Kisalföld logö

2018. 06. 24. vasárnap - Iván 12°C | 20°C Még több cikk.

Müller Péter: A magányunk oka az önzés

Müller Péternek szinte bérelt helye van az aktuális könyvtoplisták élén. A népszerű szerzőt kínai életbölcsességekről, fiáról, Müller Péter Sziámiról, a magányról, s természetesen írásairól faggattuk.
Fotó: www.vilagokonat.hu
– „Ha csak egy napig lennék miniszterelnök, azonnal elrendelném, hogy az iskolában először emberséget oktassanak, s csak utána számtant, mértant, fizikát" – írta, mely elméletben remek ötlet, a gyakorlatban viszont nehéz elképzelni.
– Tudom. Persze ezeket a sorokat mindenekelőtt ironikusnak szántam abban a cikkben, szerencsére nem fenyeget az a veszély, hogy miniszterelnökké válasszanak. A viccet félretéve azt azonban valóban súlyos gondnak érzem, hogy a humán tantárgyaknak, főként az irodalomnak és a történelemnek kellene lennie egyfajta emberségre nevelő szerepének az iskolákban, de érzésem szerint ez nem igazán valósul meg a mai oktatásban.

– A kínai bölcsességek tárházából, a Ji-Kingből rengeteget merít írásaiban. Miért érzi ennyire fontosnak ezeket a tanításokat?
– A Ji-King az egyetlen olyan ókori könyv, mely konkrét élethelyzetekre konkrét válaszokat ad. Életbölcseleteket. Ez természetesen megvan a Bibliában is, de a Ji-King nem vallási alapon közelít örök érvényű igazságokhoz. Ráadásul a Ji-King az egyetlen írás, amit a történelem szeszélye során soha nem tiltottak az emberektől. Ennek oka, hogy a politika sem tartotta veszélyesnek.

A két Müller


– Milyen a kapcsolata a fiával, Sziámival?

– Röviden: remek. Kicsit bővebben: világéletünkben mindig kijöttünk egymással, békében éltünk, s nem utolsósorban mindig jól tudtunk együtt dolgozni. Ebben fontos szerepet játszik az is, hogy kölcsönösen nagyon tiszteljük egymást, s soha nem érezzük, hogy veszélyeztetnénk a másik identitását.

Sziámi az édesapjáról

„Sokban egyformák vagyunk kívül-belül, de én inkább sorsnak hívom ezt. Jó az, ha két összetartó ember találkozik; az csupán fintor a sors részéről, hogy nem vér szerint tartozunk össze. (...) Az Öreg mindig járt a koncertekre, s nemcsak a Sziámira, amely már szinte majális, hanem ott tipródott az URH-koncerteken is, s ez nagyon megható."

– Miben hasonlítanak és különböznek leginkább egymástól? Azért kérdem ezt, mert nekem mind személyiségében, mind művészetében két szerfelett különböző embernek tűnik a két Müller.
– Mindketten a Nyilas jegyében születtünk, s bizonyos értelemben hasonló küldetést teljesítünk. Erényeink és „disznóságaink" között is sok a hasonlóság. A legnagyobb próbája azonban a kapcsolatunknak, hogy mindketten művészek vagyunk. A költészet és a dráma egymáshoz közel álló műfaj, de az nagyon ritka, hogy ez a két talentum egyetlen emberben jelentkezzen, hacsak nem Shakespeare-nek hívják az illetőt. Ezt a nüánsznyinak tűnő, valójában hatalmas különbséget csak odafigyeléssel vagyunk képesek pótolni, vagyis pontosan érzékeljük, mit szeretne a másik, s miként tudjuk segíteni. Ha például dalszövegeket írok zenés darabokhoz, a fiam mindig átnézi, hisz ő a költő, ha viszont Sziámi próbálkozik színdarabírással – ami esetében többnyire jóval merészebben rugaszkodik el a hagyományos színháztól –, akkor én igyekszem néhány apróságra felhívni a figyelmét. Tán ebből látszik, hogy ellennénk egymás nélkül, csak épp rosszul.

A megértés útján

– Új művében, a Szeretetkönyvben bonyolult emberkapcsolatokat ábrázol a saját életéből vett példákkal. Arról szól, hogy a legrejtelmesebb, legnehezebben szavakba önthető kapcsolat épp azok között alakul ki, akik a legtöbb szállal kötődnek egymáshoz?

– Ahogy előző munkám, a Jóskönyv, a Szeretetkönyv is beszélgetőtárs. Ismeri kérdéseinket, kételyeinket. Amikor a nő-férfi kapcsolatról, a szexualitásról, az anya-gyerek viszony nehézségeiről, az istenszeretetről, a magány feloldásáról, szeretteink elvesztéséről faggatjuk magunkat, s nem sikerül átlépnünk ezeken a vívódásokon, akkor a lelki bajaink kivétel nélkül a szeretet egyetlen, legnagyobb kérdésére vezethetők vissza. Minden gondunk mögött valójában ez az egyetlen szó rejlik.

Magány és egyedüllét


– Említette a magány feloldását. Ön szerint miért élnek rengetegen egyedül manapság?

– A magány és az egyedüllét nem ugyanaz. A magány oka egyértelműen az, hogy soha még az emberi faj ennyire individualista, ennyire önző nem volt. Soha még ennyire páncélban nem élt ember, mint a mai. Erre nincs is tapasztalatunk. Fokozatosan romlott a helyzet, s ma már ez kifejezetten beteg állapot. Azt mondja Hamvas Béla, s teljesen igaza van, hogy szeretet nélkül az élet őrült. Jelenleg ebben az őrületben élünk, igaz, amikor az ember picit normálissá válik, abban a pillanatban szeretni kezd. Az egyedüllét és a magány között az az óriási különbség, hogy az az ember, aki önmagával jó viszonyba kerül, aki önmagát a szó igazi értelmében szereti, az jól érzi magát egyedül, s nagyon könnyen talál társat is. Abban a pillanatban viszont, hogy ha magával rossz viszonyba kerül, rögtön próbál társhoz menekülni. Nagyon sok családi, munkahelyi vita szintén az önzőségre vezethető vissza. A másik iránti tisztelet egyértelmű hiánya, ha nem figyelünk arra, mit mond vagy tesz embertársunk.

– Az emberi konfliktusok rendezése sokak szerint azzal kezdődik, ha első lépésben önvizsgálatot tartunk, s magunkban keressük a hibát. Ez a helyes ösvény?

– Füst Milán írta, hogy saját sorsunk kíméletlen ítélet-végrehajtói vagyunk. Megfordítva a költő szavait: minden életprobléma megoldása elsősorban bennünk rejlik. Annál rosszabb hozzáállás ugyanis nincs, mint amikor azt gondoljuk, sőt idővel elhitetjük magunkkal, hogy a körülmények áldozatai vagyunk. Néhány éve Tolcsvay Lászlóval és Sziámival átdolgoztuk musicalre Dickens egyik novelláját, az Isten pénzét. Ennek a darabnak az utolsó jelenetében a főhős a szívére mutat, s azt mondja: „Ha itt sikerül megváltoznunk, akkor megváltozik minden."


Szent Pál szeretethimnusza

Szólhatok az emberek, vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat,
és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély,
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent megbocsát.
A szeretet nem szűnik meg soha.
(1Kor. 13,1-8)


Szeghalmi Balázs

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mit tegyünk ha... - Gyomorrontás

A karácsonyi nagy trakták alkalmával gyakran szembesülünk azzal a problémával, hogy az egyébként… Tovább olvasom