Kisalföld logö

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 3°C | 16°C Még több cikk.

Nagy Bandó: András könyve a fordított teremtésről

Nagy Bandó András humorista kivételesen "véresen komoly" könyvvel rukkolt elő a könyvhétre: az András könyve című, „Fordított teremtés” alcímmel megjelenő kötetben Istenről, hitről, életről és halálról mondja el - valószínűleg sokak szerint "botrányos" - gondolatait.  

– Az olvasók bizonyára megdöbbennek azon, hogy véresen komoly könyvet írt.
– Inkább végzetesen őszinte könyvet. Mottója: „Veronikának, kendőzetlenül", és ehhez tartom magam az első sortól az utolsóig. A téma persze véresen komoly, ötvenötödik évemben kikerülhetetlen: hit, istenkeresés, élet és halál. Múlt év decemberétől ez év áprilisáig írtam, de húsz éve magamban hordozott könyvről van szó. Megírására egy hajdani tévés sorozatból írt Hankiss Elemér-könyv késztetett, a Beszélgetések életről és halálról. Ebben Hankiss asztaltársaságának tagjai – teológusok, vallástörténészek, rabbik, buddhista tudósok – vitatják meg az élet sorskérdéseit, én pedig – ebben a kötetben – virtuálisan melléjük telepszem, és vitatkozom velük. Végül a kötet előszavát Hankiss Elemér írta, az ajánló sorait pedig Ördögh Szilveszter, több „eretnek" mű írója.
– Az öregedés első tünete, hogy szembenéz az élet és halál kérdéseivel?
– Ez is benne van. Ugyanakkor furcsa és számomra is érdekes tapasztalás, hogy könyvem megírása óta megszűnt bennem a „rettegés", hiszen immár megfogalmaztam azt, amit a vég előtt mindenképpen össze kell raknom magamban. Soha ennyire nem tettem még ki magam mások elé, pedig örökké hittem abban, hogy csak akkor szű- nik meg a művész dolgai mögé látás kíváncsisága, ha szükségtelenné válik, hiszen ő mindent láthatóvá tesz. Mindent megmutatok, felfedem legbensőbb titkaim, mert tudom, erről csak így, teljesen őszintén írhatok. Így léptem át a tilalmi zónába, semmissé téve tabukat, és udvariasság nélkül vállalva azt is, aminek nem örülnek sem az egyházak, sem bigott hívőik. Ennek ellenére nincs okom félni, hiszen az első oldalakon olvasható, Istenemhez szóló imámban is azért fohászkodom, hogy olyan őszinte maradhasson a leírt szó, amilyennek az gondolatként megszületett.
Istenkereső vagyok, ezt tükrözi a könyvem is, és az alapvetése, hogy valóban fordított teremtés történt: nem Isten teremtette a világot és benne az embert, hanem az ember teremtett magának Istent, hogy
legyen egy transzcendens kapaszkodója és iránytűje.
– Korábban is hívő volt vagy ez az öregedés másik tünete?
– Istenben hinni nem azonos azzal, hogy valaki vallásos. Sajnos a
vallásos emberek nem tudják elfogadni, nem képesek megértően kezelni azokat, akik megvallják, hogy hisznek Istenben, hittel élnek, de a vallás hidegen hagyja őket. Kirekesztik a hozzám hasonlókat, elfogadhatatlannak bélyegezve. Pedig a hitben épp az (lenne) a szép, hogy mindeni másképp, másban, de végtére is „ugyanabban" hisz.
– Nem fél a botránytól?
– Nincs rá okom, de attól még lehet botrány belőle. Főként ha szembesülnek a vallomásommal: számomra Jézus „csak" hitéért haláláig kitartó emberként fontos, de a köré kerekített „mese" már nem nekem íródott. Kevesen akadnak, akik a hitükért a kereszthalálig képesek kitartani. Hát még ha odáig jutnak az olvasásban, hogy egyértelműsítem: én ugyanazt az Atyát mondom magaménak, mint Jézus, és ugyanazt az ősi istenélményt akarom megélni, amit ő. Pedig ez abszolút normális.
– Ön fél a haláltól?
– A vicc azt mondja (temető, szellem): „Én is féltem, amíg éltem..." Alapvető félelem bennem is van, de a könyvem megírása óta mindez megszűnt. Tudatosan élek, hogy teljesíthessem mindazt, amire születtem, s ha bevégzem, rendben lezárt életet akarok magam mögött tudni. Azok rettegnek a haláltól, akik elrontották az életüket, s az elszámolás pillanatában nem tudják felmutatni azt, amit belső kényszerből illene felmutatni.
– Déry János mondta betegsége idején, hagyján, hogy haldokolni kell, a végén még meg is kell halni. Ez a fajta irónia végigvonul a könyvén is?
– Mivel szerencsére nem haldokló, hanem nagyon is élő, élni vágyó emberként írtam a könyvemet, így nem ironizálok. Ezt a kötetet nem viccelhettem el. A világ végessége úgy préselt egyre mélyebbre, hogy a felszínes humor kívül maradt. A könyvben előrevetítek egy pillanatot, nevezetesen azt, amikor (mondjuk tízezer év múlva) befejeződik a Föld élete, és öt évvel előtte, 9995 év múlva ül a tengerparton egy ifjú pár, gyermekről álmodozva, ahogy ezt ma is sokan teszik. Az a jövőbeni ifjú pár talán már tudja, hogy öt év van hátra a világomlásig. Vajon az ösztönük akkor is meglesz-e még? A Föld biztos halála, a világmindenség hamarosan megtörténő összeomlása ellenére is vállalják-e a gyermeknemzést? Valószínűleg igen. Mert hátha mégsem... Ez a „hátha" a jelenben is benne van. Most sem tudjuk a biztosat, bizonytalanra nemzünk esténként, és erre a kiszámíthatatlanra építjük mindennapjainkat.
– Óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés: ekkora baj van a világgal, hogy egy humorista komoly könyvet ír?
– Nem biztos, hogy a világgal van baj, amikor én érzek késztetést az írásra.
– Nem sértődik meg, ha kimondom: amiről beszél, az mégis csak egy öregedő ember gondolatvilága.
– Dehogy sértődöm meg. Már csak azért sem, mert nem legénytoll, hanem ősz szakáll pelyhedzi az államat. Ratkó József írta: „Mindenhez jogom van, / hát játszom / fentről gyereknek, lentről fölnőttnek / látszom." Valahogy így vagyok én is. Őrizgetem a gyermeki kíváncsiságomat, miközben magamból egy öregedő, bölcsesség felé közeledő ember gondolatai bújnak elő.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Spanyolország biztos győzelemmel indított

Ötvenkét év után először rajtolt világbajnokságon győzelemmel a spanyol labdarúgó-válogatott. Az… Tovább olvasom