Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Négyen a tavalyi négygólos kupagyőzelemről

Az idei évben ugyan nem sikerült a soproni csapatnak elhódítania a Magyar Kupát, sőt a legjobb négy közé sem kerültek be, mégis érdemes visszapillantani a közel egy évvel ezelőtti diadalra. A Ferencváros 5–1-es kiütésével helyi sporttörténelmet írtak az akkor Matáv FC Sopron néven szerepelt focisták.
Azóta más a soproni csapat neve, a játékosállománya pedig jelentős mértékben átalakult. Most, tisztelegve az egy évvel ezelőtti diadal emlékének, a négy, még Sopronban futballozó labdarúgót kértük, elevenítsék fel emlékeiket a székesfehérvári döntőről.
Bagoly Gábor csapatkapitány: – A fináléban sárga lapjaim miatt nem játszhattam, de a meccs után így is együtt emelhettem fel a serleget a karszalagot viselő Tóth Mihállyal. Edzőnk, Pintér Attila megengedte, hogy a kispadról nézzem végig a finálét. Emberileg roppant megható volt, hogy Szabó Ottó – akinek a hibája után azt a sárga lapot kaptam, amely miatt nem játszhattam a döntőben –, miután az első gól előtt remek gólpasszt adott Tóth Misinek, aki fejesből vezetést szerzett, mint kiderült, csináltatott magának egy pólót, amelyre az én nevemet nyomtatta, s a meze alá vette, a gól után pedig megmutatta. Amúgy így egy év távlatából visszagondolva, talán lehet, jobb is, hogy nem játszottam, mert nem valószínű, hogy olyan fegyelmezetten tudtam volna viselni a fradisták ámokfutását, mint társaim tették. Mindent egybevetve felejthetetlen, csodálatos emlék.
A végeredményt a kupadöntőn Horváth András állította be: – Pályafutásom messze legnagyobb sikere a kupagyőzelem, az pedig külön öröm volt számomra, hogy gólt is szereztem a döntőben. Egy életre szóló, felejthetetlen élmény, és ami engem illet, úgy érzem, azóta lett stabil helyem a csapatban. Úgy gondolom, abban, hogy most van a legjobb évadom, nem kis szerepe volt a kupagyőzelemnek.
Sifter Tamás csereként volt tagja a soproni együttes keretének, de végül nem jutott szóhoz a fináléban: – Jó lett volna akár csak egyetlen percre is pályára lépni a döntőben, azonban így is életem egyik legszebb élménye, s természetesen pályafutásom legszebb sikere a kupagyőzelem. Úgy emlékszem, bár aránylag hamar előnyhöz jutottunk, az első félórában inkább a Fradi irányított. A fordulópont a második gól volt, amely után elvesztették a fejüket ellenfelünk játékosai. Azért én is hozzátettem valamit ehhez, hiszen az előcsatározások során a Kazincbarcika elleni negyeddöntőn sikerült gólt lőnöm.
Sira István gólpasszal járult hozzá a sikerhez, éppen a Sifter által említett, döntő fontosságú második találat előtt hozta helyzetbe Bárányos Zsoltot: – Csodálatos mérkőzés volt, a Magyar Kupa-győzelem pályafutásom kiemelkedő sikere. Ami pedig az ünneplést illeti, lehet, hogy meglepő, de ahhoz hasonlóban már volt részem soproni futballistaként, mégpedig jó pár éve, amikor az akkori csapat feljutott az élvonalba. Arra emlékszem, hogy a meccs utáni fényképezkedésen valakinek a nyakába ültem, s a felső kapufába kapaszkodtam, mindenképpen látszani akartam a „diadaltablón”.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vesztegzár

Az erdélyi Fogaras várost teljes egészségügyi vesztegzár alá helyezték, bezárták a Feketehalomban… Tovább olvasom