Kisalföld logö

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 3°C | 9°C Még több cikk.

Mezőgazdaság mellett lovasturizmus

A Balatontól mindössze 15 kilométerre, Budapesttől egyórányi autóútra, Enying mellett található a Kabóka Lovastanya.

Az idelátogatót kétszáz hektárnyi, erdőkkel, rétekkel és halastavakkal tarkított, festői táj várja, számos kikapcsolódási lehetőséggel. A lovassport szerelmesei mellett azok is jöhetnek ide, akik csak egyszerűen pihenésre vágynak.

Aki még soha nem ült nyeregben, az itt megpróbálhatja: kezdőtől a haladó szintig mindenki tanulhat itt még valamit a lovaglás fortélyaiból. Aki pedig már egy kicsit is biztonságban érzi magát a nyeregben, az a lovastúrákon szerezhet újabb tapasztalatokat. A lovastanyán van szálláslehetőség is – mondja Horváth Edit, aki férjével és három, már nagyobb fiúgyermekkel együtt működteti a tanyát. Pontosabban a lovak az asszony és az egyik, 28 éves fiú által alakított családi gazdaságba „tartoznak". A férj pedig a másik két gyerekkel – akik 21 és 27 évesek – papíron egy másik családi gazdaságban gazdálkodik.

A lovastanya ugyanakkor azon a saját földterületükön van, amely a férj által vezetett családi gazdaságba tartozik. Hitelállományuk nem kevés: a feleségé 24 millió, férjéé, Varga Józsefé pedig mintegy 15 millió volt a múlt év végén.

Hogy miért kell egy családban két családi gazdaság? Horváth Edit azt mondja, hogy a közgazdasági szabályzókat egyértelműen vagy hosszabb távra kellene meghatározni. Ennek ellenére évente változtatják a feltételeket. Ugyanakkor mindenki igyekszik az elérhető legnagyobb jövedelmet „kitermelni" gazdálkodóként.

A szabályozási bizonytalanság az oka annak is, hogy mostanáig a család mind az öt tagja egyéni vállalkozó volt, de valószínűleg megint őstermelőkké válnak. Változnak ugyanis a járulékfizetési feltételek. Mostanában persze nem sok értelme van a családi gazdaságnak – véli az asszony –, igaz, földvásárláskor előnyt élvezhet a családi gazdálkodó a pályázatok elbírálásánál, „talán pluszpontot is jelenthet". Ennek ellenére az elmúlt két-három évben nem tudták bővíteni a  területeiket. Ezért is döntöttek úgy, hogy más irányban fejlesztenek: a turizmus felé fordulnak. Csalódás érte ugyanis őket a földterület bővítése kapcsán: hiába pályáztak a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél körülbelül 70 hektár körüli terület 10 éves bérletére, a földet végül más kapta meg. Mégpedig azon a jogon, hogy az erdőterület az érintett földdel szomszédos volt.

„Mi pedig – akik gazdálkodunk és bérelünk is földet –, még családi gazdálkodóként sem voltunk jogosultabbak a későbbi nyertesnél, aki ráadásul a többi földjét előzőleg bérbe adta" – magyarázza az asszony.
Volt más csalódásuk is: későn értesültek arról, hogy tudták volna teljesíteni a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) agrár-környezetgazdálkodási támogatás szántóföldi célprogramjának szigorú követelményrendszerét. Előzőleg ugyanis a túl szigorúnak vélt feltételek miatt nem vágtak bele a programba. Pedig a szántóföldi művelésre kapható agrár-környezetgazdálkodási támogatás a Horváth Edit és fia családi gazdaságában művelt 127 hektárra, összesen 98 euró, azaz – 250 forintos euró árfolyammal számolva – 24,5 ezer forint lett volna hektáronként. Így ez összesen több mint 3 millió forintot jelentett volna a családi gazdaságnak...

„Rögtön rosszul is lettem, amikor kiderült, hogy megfelelhettünk volna a feltételeknek, tehát nyugodtan belekezdhettünk volna a programba" – mondja az asszony. A fiával közös gazdaságába az említett bérelt föld mellett még 35 hektár gyep és 19 hektár halastó is beletartozik. Nem beszélve a lovakról, amelyekből jelenleg 37 van. Ezekből azonban csak 22 a családé, a többi úgynevezett bértartott állat. A lovak iránti szeretetük nem légből kapott: a 28 éves fiú, Varga Péter versenyző, a férj pedig lótenyésztéssel, méntartással foglalkozik.

Innen kezdve inkább már csak a sikerekről beszél Horváth Edit. Beruházási támogatásokat korábban is kaptak a területfejlesztési tanácstól, de az uniós előcsatlakozási program, a SAPARD és az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) keretében is. Most pedig itt a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT), amelyet szintén a lehetőségek szerint próbálnak kihasználni.

A lovak után az NVT keretében igényelt állatjóléti támogatást ugyanis elnyerték. A támogatási szerződésben meghatározott összesen 13 ezer euró, azaz több mint 3 millió forint támogatás segítségével a nyári bokszok szigetelését végezték el. Ezzel az állatok komfortérzetét javították. Emellett önitatókat szereltek fel az istállókban, és a padozatot, illetve a világítást is korszerűsítették. Más kérdés – mondja az asszony –, hogy az áprilisban befejezett beruházásra hitelt vettek fel, amit azóta törlesztenek. A támogatást pedig talán decemberben kapják meg. Ugyanígy jártak a földalapú támogatással is: a faktorálással jelentős összeget veszítettek belőle.

A szintén NVT-s gyep- és nádművelésre elnyert agrár-környezetgazdálkodási pályázat keretében a megpályázott 35 hektár után tavaly novemberben kapták csak meg a 2004-ben igényelt extenzív gyepgazdálkodási támogatást. Idén azonban még semmit. A gyepgazdálkodás keretében a kaszálás mellett az érintett gyepterületen nem lehet műtrágyázni, vegyszerezni, és ügyelni kell az élővilág egységének megőrzésére is. Ez a támogatás azért jön jól a családnak, mert a vele kapcsolatban előírt egyszeri kaszálás „hozadékát" a lótartásnál tudják hasznosítani. Nem beszélve arról, hogy legeltetnek is.
A takarmányszükséglet megteremtése nem elhanyagolható tényező a gazdálkodásban, manapság ugyanis már „drága mulatság a lótartás". Általában csak zabot vásárolnak, a környéken ugyanis nem terem jó minőségű, „a zabtermelésre megvannak az országban az itteninél jobb területek". Az asszony fia az általa vezetett családi gazdaságba tartozó halastó 17 hektáros területére igényelt szintén NVT-s agrár-környezetgazdálkodási támogatást. Az extenzív halastavakra hektáronként 203,9 euró – fenti euró árfolyamon számítva ez 51 ezer forint –  támogatást lehet kapni.

Horváth Edit férje a másik két fiúval a másik családi gazdaságban összesen 187 hektár szántóterületen gazdálkodik. Utóbbiba tartoznak saját földjeik is, s némi bérelt terület. Varga József még a rendszerváltozás előtt bérelt egy sertéstelepet az enyingi állami gazdaságtól. Veszteséges volt az állami gazdaságnak ez a tevékenység. Így kiadta. Ők pedig fiatalon belevágtak. Nem bánták meg azóta sem, az nagyon jól ment akkoriban. Utóbb meg is vásároltak egy kisebb telepet, igaz, a bérelt telep tízéves fenntartása ellenére nem élveztek előnyt annak privatizációja során. Valaki akkor az Alföldről vette meg. Azóta lebontották.

A sertéssel 1985-től 2003-ig foglalkoztak, évente 10 ezer állatot hizlaltak. Amikor azonban lezuhant a sertés ára, néhány turnust ki akartak hagyni, később azonban már úgy látták, nehéz lenne újrakezdeni. Próbálkoztak birkával is, de a juhászokból is kevés van. „Kihaltak azok az emberek, akik hajlandók ilyesmire" – mondja a gazdálkodó.

A kárpótlás során aztán részben a család kárpótlási jegyein és vásárolt kárpótlási jegyekért is vásároltak földet, a gyep szélén lévő erdőkkel együtt. Saját tulajdonukban összesen a már említett mintegy 200 hektár terület van jelenleg, a halastóval együtt. Így halakat próbálnak horgásztatni is. Tavaly azonban egy gátszakadás nyomán a telepített állomány egy része átúszott egyik tórészből a másikba, így összekeveredtek. „A halon még biztosan nem volt nyereség, a gátszakadás utáni helyreállítás pedig 1,5 millió forintba került" – tájékoztat Varga József

A földeken mindkét családi gazdaságban „kényszerűségből" főként gabonaféléket termesztenek. De amikor a verésforgó engedi, olajos növényeket is. Amennyiben nem intenzív termelést folytatnak, akkor biztos a bukás. Ha pedig intenzívet, akkor muszáj inkább a gabonát, a napraforgót és a repcét. Ezt eléggé kockázatosnak tartják, de mégis az utóbbival megpróbálkoznak. A munka- vagy a pénzigényes  növények ugyanakkor náluk szóba sem jöhetnek, mert ehhez a munkához nem tudnak eléggé gépesíteni. Élnek tehát a meglévő lehetőségekkel, a jelenlegi gazdálkodáshoz szükséges gépekkel rendelkeznek is, a kombájn kivételével.

A gazdálkodás eredményességéről szólva Horváth Edit azt mondja, hogy az változó. A szántóföldi növénytermesztés esetében mindenesetre az árbevétel évek óta változatlan, a költségek azonban növekednek. A fel nem használt gabonát általában olyan felvásárlóknak adják el, akikkel régi kapcsolatban állnak. „A mai világban azonban bizonytalan az értékesítés, könnyen előfordul, hogy a leadott áru ellenértékét nem fizetik ki. Ez nem feltétlenül a felvásárló hibája, hiszen ő sem kapja meg a pénzét, mivel jelentős a körbetartozás" – mondja az asszony.
Ezért is próbálnának inkább a turizmus felé fordulni.

A falusi vendéglátás keretében ugyanis egyre több embert lehet fogadni nyaranta. Az ennek kapcsán beadott összesen négy AVOP-pályázatuk azonban – 8–8 férőhelyet szerettek volna kialakítani a családban személyenként külön-külön – nem járt sikerrel. Azzal az indokkal utasították el őket – a pályázatokat, hogy az általuk tervezett fejlesztés már komplex s nem felel meg a falusi turizmus, vendéglátás feltételeinek. Korábban ráadásul Kabókapusztát éppen a család fejlesztései miatt üdülőövezetté nyilvánították. „Pedig ez egy tanya, itt mezőgazdaságból élő emberek vannak, vendéglátásunk pedig igazi falusi turizmus lóval, kutyával, macskával együtt" – állítja Horváth Edit.

A lovasturizmus fejlesztésére jelenleg nincs támogatás, várhatóan csak a jövőben, a Regionális Operatív Program (ROP) keretében lesz – tájékoztatták a családot. Ők azonban nem ezt szeretnék csinálni, inkább mindegyikük külön-külön 8–10 vendéget fogadna. Az ebből származó bevétellel mintegy kiegészíthetnék a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmüket. A megművelt földterületből származó pénz ugyanis a jelenlegi birokméretek alapján nem elegendő – hívja fel a figyelmet a jelenlegi állapotokra Horváth Edit.

Pedig a növénytermesztők inkább meg vannak elégedve a támogatásokkal, az asszony szerint azonban azok járnak jól, akik raktározni is tudnak. Nekik nincs raktáruk, egy 400 vagonos síktároló raktár építésének támogatására beadott AVOP-pályázatukat pedig elutasították. Pedig ha jöhetnek a pénzek, a pályázókat segíteni kellene inkább, nem akadékoskodni a pályázatok elbírálásakor. „Ezt számon kellene kérne valakinek a bürokratákon" – véli az asszony.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

fc sopron: már kiesőjelölt az újabb kudarc után

Tovább olvasom