Kisalföld logö

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 19°C | 30°C Még több cikk.

Minelli: 'Akárhányszor esni fog, mindig rá fogok gondolni'

Kilencven éve, 1912. augusztus 23-án született Pittsburghben Gene Kelly amerikai táncos, színész, rendező, koreográfus, a musical ötvenes évekbeli aranykorának egyik nagy férfisztárja.
Eugene Curran Kelly
nyolcéves korától vett táncórákat, bár sokáig inkább sportolni szeretett volna. Amerikai focizott, baseballozott, jéghokizott, de mivel egyikben sem jeleskedett igazán, visszatért a tánchoz, ahol legalább lányokkal ismerkedhetett. Kőművesinasként dolgozott, öccsével éjszakai bárokban lépett fel, s közgazdasági tanulmányokat folytatott. Diplomáját a nagy gazdasági válság idején kapta meg, és állás híján gázvezetékárkok ásásából élt. Figyelme középpontjában ekkor már a tánc állt, a hobbiból fokozatosan hivatás lett: házuk alagsorában gyakorolt, itt alakítva ki egyéni stílusát; gyerekeket tanított saját stúdiójában, s 1936-ban balettmesteri képesítési szerzett.

New Yorkba költözött, 1938-ban egy kisebb szerepben bemutatkozott a Broadway-n, ahol tánctanárként is foglalkoztatták. 1941-ben a Cimboránk, Joey című musical címszerepében aratott fergeteges sikert, a következő évben elindult filmes karrierje is. A Nekem és a kedvesemnek című zenés darabban Judy Garland partnereként tűnt fel először a vásznon. A szerepre csak kölcsönadták a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiónak, de a debütálás olyannyira jól sikerült, hogy 15 évig náluk maradt, és 27 filmet forgattak vele.

Bár az utókor elsősorban musicalszínészként és táncosként tartja számon, pályája elején nem csak zenés filmekben szerepelt. 1944-ben egy nyomasztó bűnügyi film, a Karácsonyi vallomás főszerepét alakította. (Sok évvel később, 1960-ban az Aki szelet vet cinikus újságírójaként hasonlóan emlékezeteset nyújtott prózai szerepben.) Ugyanebben az évben Rita Hayworth partnere volt a Szépek szépe című musicalfilmben, s ő volt egyben a film koreográfusa is. Könnyed játékmodora és férfias táncstílusa az 1940-1950-es évek legnépszerűbb filmes musicalsztárjává, egy nemzedék bálványává avatta. 1945-ben a Horgonyokat fel! című musicalben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. A film más szempontból emlékezetesebb: Joe Pasternak rendező kiharcolta, hogy rajzfilmbetét is legyen benne, amelyben Kelly Jerry egérrel táncolt - a jelenet 150 ezer akkori dollárba került.

1948-ban D'Artagnan szerepét osztotta rá George Sidney rendező A három testőr című Dumas-regény kiváló feldolgozásában. Bár a szerep szokatlan volt számára, a kalandfilm akrobatikus jeleneteiben is megállta a helyét. 1949-ben Stanley Donennel közösen rendezte A városban című filmet, amelynek természetesen a főszerepét is ő játszotta. A film a zene és a cselekmény harmóniájával, pergő ütemével nagy hatást gyakorolt az ötvenes évek musicaljeire.

Kelly pályafutása az ötvenes években ért a csúcsára, 1951-ben ő volt a főszereplője az addigi legnépszerűbb musicalnek, a Vincente Minnelli rendezte Egy amerikai Párizsban című filmnek. Az akkoriban forradalmian új elképzelést, hogy a végletekig mellőzzék a beszédet, 1952-ben hat Oscar-díjjal jutalmazták, Gene Kelly tiszteletbeli Oscart kapott. Nem érdemtelenül, hiszen tökéletes összhang jött létre a rendezés, Kelly egyéni koreográfiája és Gershwin zenéje között; a táncjelenetek nemcsak betétek voltak, azok egységet alkottak a cselekménnyel. A film csúcspontja a Kelly által bemutatott 17 perces balettrészlet, ami félmillió dollárba került.

Kereken fél évszázada forgatta az Ének az esőbent, amelynek címadó dala ma már önálló életet él. Ez a valaha készült legsikeresebb zenés filmek egyike, az Amerikai Filmintézet szerint egyenesen minden idők legjobb filmmusicalje, amelyet idén augusztusban a brit Sight and Sound című szaklap tízévenként megtartott szavazásán a kritikusok egyetlen musicalként választottak minden idők legnagyobb filmjei közé. Kelly Debbie Reynolds partnereként a főszerep mellett a társrendezést is vállalta.

Az 1955-ben forgatott Felhívás táncra című filmje, amelyben főszereplő és rendező is volt egy személyben, Arany Medve díjat kapott a berlini filmfesztiválon. Különlegessége, hogy Kelly három jelenetben adott elő három szerelmi történetet a beszédet és az éneket mellőzve, a tánc és a pantomim eszközeivel.

A hatvanas években olyan filmeket rendezett, mint az Oscar-esővel jutalmazott Gigi (1962) és a Hello Dolly (1969). Az utóbbi főszereplője Barbra Streisand volt, aki e munkáját követően a színpadi babérok mellé végre filmeseket is szerzett. Kelly 1970-ben Henry Fondát és James Stewartot instruálta a The Cheyenne Social Club című alkotásban. A hetvenes években narrátora volt az Ez a szórakoztatás című tévésorozatnak, s ennek egyik epizódjában 1976-ban Fred Astaire-rel ismét táncra perdült. Karrierje végén a fiatal Olivia Newton-John partnere volt a mérsékelt sikerű Xanadu című filmben (1980), amely főhajtás a 40-es évek szórakoztató filmjei előtt. A tánctól a későbbiekben sem búcsúzott, s bár már nem lépett fel, 1993-ban Madonnának adott tanácsokat turnéja táncjeleneteihez.

Gene Kelly félévszázados pályafutása során 55 filmben szerepelt. Férfias lendülettel előadott sportos, atlétikus táncstílust alakított ki, spontán mozdulatait klasszikus balettelemekkel kombinálta. Vadonatújat hozott az amerikai filmmusicalbe, ellenpontozva az addig divatos könnyed, csillogó táncszámokat - ő például a kor másik táncos férfisztárjától, Fred Astaire-től eltérően nem a táncteremben frakkban-klakkban, hanem a "járda ördögeként" felgyűrt ingujjban táncolt.

1996. február 2-án Beverly Hills-i otthonában halt meg többszöri agyvérzést követően. Az ötvenes évek musicaljeinek hollywoodi sztárjától Liza Minelli így búcsúzott, utalva leghíresebb filmjére: "akárhányszor esni fog, mindig rá fogok gondolni".

Perge Zita
Sajtóadatbank

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húsevő növények

Hihetetlen, de a rovarevő növények, amelyeket eddig legfeljebb üvegházakban, arborétumokban és… Tovább olvasom