Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

''Meg kell tanulnunk kicsinek lenni''

Dr. Kiss László, a Kisalföld Füszért vezérigazgatója szerint a bonsai kicsi fa, mégis megbecsült darab.

– Nem akarunk olyanokkal versenybe szállni, akik nem a mi súlycsoportunk, vagyis nekünk nem a Tescót és a Spart kell legyőzni, mert az reménytelen. Meg kellett tanulnunk kicsinek lenni, hiszen ne feledjük, a bonsai egy kicsi fa, mégis megbecsült darab a télikertben – jelentette ki a Kisalföldnek adott interjújában dr. Kiss László, a Kisalföld Füszért vezérigazgatója, akit a minap az európai kereskedelem napján miniszteri elismerésben részesített Kóka János.

dr. Kiss László
– Milyen érzésekkel vette át a kitüntetést, gondolt-e arra az ünnepi pillanatban, hogy a magyar kereskedők reménytelenül vesztésre állnak a multikkal szemben?

– Ha valakik, akkor mi itt a Kisalföld Füszértnél pontosan tudjuk, mit jelent a multik szorításában dolgozni. Ne feledjük ugyanis, hogy Budapest után Győrben zajlott le a kereskedelem legnagyobb forradalma. Ebben a túlnyomásban a viszonylag kis tőkeerejű cégünk fennmaradt, s az Európai Unió által szervezett kereskedelem napján átvett kitüntetés talán annak szólt, hogy fennmaradtunk.

– Hogyan sikerült?

– Jelszavunk az: hagyomány és haladás. A hagyományainkat felhasználva olyan országos franchise rendszer működtetésének vagyunk a helyi gazdái, amely a Real élelmiszer-, illetve a Real Pont üzleteket jelenti a megye több pontján. Nem elsősorban Győrben és Sopronban, amit jó időben megleptek a multik, hanem jó érzékkel azok felé a kisebb települések felé fordultunk, ahol tudtuk, a multi nem akar menni vagy nincs rá technológiája.

– Tudatosan mentek ebbe az irányba?

– Tudatosan döntöttünk így, ehhez azonban hozzásegítettek bennünket a Nyugat-Európában szerzett tapasztalatok is. Sokan csodálkoztak is, hogy egy magyar kereskedelmi cég miért tanulmányozza az osztrák és a német piacot? Azért, mivel ott is ugyanúgy játszódtak le a dolgok, mint nálunk. Nem volt persze könnyű beletanulni az új szerepbe, öt éve azonban nem volt létszámleépítés a Kisalföld Füszértnél és a privatizációs hiteleinket is tisztességgel fizetni tudjuk. A tapasztalatokat adaptálni kellett, egy az egyben azonban nem lehetett, mert a magyar piac az mégiscsak más. Így kezdtünk el mozogni a Jánossomorja, Bábolna, Celldömölk nagyságú települések felé. De ennél is fontosabb tapasztalat volt, hogy a kicsik csak akkor tudnak fennmaradni, ha integrálódnak. Ez nem a tőke integrációja volt, mert akkor egy másik multit kellett volna létrehozni. Erre tőkénk és erőnk sem volt. Arra viszont igen, hogy önállóságunk csorbítása nélkül létrehozzunk egy olyan integrációt, amely a beszerzésre összpontosít s a marketing feladatait is ellátja. Mi hoztuk létre 1995-ben a Honiker beszerzési társulást, majd amikor láttuk, hogy a tagok nem akarnak progresszív irányba menni, akkor váltottunk át a Reál Hungária Élelmiszer Rt.-re, amely tudatosan hálózatot épített. A kis- és középkereskedők összefogását tűztük ki célul. A boltok megtartották önállóságukat, működtek tovább családi vállalkozásként, a beszerzésnél azonban közösen léptünk fel. Ebben a rendszerben senki nincs legyalulva, ez egy tiszta, átlátható rendszer, igazi önsegítő módszer. A statisztikákból kiderül, csökken a kisboltok száma Magyarországon, azok azonban, akik a franchise ernyője alatt vannak, fenn tudtak maradni s esélyük van arra, hogy ez a jövőben is így marad.

– Amit önök megteremtettek az élelmiszer- és vegyiáru-kereskedelemben, más területeken is létre kellett volna hozni?

– Ezt egyértelműen kijelenthetjük. A magyar azonban nehezen köt szövetséget, mert fél, hogy átverik és rosszak a történelmi tapasztalatai, beidegződései. Számunkra azonban nem volt kérdéses, ha ezt Ausztriában meg kellett lépni, mi sem kerülhetjük el.

– Miért az élelmiszer-kereskedelemben kezdték el és miért nem követték mások a példájukat?

– Azért sikerült áttörést elérni, mivel mi kerültünk szembe először a globalizáció kihívásával. Amikor ez napirendre került, tizenegy ilyen vállalat volt az országban, mint a Kisalföld Füszért. Ma három van. Aki nem lépett rá erre az útra, még a cégjegyzésből is törölték.

– Hogyan élte meg azt, hogy kilencvenegyben még sorok kígyóztak a Füszért boltjai előtt, s utána a tömeg átvándorolt a multikhoz?

– Természetesen le kellett szállni a magas lóról. Amikor egy füszértes vezérigazgatói találkozóra mentem, s magam vezettem a gépkocsit, a kollégák kinevettek, mert akkoriban mindenki sofőrrel járt. Voltak ennek stációi, hogyan kellett a rongyrázást elhagyni, s a tojásrántottából újra tojást csinálni. S meg kellett tanulni azt is, hogy ha kicsik vagyunk, az is lehet szép. Ha nálunk veszik meg az emberek azt, amire naponta szükség van, a kenyeret, a kiflit, a tejet. Ez volt az egyetlen választási lehetőségünk. Nem villogni kell, nem a Tescót kell lepipálni, mert az reménytelen. Maradnak a morzsák, s ha ezekből is megtanulunk jól élni, biztos helyünk van a piacon.

– Győrben jelenleg is több bevásárlóközpont épül. Ön szerint hol a határ?

– Magyarországon az ezer lakosra jutó hipermarket-terület messze nem éri el Belgium, Franciaország vagy Németország szintjét. Miközben a magyar jövedelmek negyedét, ötödét jelentik az ottaniaknak. A multik nem úgy gondolkodnak, mint mi. Ők abból indulnak ki, hogy a jövedelmi viszonyok nivellálódnak és fokozatosan közelítenek a nyugat-európai átlaghoz. Remélem, igazuk lesz, mert akkor a nemzet is fel fog zárkózni Európa nyugati felének fejlettségi szintjéhez.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megjelent magyarul Paulo Coelho új könyve

Hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják?… Tovább olvasom