Kisalföld logö

2017. 06. 22. csütörtök - Paulina 19°C | 32°C Még több cikk.

Megsiratták a vagongyárat

Schmid József 1956-ban tanulóként szedte a forgácsot az éppen sztahanovista fénykorát élő Horváth Ede gépéről. Később ugyan az első győri vállalkozók egyike lett, a Rába-gyár Budai úti telephelyének bontása mégsem hagyta hidegen.
– Gyógyüdülésről érkeztünk haza a feleségemmel, még januárban, amikor megpillantottuk az első lebontott épületeket – meséli.

– A feleségem, aki tizenöt éven át ott dolgozott, elsírta magát... „Nem hittem volna, hogy valaha életemben még megsiratom a vagongyárat "
– vallotta be. Schmid József gyorsan panorámaképet készített a látványról, megőrzendő az utókornak, mi is volt itt.

Gyakornokból asszisztens

Schmid József édesapja volt a háború idején a vagongyár légóparancsnoka. Néha be is vitte a fiát az üzembe, aki – s talán ez nem véletlen – később a gépipari technikumba jelentkezett. És vajon hová is járt volna üzemi gyakorlatra, mint a vagongyárba? Itt, a Glück igazgató vezette hajtóműgyárban ismerhette meg 1956-ban a három nagy hírű sztahanovistát: Horváth Edét, Kék Zoltánt és Porubszky Lajost. Tanulóként a forgácsot takarította a nagyok gépéről, egy asszisztens stáb tagjaként.

– Mindegyik sztahanovista körül öt-hat ember sürgölődött – emlékezik. – Mindent a kezük alá adtak, még az esztergakésüket is külön személy köszörülte. Minden alapanyagot mágneses repedésvizsgálóval előre bevizsgáltak, hogy selejt véletlenül se keletkezzen. Nekik így csak az esztergálásra kellett összpontosítaniuk.

Több év a vasasszakmában

Schmid József szerény, közvetlen emberként ismerte meg Horváth Edét, aki még a reggeli zsíros kenyerét is megosztotta a tanulókkal.
– Az átlagember kosztját ették, velünk ebédeltek az üzemi étkezdében, akkoriban még nem voltak olyan kiváltságos emberek, mint manapság – mondja.

Érettségi után a hat hónapos kötelező gyakorlatát is a Rába-gyárban töltötte Schmid József, majd 1962-ig a 400-as intézetben dolgozott szerszámszerkesztőként, utána a szerszámgépgyárban, illetve a célgépgyárban volt célgépszerkesztő. A vasasszakmáról 1964-ben átváltott az elektromosságra: a Vitechnél neonreklám-tervezőként alkalmazták, innen az útja a Centrum Áruház gondnoki helyére vezetett, másodállásban azonban maradt a Fővárosi Neon győri képviselője.

Az első tíz vállalkozó között

– Amint lehetett, 1986-ban maszek lettem – mondja. – Az első tíz között váltottam ki Győrben a vállalkozói engedélyt, azóta nem lógunk az állam nyakán. Meg is lett az eredménye: olyan kevés a nyugdíjunk, hogy egyikünké éppen a gázra elegendő. Ha nem lenne a feleségem kis boltja, bizony bajban lennénk. Most meg sem merem kérdezni, mi lesz a belvárosi boltok sorsa a Rába-gyár helyén épülő nagy bevásárlóközpont árnyékában...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tavaszi fesztival

Kitűnővé egy szerencsés perc által is válhatunk, hasznos emberré a fáradságos évek tesznek - írta… Tovább olvasom