Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Minőség: a legjobb mániánk

Mintha manapság minden a minőség körül – a pesszimisták szerint csak emlegetése körül – forogna.

Mintha manapság minden a minőség körül – a pesszimisták szerint csak emlegetése körül – forogna. Hogy a munka milyensége fontos, azt persze már mesterremeket alkotó eleink is tudták. De a technika világot összezsugorító vívmányai a hivatalos garanciát nyújtó, közhírré tehető tanúsítványok rendszereinek kialakítását is kikövetelték. Már-már rögeszmévé vált túlhangsúlyozásuk? A minőség a mániánk? Ha igen, mind közt a legjobb.

Az élet védelme, a biztonság – ezek az alapvető elvek, előtérbe kerülésük indította el világhódító útjukra a hatvanas években a minőségi termelést segítő szabályrendszereket. Elterjedésüket szinte kikövetelte a technikai fejlődés, amely egymáshoz közel hozta a távoli vidékeket. Minden, ami a minőség előtaggal kezdődik, divatként hódít hazánkban is, már nemcsak vállalkozásokkal, hanem intézményekkel kapcsolatban is egyre többet emlegetik. Így néhány kétkedőből kibuggyant a kérdés:

„Nem túlmisztifikált kissé ez a téma? A jó az egyszerűen jó."

Könnyű belátni: bármit végez az ember, szükség van arra, hogy magas színvonalon tegye. Ha valaki otthon palacsintát süt, akkor is átgondolja az alapanyag-beszerzést, receptet vesz elő, munka közben kóstol, vagyis ellenőriz, az elkészült étket megfelelően tárolja és végül meghallgatja a véleményeket, vagyis begyűjti a visszajelzéseket. Egy intézménynél, szervezetnél vagy vállalkozásnál mindez még fontosabb. A minőségirányítás – amit korábban inkább minőségbiztosításként emlegettünk – nemcsak a végterméket ellenőrzi, hanem a cég működésének minden folyamatát szabályozza.

A szervezetek, amelyek bevezetik, helyesen a marketingjükben is felhasználják a megszerzett nemzetközi tanúsítványt. Sőt – akárcsak kamaránk – arra törekednek, hogy a minősítettek közt a legkiválóbbak, a különböző díjakkal is elismertek közé kerüljenek. Mégis sokan az egészet csupán szükséges rossznak tartják: „Miért kell nekünk még ez is, úgyis figyelünk arra, hogy jót termeljünk." Hámori Lilla minőségirányítással foglalkozó közgazdász magyarázatából azonban az a következtetés szűrhető le, hogy a jó kérdés nem a miért, hanem a hogyan. A minőségügyi rendszernek számos előnye van, ha kényelmesre szabják, ha olyan módon vezetik be, hogy a cégre úgy illeszkedjen, mint a testhez simuló sztreccsruha.

Barátságossá tehető

A minőségirányítás arra alapoz, hogy találjuk ki és teljesítsük, amit a vevő, a partner, az ügyfél akar. A rendszerbevezetés persze eleinte inkább nyeli a pénzt. Ha a szervezet munkatársai amúgy is feszített ütemben dolgoznak, megterhelésnek érzik a bevezetéssel járó, tényleg nem produktív feladatokat. Ha viszont megspórolják a munkát, esetleg átveszik más cégek megfogalmazásait, valószínű, hogy később sem térül meg munkájuk haszna. Barátságossá tehető az ISO, ha a kollégákat a józan eszükre apellálva meggyőzik szükségességéről. Leginkább az ötletemberek szoktak lázadni ellene, mondván, hogy kreativitásukat ne akarják keretek közé szorítani. Ám a rendszer nem a gondolataikat szabályozza, hanem a vitás kérdéseket, az ügyfélkapcsolatok terén előforduló félreértéseket előzi meg.

Bűvölet, de másképp

Rugalmatlanná csak akkor tesz, ha rosszul, a „hamar, gyorsan, csak túl legyünk rajta" elv alapján vezetik be. Sok cég, főként az exportőrök már többen több éve rákényszerültek a tanúsítványok megszerzésére, gyakran többre is, mert a külföldi vevők ezt várták el tőlük. Mivel a nyugati országokban a környezetérzékenység is egyre erősebb, a természetvédelmet szolgáló rendszer bevezetését is sok nemzetközi cég elvárja beszállítóitól. Ösztönző erőként hatottak az „ISO-zásra" a közbeszerzési pályázatok követelményei is. Manapság viszont szinte minden vállalkozásnál alapkövetelmény valamelyik formájának megléte, a cég profiljától függően. Mennyire számít azonban mindez újdonságnak? Hiszen nagyapáink is fontosnak tartották, hogy jó cipőt húzzanak a lábukra, de napjainkban az agyonhangsúlyozottsága miatt szinte a minőség bűvöletében élünk. Hámori Lilla szerint azonban egészen másképp, mint elődeink. Akkoriban a készítő fő szempontja az volt, hogy még az unoka is hordhassa a bőrtopánt, manapság már egy lábbelitől mást várunk el. A minőségi termelést elősegítő különböző vállalati szabályrendszerek láncreakcióként terjednek, de a minőség nem „fix", mint a súly, rengeteg jellemzője van.

Előre kedvünkben járva

Röviden a minőség az, amit a vevő elvár, meg akar kapni. De az igényeknek is két fajtájuk van. Az egyik, amit a vásárló tudatosan keres, a másik, amit nem fogalmaz meg magában, mégis annak értékel. Ma már ez utóbbin a fogyasztók helyett szakemberek gondolkodnak, és ha kitalálták, a jó marketing felhívja rá a figyelmet. Például a kocsiknál a biztonságot szolgáló felszerelésekre. Az emberek egyre többet tudnak meg a reklámokból és ez befolyásolja őket. Egy élelmiszernél már nemcsak azt tartják fontosnak, hogy finom és tetszetős kinézetű, hanem azt is megnézik, hogy tartalmaz-e tartósítószert vagy színezőanyagot. A vevő már azt is tudhatja, hogy amit megvett, azt úgy állították elő, hogy közben nem okoztak túl nagy környezeti kárt. A minőség láttatása is presztízskérdéssé vált, nem elég jónak lenni, annak is kell látszani, a még meg sem fogalmazott igényekkel, annak megoldásával, ami ma még nem okoz gondot, is foglalkozni kell. Meg kell előzni.

Egy japán Európában

Hazánk nem maradhatott le e téren. Japán és az Amerikai Egyesült Államok után 1989-ben a világon harmadikként Magyarországon hoztak létre minőségdíjat a Teljes Körű Minőségirányításban (TQM) kiváló eredményeket elért szervezetek elismerésére. 1987-ben dr. Shoji Shiba professzor a IIASA (Nemzetközi Rendszerelemzési Intézet) nemzetközi szakértőjeként az akkori ipari miniszter felkérésére egy tíztagú magyar csoporttal cselekvési programot dolgozott ki a TQM bevezetésére a magyar iparban. Tiszteletdíját felajánlotta az IIASA–Shiba díj megalapítására, amely az Átfogó Minőségvezetési Rendszer bevezetésében kitűnt vállalatok, csoportok és egyének erőfeszítéseit ismeri el. Az Európában hírnevet szerzett japán Shoji Shiba oktatói tevékenységének alapvető motívuma az, hogy a munkát végző ember, akár vezető, akár beosztott, teljes elkötelezettséggel, szakértelemmel és odaadással dolgozzon. Így érheti el vállalatával együtt az ipar, az ország, a társadalom minőségügyi fejlődését. A téma magyarországi szakértői többségükben Shiba-tanítványok.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kisalföld-exkluzív Törökországból

Tovább olvasom