Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 21°C Még több cikk.

Megőrizte a véres zászlót

A szegedi Fekete Ház 1956-os kiállítására különleges emléket vitt Pajkó Péter. Az október 26-i Takaréktár utcai tüntetésen vett részt egy zászlóval. A szegedi sortűzben, amelyben Schwartz Lajos halálos lövést kapott, ő volt a második legsúlyosabb sérült. A zászlóját, ha véresen is, megőrizte, és most a múzeumnak ajándékozta.
A Széchenyi téri tüntetésen velem volt, a vérem szentelte meg ezt az 56-os zászlót – mutatja Pajkó Péter. Fotó: Frank Yvette
– Hallottunk az egyetemisták mozgolódásáról, és nálunk, az újszegedi szövőipari vállalatnál is szervezkedni kezdtek a másképp gondolkodók. 1956. október 25-én csütörtökön elmentünk és leszedtük a csillagot a nagyállomás, aztán a posta épületéről és a szovjet emlékműről – idézte fel a történteket a most hetvenhárom éves Pajkó Péter. – Este tíz óra is elmúlt, mire hazaértem. Kaptam a fejemre a frissen választott feleségemtől, úgyhogy gyorsan le is feküdtem aludni. Másnap reggel dolgoztunk is, nem is, mert már készülődtünk a délelőtt tízre meghirdetett Széchenyi téri tüntetésre. Vittem magammal egy kis zászlót.

Újszegeden csatlakozott a szövőkhöz a ládagyár és a mezőgazdasági kutatóintézet, de a hídnál már nem akarták átengedni őket. A maroknyi katona végül belátta, hogy ezt a tömeget nem tudja feltartóztatni. A Híd utcán kordon állta útjukat. Lementek a Stefániára, el a pártház előtt, és a Kazinczy utcán kanyarodtak vissza a Takaréktár utcára. A tér felőli végén is állt már a kordon, a takarékpénztár és a gyógyszertár között. A jobb oldalon álltak a szegedi kenderesek, köztük Schwartz Lajos is, akit Pajkó Péter látásból ismert. A bal oldalt szinte üresen hagyták, oda befértek, és egészen a kordonig előrementek. Elénekelték a Himnuszt, aztán valaki az egyetemről alkudozni kezdett a parancsnokkal, hogy engedjék be őket a térre. Az mereven elzárkózott, hiába hivatkoztak arra, hogy rosszul járt a tiszt, aki pár nappal azelőtt motorkerékpárral belehajtott az összegyűlt tömegbe. Úgy álltak rajta bosszút a tüntetők, hogy leszaggatták a váll-lapját, és bevitték a városházi ávósokhoz.

Fotó: Frank Yvette
– A hátul állók bátrak voltak, rátoltak bennünket a kordonra. Ezt látva a pénztár felől álló tiszt, gondolom, azt súghatta a katonáinak, hogy tüzeljenek – mesélte Pajkó Péter. – Pár másodperc múlva leadták az első sorozatot figyelmeztetésül, a fák ágaira. Erre én, nem szégyellem, megfordultam, és próbáltam kiverekedni magam az első sorból. Hátul nem hallhatták, mi történt, mert változatlanul nyomtak. Akkor, ahogy én is tanultam a katonaságnál a tömegoszlatást, a szélsők keresztbe lőttek. Schwartz Lajost egy ilyen golyó sebezte halálra, egy meg engem talált el. Áramütést éreztem az oldalamban, elestem. Az üzemi könyvtárosunk hajolt le megnézni, mi történt. Mondtam, hogy meglőttek. Erre ő felhúzott, felvett a vállára, és felcipelt a fodrászat oldalában lakó Szabó Magdolna orvosnőhöz. Még hallottam, amint az azt mondja: elvérzik ez a fiatalember. Vérzéscsillapítót nyomott belém, mentőt hívott. A kettes kórházba vittek, a zászlót mellém tették. Vadász főorvos úr mentette meg az életemet. Áprilisig feküdtem bent.

Pajkó Pétert bántódás később nem érte, bár ebben a gyár igazgatójának is szerepe volt, akivel együtt focizott az üzemi csapatban. Futballkarrierje kettétört, és ha nehezére esik is a mozgás, de a sortüzet túlélte. Schwartzról ismeri a legendát, mely szerint ő elvérzett, amikor hordágyon elcipelték az Ady térre. Pajkó Péter úgy tudja, halálos sebet kapott.


Véres zászló

Pajkó Péter fél évszázadon át őrizte fiókja mélyén a vérével szentelt zászlót. Lapunkban olvasta a múzeum felhívását, és úgy döntött, odaadja kincsét az 1956-os emlékkiállításra. A lobogó is látható a Fekete Ház tárlatán – január 28-áig. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mit vár az új győri közgyűléstől?

Tovább olvasom