semmit. Csak úgy mellesleg eszembe jut, hogy Győrnek 1990 óta (megbízva vagy kinevezve) rövidebb-hosszabb időre négy rendőrkapitánya volt. Közben a tapasztalt rendőrök nyugdíjba mentek, sokan viszonylag fiatalon, korkedvezménnyel, s most ott állnak biztonsági őrként valamelyik bank kapujában. Azt mondják, így is jobb, mint az utóbbi években a „cégnél". Valami oka biztosan van. Az utcán ifjú egyenruhások sétálnak, vékonykák, gyerekarcúak, nem baj, majd felnőnek. Ha maradnak a testületnél. A baj az, hogy páran az egyenruhától és az oldalukon lógó fegyvertől igazi nagyfiúnak érzik magukat, nem rendőrök, hanem zsaruk akarnak lenni, mint az amerikai filmekben. S közben célt tévesztenek ebben az amúgy is célvesztett társadalomban. Nehéz jó rendőrnek lenni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

350 új munkahely a mórahalmi gyümölcsfeldolgozóban

Térségi zöldség- és gyümölcsfeldolgozót és hűtőházat avattak az elmúlt napokban Mórahalmon. Az üzem… Tovább olvasom