Kisalföld logö

2018. 05. 28. hétfő - Emil, Csanád 17°C | 27°C Még több cikk.

Nagyothallás és fülzúgás

A korral együtt járó hanyatlás a szervezet minden egyes részét érinti, és mivel a fülünk az egyik legérzékenyebb szervünk, az itt végbemenő „kopás” következményei nem maradnak észrevétlenek. Megjelenik a nagyothallás és a fülzúgás.

A kezdetben csak a magas hangoknál jelentkező halláscsökkenést még észre sem vesszük, de a magas felhangok meghallásának hiánya már zavarja a beszédértést és a zene élvezetét.

Az első tünet

Ebben a korai fázisban gyakran a fülzúgás az első tünet, ami jelzi, hogy valami nincs rendben a fülünkkel. Hallja, de nem érti a beszédet A hallásanalizátor működése azonban bonyolult dolog, és a folyamat előrehaladtával olyan funkciók is károsulnak, mint a frekvenciadiszkriminálás, dinamikakompresszió, ami a fokozódó nagyothallással együtt a beszéd felismerését hatványozottan megnehezíti. Az időskori nagyothallásra jellemző, hogy a beteg „hallja, de nem érti" a beszédet. Ha aztán ezt a hangerő fokozásával akarjuk áttörni, akkor a beteg fájdalmasan felszisszen és ránk szól, hogy ne kiabáljunk, mert ő nem süket. Ezeknél a betegeknél a hang egyszerű erősítésével nem lehet javítani a beszédmegértés képességét. Erre a feladatra csak a legkorszerűbb digitális hallókészülékek alkalmasak, azok is csak egy bizonyos fokot meg nem haladó nagyothallás esetén, és kellő gyakorlás után.

Zavaró zajok

Ugyancsak gyakorlással lehet újra visszaszokni a hallás, a hangok világába. Hiszen a nagyothalló ember nemcsak a „hasznos" hangokat nem hallja, hanem a zajoktól is elszokott. A felerősített, és így újból meghallott zajok eleinte igen zavaróak. Hetek alatt azonban újra megtanulhatók, megszokhatók. Az idős embernek a hallókészülékével újra meg kell tanulnia hallani. Erre a legjobban bevált módszer, hogy a beteg hangosan felolvas magának valamilyen, számára értelmes szöveget, miközben a hallókészülék a fülében van. Ebben is fontos a fokozatosság elvének betartása.

Az érelmeszesedés

A belső fül kettős vérellátása mintegy túlbiztosítva gondoskodik jó hallásunkról. A csigában elhelyezkedő két független érfonat külön-külön is elegendő oxigént és tápanyagot szállít – a belső fül folyadékterén át – a szőrsejteknek. Valószínűleg az érelmeszesedés játszik döntő szerepet abban, hogy az életkor előrehaladtával ez a kettős biztosíték is elégtelennek bizonyul, és a mechanikai rezgéseket elektromos jelekké alakító szőrsejtek állapota lassan romlik, egy részük elpusztul vagy működésképtelenné válik. A hallópályák és a hallókéreg idegsejtjei között is hasonló degeneratív folyamatok játszódnak le. A fenti történések eredménye az időskori nagyothallás.

Az alvást is zavarja

Sok betegnek azonban sokkal nagyobb problémát, még több szenvedést jelent a szűnni nem akaró fülzúgás, amely a betegek életminőségét lerontja, amúgy is rossz hallásukat tovább nehezíti, sokszor alvásukat is zavarja. A fenti körülmények nemritkán depresszió kialakulásához vezetnek. Bármennyire is sürgető lenne, hogy segítséget nyújtsunk, az orvostudomány jelen állása sajnos még nem minden esetben tud hatásos megoldást a fülzúgásra.

Kivizsgálás

A fül-orr-gégész szakorvos feladata, hogy különféle vizsgálatokkal kizárja az egyéb fülbetegségek lehetőségét. Szükség esetén ideggyógyászati, belgyógyászati, reumatológiai és szemészeti vizsgálatot is kér. Fontos minden társbetegség, így a magas vérnyomás, a magasabb koleszterin- vagy vércukorszint rendezése is. Az esetleges dohányzás elhagyása alapkövetelmény.

Szerény kezelési lehetőségek

A különféle fülspecifikus és általános értágító, illetve egyéb gyógyszerek haszna szerény. Saját praxisomban a legkülönfélébb természetgyógyászati módszerektől sem láttam jó eredményt, így jó szívvel ajánlani azokat nem tudom. Megjegyzem, más, komolyabb érvet sem tudnék felhozni ellenük. A legjobban bevált, ha valamilyen külső hanggal elnyomjuk a zúgás belső zaját. A gyakorlatban megfelelő, mert mindig kéznél van, ha bekapcsolva hagyjuk a rádiót. Létezik olyan „hallókészülék" is, amely az általa keltett zajjal felülmúlja, így elnyomja a fülzúgás hangját. Miután az esetek jelentős részében véglegesen megszüntetni nem lehet, a betegek előbb-utóbb kénytelenek megbarátkozni vele, és elviselni a sípoló, zúgó, búgó, csilingelő vagy berregő hangot, a fülzúgást.

Dr. Tompos Tamás (fül-orr-gégész, audiológus főorvos)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öngyilkos merénylő Kabulban

Tovább olvasom