Kisalföld logö

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Nagy Bandó András: Nem savanyú, hanem romlott a szőlő

„Egy idő óta kitántorogtam a szórakoztatóvilágból, de azt is érzékelem, hogy ki is penderítenek, ennek ellenére a szőlő nem savanyú, hanem penészes és romlott" – fogalmazott lapunknak adott interjújában Nagy Bandó András, akinek a könyvhétre jelent meg első regénye Sosemvolt Toscana címmel.
Nagy Bandó: Szűkül az időm. Ma már csak az olvasmányok érdekelnek. Fotó: Karnok Csaba
– Régóta állandó szerzője vagy a Délmagyarország és a Délvilág humormellékletének, s köztudott, hogy három versesköteted jelent meg az elmúlt években. Miért hagytál fel a kabarészámok írásával?

– Egyszerű választ is adhatok: korosodom. Vagy például, hogy van témám, mondanivalóm, és úgy érzem, az írás tesz igazán próbára. Nagyobb kihívás az irodalmi próbálkozás. Él bennem a komolyabb megméretés iránti vágy. És az is igaz, hogy szeretnék valami komoly, maradandó nyomot hagyni. Igaz, erre a kabaré is alkalmas, de pontosan tudom, hogy a humorista és az életműve csak a kortársaiban él tovább. Szűkül az időm. Ma már csak az olvasmányok érdekelnek. A televízió igen kis mértékben van jelen az életemben: az úgynevezett „szórakoztató műsorokat" kikerülöm, a népvidítás elidegenít.

– Savanyú a szőlő?

– Inkább penészes és romlott. Egy idő óta én is kitántorogtam a szórakoztatóvilágból, de azt is érzékelem, hogy ki is penderítenek. Hosszú éveken át voltam, lehettem egy zárt közösség alkotó résztvevője, és boldog voltam. Aztán azon kaptam magam, hogy a közösségen belül még vagy két kisebb klikk állt össze, és egyik ezért, a másik azért nem fogad be. Nem hív, nem keres, nem akar engem. De ez így teljesen rendben van, mert nekem sincs mehetnékem.

– Mi az oka?

– Pontosan nem tudom. Talán, hogy észrevettem, észre is vehető, hogy nincs ma már olyan tévéshow, amely közvetve vagy közvetlenül ne a pénzről szólna. Szennyből és értéktelenből dömping van, aki a médiaturkálóban válogat, bármit megtalálhat. Aki a tévés second handet akarja, bármiféle vacakra vagy értéktelenre rátalálhat, keresnie sem kell, belepréselik a koponyájába, kiszorítva vele a maradék agyát. Megfáradt, túlhajszolt, jobblétért kapaszkodó emberek süppednek esténként a szocreál fotelekbe, hogy magukba szívják azt, amit a nyakukba öntenek a parabolaantennákból kreált lavórból.

Nagy Bandó Szegeden

Az ismert, Szegedről elszármazott humorista, A Délmagyarország és a Délvilág humormellékletének, a Délmadár mellékletnek állandó szerzője, Nagy Bandó András többek között új könyvéről, a Sosemvolt Toscana című első regényéről is vall június 19-én este 7 órától a Szegedi Szalon vendégeként a Bartók Béla Művelődési Központban.

– Olvastam új regényedet. Megható a történet, amit kitaláltál...

– Halász Bódog, az író főhős idén április 13-án, húsvét előtt, csütörtökön tudja meg, hogy gyógyíthatatlan rákos. Három hónapja maradt, közli vele professzor barátja. Igen, 2006 áprilisában. Jelenleg is benne vagyunk a történetben, egészen július 17-éig. Akkor ér majd véget. A Rák havában... Bódog számára nemcsak a halálos kór okoz gondot, de az is, hogy Dóra lánya ugyanekkor, április derekán már hat hónapos veszélyeztetett terhes. Kilenc éven át küzdöttek azért, hogy terhes lehessen. Most három hónapja van a szülésig. Bármiféle trauma végzetes lehet számára. És a magzat számára. Ezt az apja is jól tudja, és hogy megszülethessen az unokája, eltitkolja a végzetes kórt. Mégpedig úgy, hogy a lányának azt mondja, három hónapra elutazik Toscánába, s onnan küldi beszámolóit, miközben kemoterápiával kezelik.

– Rettegsz a ráktól te is, mint mindenki?

– Bárki családtagjával és barátjával megtörténhet, hogy hosszú, súlyos betegséggel kell megküzdenie. Mint ahogy meg is történt, történik nem-
egyszer. Ha pedig így van az életben, ezt az irodalmi műveknek is tükröztetniük kell. És mintát, példát kell adni. Változatokat arra, hogy hogyan lehet vagy kell szembenézni egy végzetes kórral. Hogyan lehet farkasszemet nézni az elmúlással. Mert erre senkit nem tanítanak, talán babonából. Mert azt hiszik, ha szóba hozzák, bekövetkezik. Pedig így is gondolkodhatnánk: mivel gyakran bekövetkezik, szóba kell hozni. Beszélni kell róla. Ez a regény markáns példát ad. A főhősöm sajátosan néz szembe a pusztító kórral.

– Regényed kitalált történet, vagy szembesültél már a rákkal?

– Sok valós alapja van a történetnek, de egészében mégis csak az írói fantáziám szülötteit mozgatom a regényemben. Nincs mese, aki ír, a saját életébe is kapaszkodik, arról is lefejti a takarót, de ami a valós életből kerül a regénybe, akkora változáson megy keresztül, hogy a valóságos szereplők is alig ismernének rá. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom: attól kezdve, hogy valami vagy valaki egy regénybeli történet részévé vált, akkor is kitaláció, ha élete tükörképét látja benne.

– A könyv első oldalán ez áll: „Ernő emlékére". Ő kicsoda?

– Ernő a bátyám. Öt éve vesztettük el, hasnyálmirigyrák vitte el, rövidebb idő alatt, mint a regényem főhősét.

– Mennyi idő alatt írtad meg ezt a könyvet?

– Kilenc hónap alatt, ahogy a természet elrendelte. Ugyanis közben három hónapon át próbáltuk Háy János A Gézagyerek című darabját a pécsi Harmadik Színházban. Ebben főszerepet kaptam, az egyik korán elöregedett melóst, Herda Pityut játszom. Azt hiszem, sikerült beilleszkednem a profi játszótársak közé, és alaposan megleptem a kétkedőket. Élvezem a játékot, bár fura, hogy míg humoristaként csakis világos nézőtér előtt vagyok képes föllépni, mert minden arcot látni akarok, mindenkivel szemkontaktusba szeretnék kerülni, a színházi előadás alatt épp fordítva áll a dolog: egyetlen arcot sem ismerek föl. Tudatosan tekintem élő masszának a közönséget, mert ha akár csak egyszer is megtörténne, hogy valaki szeme összeakad az enyémmel, vége lenne a játéknak.
– Eljátszottál a könyv írásakor a gondolattal, mihez kezdenél, ha főhősödhöz hasonlóan három hónap lenne hátra földi pályafutásodból?
– Remélem, úgy viselkednék, mint a főhősöm, Bódi. Vagy mint Déry Jancsi és Eörsi Pista, akik bátran szembe mertek nézni a halállal. Tudták, hogy rövidesen vége lesz, nincs tovább. Szókratész is tudta: aki megszületik, annak számolnia kell azzal, hogy meghal. Mint ahogy tudta azt is, csak a testet temetjük el, az ember másokban tovább él. Jó lenne, ha halálom után én is élhetnék még egy kicsit, könyveimmel vagy éppen humoristaként nyújtott alakításaimmal. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

VB-kvíz értékes nyereményekkel!

Legyen Ön az a szerencsés, aki megnyeri a nagy képernyős SONY televíziót vagy a SONY DVD lejátszót! A VB időtartama alatt (június 9-től július 9-ig) minden nap (vasárnap kivételével) felteszünk egy-egy kérdést, melyekre Ön válaszolhat. A játék alatt összesen 26 pont gyűjthető össze! A 20 vagy annál több pontot összegyűjtő játékosok között kisorsolunk egy nagy képernyős SONY televíziót, a 10-nél több jó választ adók között pedig egy SONY DVD lejátszót! Tovább olvasom