Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 7°C | 10°C Még több cikk.

Megöregedett a partfal

Szegeden az árvízvédelmi rendszer leginkább szem előtt lévő része a belvárosi partfal. A vasbeton szerkezet csúnya és szürke, falanszterként választja el a várost a folyótól. A tavalyi áradás ráadásul már megmutatta a harmincéves szerkezet gyenge pontjait is. Megérett a cserére – állítják a szakemberek. Egy új, mobil, csak az árvíz idején működő partfal kevesebbe kerülne, mint amennyit homokzsákra, munkadíjra költenek, és megvalósulhatna az építészek álma is: Szeged együtt élhetne folyójával.
A védvonalak olyanok legyenek, hogy azok ne válasszák el a polgárokat a folyótól, hanem inkább összekössék. Ez a vízügyi szakma képviselőinek éppúgy az álma, mint az építészeknek. A szakma ugyan elsősorban a tökéletes biztonságra törekszik, de már azt sem szeretné, ha a partfal egy modern falanszterhez, Maginot-vonalhoz hasonlóan a városi polgárok életterét leszűkítené.

Össze kell hát nyitni a várost a folyóval. Ezt vallja Dobi László, az Atikövizig igazgatója, aki levonta a tavalyi, mind ez idáig legmagasabb vízszinttel, 1009 centiméterrel tetőző tiszai árvíz tanulságait. Hozzátette: nem lehetünk nyugodtak, különböző természeti okok miatt a jövőben hasonlóan magas vízszintekre lehet számítani. Ennek az az oka, hogy a város két folyója, a Tisza és a Maros külön-külön is képes árvizeket okozni, egyidejűleg érkező árhullámaik rendkívüli vízszinteket eredményeznek. „A folyók még nem merítették ki az árhullámok kialakításában rejlő lehetőségeiket" – jelentette ki.

Hogy nézne ki a Stefánia?

Jelenleg 960 centi magas a Stefánián a járdaszint, a betonfalé pedig 1050 – magyarázta Vesmás Péter városépítész. A járdaszintet 60 centivel meg lehetne emelni úgy, hogy enyhe lejtő vezetne fel rá a parkból, a partfalból pedig 50 centit kellene visszabontani. Így a városból „fel" lehetne sétálni a járdára, ahonnan a mostaninál enyhébb lejtésű lépcsősor vezetne le a Tiszához. A Korányi fasornál egészen a rondella magasságáig védőkorlátot helyeznének el a járdán, erre a Stefánián nincs szükség. „A partfalnak olyannak kell lennie, hogy amikor nincs gond, ne látsszon – mondta –, amikor gond van, akkor pedig jöjjön elő és védje meg a várost."

Az 1974–1979. között – az 1970-es, Szegedet komolyan fenyegető árvíz levonulása után – épített vasbeton partfal 2006-ban megvédte ugyan a várost, ellenállt az eddigi legnagyobb víznyomásnak, de fény derült minden gyengéjére: az illesztéseknél a vízzárás tökéletlenségére, s a partfal mögött húzódó ismeretlen nyomvonalú és átmérőjű, régi tégla vízelvezető rendszer létezésére. Egy olyan veszélyforrásra, amit meg se lehet szüntetni, hiszen az embermagasságú csatornákat nehéz megbízhatóan tömíteni.

Szükségessé vált egy olyan koncepció kidolgozása – magyarázta Dobi László –, amely állékonyságában, vízzárásában, magassági biztonságában többet tud nyújtani a mostaninál. Ez az úgynevezett mobil partfal. Ilyen működik Kölnben, ilyet építettek Prágában is a 2001-es árvíz után. Számos műszaki megoldás létezik, Prágában egy vékony pengefal emelkedik ki a járda síkjából, Németországban általában alumínium „kerítéshez" hasonló elemeket illesztenek össze árvíz idején.

Szegeden a mobil gát egy járdaszintbe süllyesztett üres tömlő lenne, amelyet fedlap véd meg a külső behatásoktól. Árvíz idején a fedlap kiemelkedik, az „üres hernyó" megtelik vízzel, és 120 centi magasra „kitüremkedik", még 50-60 centivel magasabbra is, mint a jelenlegi partfal. A fedlap a Tisza felőli oldalon védi a tömlőt az uszadék okozta sérülésektől.

Az igazgató elmondta, reméli, hogy sikeresen pályáznak a megnyíló uniós forrásokra, és megépülhet az új belvárosi Tisza-part. Azt is hangsúlyozta: ennek a fejlesztésnek nem egy másik rovására kell megvalósulnia, hanem együtt a többi városi projekttel, mivel mindegyik azonos fontossággal bír.


Költségek

A helyreállításnál olcsóbb a védekezés, a védekezésnél olcsóbb a megelőzés. Ez a vízügyi szakma kiindulópontja. Kozák Péter, az Atikövizig osztályvezetője, a projekt egyik kidolgozója elmondta, az árvízi védekezés tavaly országosan 20 milliárd forintba került, a helyreállítás 11-be. Az új belvárosi Tisza-part 10 milliárdból, a tavaly felhasznált pénzek egyharmadából megépülhetne, s további 5 milliárdba kerülne az új déli hídfő, a Stefánia–Móra kert–Roosevelt tér és a teljes belterületi Tisza-part rendbehozatala. A tavalyi árvíznél csak Szegedre 200 ezer homokzsákot hordtak, ezerötszázan dolgoztak a védekezésnél. Az árvíz után a homokot, a zsákokat el kellett hordani, azokat már nem lehetett újra hasznosítani. A mobil gát azonban, ha kell, minden évben újra felhasználható. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Firtl: Kránitz eltereli a figyelmet a város helyzetérQl

Kránitz Lászlónak a pólusközpont kérdésében való megszólalásának célja, hogy elterelje a figyelmet… Tovább olvasom