Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

Megvilágosodás és remény

Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendezővel a rohanó világról, húsvétról beszélgettünk.

„Ha nem is a világ vége, az apokalipszis idejét éljük, de kétségkívül egy ahhoz hasonló, kaotikus, szektás korban tengetjük mindennapjainkat, mint amikor Jézus Krisztus megszületett" – mondta lapunknak Jankovics Marcell. A Kossuth-díjas rajzfilm-rendezővel húsvét kapcsán rohanó világról, népszokásainkról és jövőbeni terveiről beszélgettünk.

Jankovics Marcell
– Nehéz kikerülni a vallást abban az esetben, amikor két legnagyobb ünnepünk keresztény ünnep. Ön szerint mit ünnepel húsvét idején, aki nem vallásos vagy ateista?

– Eredetileg a zsidó húsvét, a pészach, a kovásztalan kenyér ünnepe sem vallási, hanem mezőgazdasági, utóbb történelmi ünnep volt. A zsidó húsvétot kezdetben a bárány és a zöldbúza örömünnepeként élték meg, más kérdés, hogy az ősi időkben minden ünnep egyben az istennek bemutatott áldozat is volt. A mi keresztény húsvétunk úgy kapcsolódik ehhez, hogy Jézus Krisztust a kovásztalan kenyér ünnepének kezdetén, a bárányok feláldozásával egy időben feszítették keresztre. Természetesen húsvét a nem vallásos emberek számára is kínál lehetőségeket, rengeteg néphagyomány közül választhatnak, s nem utolsósorban a tavasz ünnepe is egyben.

– Az talán rendben is lenne, hogy ma már nem vallja magát mindenki kereszténynek, szívük joga. Az igazi problémát inkább az jelenti, hogy egyre többen vannak, akik nem hisznek semmiben, nincs hitük. Hova vezethet mindez?

– Úgy gondolom, a hit nem hiszékenység, hanem velünk született adottság. Szent Pál írja – aki a damaszkuszi úton világosodott meg, s cserélt vallást, de nem hitet –, hogy hívő ember vagyok anyám méhétől fogva. Aki ismeri Szent Pál életét, tisztában van vele, hogy milyen sokáig vívódott magában, mennyi kétségei voltak, hogy jól döntött-e a hosszú utazás során. De azt is tudjuk, hogy később a nagy egyházszervező apostol hite az isteni felé mindvégig, még a legszörnyűbb keresztényüldözések idején is töretlen maradt. A megvilágosodás, hirtelen rácsodálkozás mindenesetre korunkban sem elképzelhetetlen. Nem egy ismerősöm felnőtt fejjel vált vallásossá, s ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert egy olyan korszak felé tartunk, melyben egyre nehezebb lesz áttekinteni a világot. Mindez nyilvánvalóan tömeges világképvesztéshez vezet.

A földi élet értelme

– János apostol ír ilyeneket a Jelenések Könyvében.

– Ha nem is a világ vége, az apokalipszis idejét éljük, de kétségkívül egy ahhoz hasonló, kaotikus, szektás korban tengetjük mindennapjainkat, mint amikor Jézus Krisztus megszületett.

– Valamiféle szimbolikus, második eljövetelre céloz? Szerintem nem tévedek azzal nagyot, hogy Jézusnak nehezebb dolga lenne ma, mint kétezer évvel ezelőtt.

– Arra gondol, hogy nem lenne sajtója?

– Többek közt.

– Elmesélem életem egyik legmaradandóbb utazási élményét. Mikor a Szentföldön jártam, felkerestem a Genezáret-tavat, ahol az írás szerint Jézus utolsó jelenése volt. Megrendítő volt ráeszmélnem, hogy emellől az isten háta mögötti, eldugott tópartról indult hódító útjára a világtörténelem egyik legnagyobb jelentőségű vallása.

– Az egyház tanításai szerint a negyven napos készülődés, a szigorú böjti napok, az egykorú sanyarúhét nemcsak a lélek számára jelentettek felüdülést. Ha többen észrevennék ezt az aspektust, s napjainkban nemcsak meseként szemlélnék a bibliai történeteket, akkor vajon boldogabbak lennénk?

– Kicsit pontosítanék. A böjt jobban kötődik az ősi parasztnaptárhoz, mintsem az egyház tanításaihoz. Minden évszak körülbelül kilencvenegy napig tart, s a régi európaiak úgy gondolkodtak, hogy ezt felezzük meg, s a testi egészség érdekében böjtöljünk minden második félidőben. Az ortodox keresztények ma is tartják a „negyven napos" adventi böjtöt. Mint ez a példa is mutatja, az a véleményem, hogy a vallásos keresztények túl sok mindent származtatnak a Könyvek könyvéből. Az evangéliumok példázatai szerintem inkább mankók, kapaszkodók, segítségükkel könnyebben utat találhat az ember a belső harmónia felé, mint nélkülük. Azt szoktam egyébként mondani a boldogságról, hogyha az ember halálos ágyán lepergeti élete filmjét, s nem kérdőjelekkel van tele, hanem boldogsággal telt nyugalommal, akkor volt értelme földi életének.

„Küzdünk, s bízva bízunk…"

– „Húsvétkor csönd volt, nem hallottál semmit" – emlékezik Bogdán Rafael moldvai csángó kántor Bálint Sándor könyvében. Zajos világunkba húsvét idején visszahozható még a csend?

– A hagyomány szerint csak nagypéntek igazán csöndes, de csak annyiban, hogy a harangok némák maradnak, helyette kereplők jelezték az időt régen, és a vallásos ének is éppúgy zengett ezen a napon, mint a többin. Mivel azonban péntek munkanap, ebből következőleg egyébként sem lehet igazán csöndes. Ez bizonyítja, hogy vallási kultúránk mennyire a falusi életbe ágyazódott be, s ma már kicsit letűnt idők kulturális szokásai ezek. Az ünnep más napjai ellenben kifejezetten hangosak voltak, a csütörtöki esti ájtatosságon az énekeskönyvvel ütögetve a templomi padot „Pilátust és Júdást verték" a gyerekek a nagyszombati máglyához összegyűjtött rossz fát aprították hasonló értelemmel pozdorjává. Feltámadáskor megszólalnak a harangok, és régente más módon is illett hangosan örvendezni.

– Léteznek tehát szép magyar népszokások, tájegységenként más és más. A kérdés csak, hogy jelen vagy múlt időben beszélhetünk ezekről?

– Hiába tanul meg a kisiskolás egy népdalt, s énekli lelkesen, hogy „Gábor Áron rézágyúja", ha nem ismeri Gábor Áront, s nem tudja, hogy mi fán terem a rézágyú. Alapvető probléma, hogy hiába tanítják a nemzeti kultúrát az iskolákban, ha a gyerek – önhibáján kívül – nem látja át, nem éli át az egészet.

– Nem tudom megállni, hogy ne kérdezem meg: miért kell a magyar népszokásokat folyton-folyvást politikai erőknek csatasorba állítani? Nem pontosan a magyar kultúra, s azon belül a magyar népművészet jelenthetné az integráló erőt?

– A 21. század elején eddig még soha nem látott nyitott társadalomban élünk, ahol kultúrák és kultúrák közötti határok elmosódnak, s ne tagadjuk, vannak, akik ezt veszteségként élik meg. Mondok erre egy példát. A tizenhatodik század elején több mint száz gyümölcs termett Magyarországon, ma az egész világról nem érkezik ötvennél több fajta hazánkban. Tudom, hogy régi és új között nyereség és veszteség kiegyenlíti egymást, de aki szívesen emlékszik a zamatos, ma oly ritka magyar fehérbélű őszibarackra, jogosan sajnálja, ha a boltban csak sárgabélűt vagy import nektarint vásárolhat.

– Ha jól tudom, Jankovics Marcell most is a közös magyar tudáskincs egy darabján dolgozik. Hogy áll „Az ember tragédiája" rajzolásával?

- Fiatalon nagyon megfogott a mű, régi vágyam teljesülhet Madách klasszikus darabjának a feldolgozásával. Tizenhárom szín kész van, a tizennegyediken dolgozunk, míg a tizenötödikre pénzt gyűjtünk. Összességében küzdünk, s bízva bízunk…

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kipróbáltuk a vízitornát

Az aquafitnesz, azaz vízitorna kellemes , az egész testest átmozgató, mégis kímélő mozgásforma. Tovább olvasom