Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Még kilenc év?

Eszembe jut az utóbbi napok történései okán nem véletlenül egy 1990-ben, a rendszerváltás reggelén (vagy hajnalán?) datálódott jóslat. Győrben azokban az években meglehetősen élénk volt a nemzetközi mozgás, delegációk jöttek-mentek a testvér- és partnervárosokból. Jobbára nyugati irányból, ami nem csoda, ott voltak ránk a leginkább kíváncsiak, mihez is kezdünk az új körülményekkel. Emlékszem, jöttek egyszer francia fiatalok, középiskolá-

sok és főiskolások, de már dolgozók is voltak köztük. Amikor megkérdeztem, mi a véleményük a városban (meg persze Budapesten és a Balaton mellett) látottakról, tapasztaltakról, megdöbbentő vallomással álltak elő. Úgy érkeztek, már évekkel a rendszerváltozás után, hogy hazánkat még mindig kommunista országnak hitték, ahol az emberek lerongyolódva és megfélemlítve járnak, csúnyák és romosak a házak, a boltokban alig kapni valamit... Pszintén bevallottan nem szívesen jöttek, és ha már valahogyan bekeveredtek egy ilyen delegációba, hát egyfajta „kalandtúrára” készültek fel. Aztán itt nagyon elcsodálkoztak, nagyon lelkesek lettek – és nagyon szégyellték magukat tájékozatlanságukért.

De visszatérve eredeti gondolatomhoz: 1990-ben volt alkalmam egy Nyugatról érkezett (német, francia) szakszervezeti küldöttség tagjaival beszélgetni. Egy CGT-s (közismerten erős francia szakszervezet) azt mondta: nagyon jó dolog a demokrácia, de nagyon meg kell tanulni megküzdeni érte. A demokrácia nem csak egy papírforma, amit kiragaszthatunk a falra, hogy na, nálunk már ez van. Azt is mondta az a francia, hogy át kell esnünk a privatizációval járó vadkapitalizmuson, az intézményrendszer és szinte minden aprólékos és türelmes átalakításán, a fejekben tudatosulnia kell, hogy nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is léteznek, és így tovább. Kell nekünk, magyaroknak húsz, de inkább huszonöt év, amire nemcsak demokráciában, hanem demokratikusan is tudunk élni. Nem igazán értettem, főleg ezt a nagy intervallumot. Megmosolyogtam, és azt találtam mondani: ennyire lebecsül bennünket? Szó se róla, tiltakozott, sőt, igen is nagyra tartja elszántságunkat, képességeinket, a magyar tehetséges nép. Azért mondott csak huszonöt évet. Lelke rajta, gondoltam én akkor. Most, az utóbbi idők és nem csak az elmúlt napok történéseinek árnyékában kezdem megérteni. Abból az akkor megmosolyogva fogadott huszonöt esztendőből eltelt eddig tizenhat. Ha jól számolok, akkor még kilenc hátravan. Úgy érzem, mintha alaposan farba rúgták volna az optimizmusomat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új segédlelkész a soproni reformátusoknál

A huszonhat esztendős Filotás Júlia személyében új segédlelkész érkezett a soproni református… Tovább olvasom