Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -4°C | 4°C

Nagy ára van a hosszú életnek

Egy Szegedről elszármazott professzor volt az első, aki felhívta a világ figyelmét az elöregedő társadalmak problémájára. Bár Egon Diczfalusy értekezéseire a 90-es években még legyintettek, ma már világszerte köztudott: egyre nagyobb problémát jelent, hogy a növekvő számú nyugdíjast csökkenő számú keresőképes fiatal kénytelen eltartani.
A népességnövekedés az utóbbi néhány évtizedben megdöbbentő volt. Illusztráció: MTI
Rohamosan növekszik a Föld lakossága, mely egyre nagyobb problémát jelent világszerte. A vészharangokat a tudósok már megkongatták: ekkora népességet nem bír el bolygónk. Apadóban vannak természeti kincseink és meg nem újuló energiaforrásaink, ráadásul ahogy egyre többen vagyunk, a többi élőlénytől is mind nagyobb és nagyobb területet veszünk el.

A népességnövekedés az utóbbi néhány évtizedben megdöbbentő volt. Krisztus után 14-ben még csak 270 millió lakója volt a Földnek, ami Szent István korára csupán 10 millióval nőtt. A XVIII. század elején, 1920-ban még mindig kevesebb mint 2 milliárd ember volt, ám az ezt követő negyven évben ez a szám 1 milliárddal nőtt. Az ezredfordulóra ez is megduplázódott, vagyis immár 6 milliárd földlakót tartottak nyilván, jelenleg pedig már több mint 6,5 milliárdot.

Nem csoda hát, ha a hatvanas években a tudósok kezdtek idegeskedni, és tanácsukra az ENSZ finanszírozásával megkezdődött a fejlődő országok, illetve a leginkább népesedő nemzetek családtervezése.

Egyetlen dolgot hagytak csak számításon kívül: attól, hogy a születésszámot csökkentik, az idősek száma változatlanul nő, mely legalább akkora – ha nem nagyobb – mértékben járult hozzá a túlnépesedéshez, mint a szaporodás. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ugyanis egyre tovább élünk: az utóbbi 80 évben az élettartam 30 évvel hosszabbodott meg. Ez pedig a társadalom számára talán még nagyobb teher, mint maga a túlnépesedés.

A problémáról elsők között egy magyar tudós értekezett, még a '90-es évek elején. Egon Diczfalusyra azonban sokáig nem hallgattak a politikusok – nem látták át a lehetséges következményeket. Holott a Szegedről elszármazott, Svédországban élő 86 éves professzor, aki 25 éven keresztül az Egészségügyi Világszervezet főtanácsadója volt, már akkor leírta: az elöregedő világ legnagyobb problémája, hogy nem lesz elég munkaerő. Az idősek ugyanis nem aktív tagjai a társadalomnak, viszont őket is el kell tartaniuk a keresőképeseknek.

– Ma világszerte átlagosan 5 munkaképes, vagyis 15 és 65 év közötti ember jut minden nyugdíjasra. Ez azt jelenti, hogy egy keresőképtelen helyett öt másik dolgozik – mondta el Diczfalusy professzor, aki egy nemrégiben megrendezett nemzetközi konferencia vendégeként látogatott el Szegedre. – Magyarországon ez a szám azonban már csak 4, ami az előzetes számítások szerint 2050-re kettőre olvad. Négy évtized múlva tehát egy nyugdíjast már csupán két kereső tart majd el.

Mindez a professzor szerint azért következik be, mert az élettartam még tovább növekszik. – Magyarországon 2050-ben a férfiak átlagosan 77, a nők 83 évig élnek majd. Ez a 65 éves nyugdíjkorhatárral számolva azt jelenti, hogy közel 20 évet töltenek még el úgy, hogy mások tartják el őket. Azokat, akik a teljes társadalom közel 9 százalékát teszik majd ki addigra.

A Karolinska Institutet emeritus professzora szerint a problémára egyetlen megoldás létezik: újból fel kell fedezni a családot. – Ha minden nő kettőnél több gyermeket vállalna, tartható lenne a jelenlegi egyensúly. Ha viszont minden ugyanígy megy tovább, annak rövidesen beláthatatlan következményei lesznek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utolsó figyelmeztetés - utolsó következtetés

Senki ne olvassa ki soraimból, hogy akármilyen hősi pózban akarnék tetszelegni! Ötven esztendeje… Tovább olvasom