Kisalföld logö

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 20°C | 30°C Még több cikk.

Marót Viki a múltba menekül

Nehezen dönthető el, hogy Marót Viki, a Nova Kultúrzenekar énekese a múlt vagy a jövő embere.

Hosszú szőke haj, keskeny szemüveg, csíkos harisnya, pörgős szoknya, széles öv a derékon és a ’60-as évek kellékei mellé hamisítatlan ’60-as évekbeli dalok. Az ember azt hinné, ez a lány vagy a menedzsere ügyesen kitalálta, mire vevő a közönség. Közelmúltbeli győri koncertjének szünetében azonban Marót Viki másképp mesélte el a választás okát.

– A szüleim ezeket a zenéket hallgatták, és nekem valahogy már egészen kiskoromban ettől lett jókedvem. Ha meghallottam, tapsikoltam, énekeltem. Bizonyára mindenkinek ismerős a helyzet: a család látogatóba megy vagy vendégek jönnek, és a gyereknek produkálnia kell magát. Nos, én ilyenkor mindig ezeket a korabeli slágereket énekeltem.

– Ezzel sokan voltak így, de mások kinőtték. Ön miért nem?

– Mondom: ettől lett jókedvem. Miért ne hallgattam volna? Persze ára volt. A többiek az iskolában kiközösítettek, azt mondták, le vagyok maradva, miért hallgatok ilyen zenét. Azóta közülük többel már találkoztam a mostani időkben, és bevallották, azért ha ma elmennek bulizni, bizony előkerülnek az én ’60-as évekbeli stílusommal énekelt dalok. Többeknek megvan a CD-m otthon is.

– Csak a zene volt szimpatikus a ’60-as évekből vagy a kor hangulata is?

– Mindkettő. Anyukám is, apukám is sokat mesélt a gyerekkoromról. Arról a korról, amikor még ismerték a fogalmat: tisztelet. A fiatalok tisztelték az időseket, más volt az értékrend sok kérdésben, és ez nekem jobban tetszik. A lányok akkor még lányok voltak, nem cserélődtek fel a szerepek. Ma már szinte úgy van, hogy a lányok „veszik el" a férfiakat, kérik meg a kezüket. Volt egy erkölcsi norma, akkor még felöltöztek, ha kimentek az utcára, nem volt ki mindenük.

Felesleges magánszereplés

– Úgy tűnik, Marót Viki fordítva volt „más". Miközben a legtöbb fiatal igyekezett minél inkább megtagadni a múlt divatjait, újabb és újabb divatokat kreálva, addig ön éppen fordítva, a múltba menekülve tűnt ki a többségből. Csak a zenében és az öltözködésben, vagy esetleg másban is?

– Nem tudom, ez manapság mennyire jele a „másságnak", de én imádok olvasni. Márait, Örkény-egyperceseket, ezoterikus, spirituális könyveket. Imádom például Anthony de Mello A csend szava című művét, a mester és tanítványai beszélgetéséből nagyon sokat lehet tanulni, megismerni a világból. Általában ha bármi bánatom van vagy ha sokat dolgoztam, a könyvekhez menekülök. De ha már itt tartunk, feltehetőleg abban is különbözöm a legtöbb kortársamtól, hogy nagyon szeretek takarítani. Ha fáradt vagyok, ez teljesen kikapcsol.

– Miközben szemmel láthatóan jól érzi magát a saját társaságában, szívesen van egyedül, a karriert nem szólóénekesként érte el, hanem egy zenekarral. Ennek mi lehet az oka?

– Énekesből olyan sok van. Szinte meg sem lehet őket különböztetni. Amikor Nova meghallgatott, én szintén ilyen ’60-as évekbeli dalt énekeltem. Azt mondta, igaz, hogy ez régi, de valahogy velem mégis újszerűnek látszik. Akkor én kértem azt, hogy zenekarral énekelhessek. Hiszen a hatvanas években éledt fel a zenekarok kora, ez így stílszerű. Ő elgondolkodott, aztán összehozott egy akkor már élő zenekarral, és lám, máig együtt vagyunk.

– A zenekar és Marót Viki nagy siker lett. Mégsem látjuk időről időre a bulvárlapok címlapjain, nincsenek nyilvános veszekedések, szerelmi ügyek, botrányok a pletykalapokban. Hogyan sikerül ezt kivédeni?

– Rájöttem arra, hogy a magánéletem az enyém, oda senkit sem engedek. Általában olyan rendezvényekre, ahová sok zenész, színész eljár, én nem megyek. Ha csak azért kellene mennem, hogy mutogassam magam a népszerűségért, arra szerintem nincsen szükségem. Szerencsére a zenekar körüli ügyeket mind Nova intézi. Az első lemezünk ugyan még produkciós irodán keresztül jelent meg, de a másodikat már magunk adtuk ki. Én a felesleges magánszereplés helyett inkább olvasok otthon vagy anyukámmal beszélgetek. A csak magunkra fordítható idő úgyis kevés. Idén öt napot engedélyezett nekünk  Nova, anyukámmal Horvátországba készülünk. Aztán úgyis koncert jön koncert után. Imádom a vizet. Bajban is voltam itt Győrben, hiszen a koncertet a csodaszép fürdőbe szervezték, én meg nem hoztam fürdőruhát. Kedvem lett volna leszedni a műsorunk után rendezett fürdőruha-bemutató valamelyik modelljéről az övét, hogy úszhassak egyet. De még pár napot várnom kell, hogy kárpótolhasson a tenger.

– Vannak Győrben ismerősök? Egyáltalán hány barátja van egy ilyen „magának való" lánynak?

– Sok barátom nincs. De érdekes módon valahogy olyanokkal hozott össze a sors, akik éppen azt az értékrendet vallják, amit én, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. Győrben pedig élnek egykori osztálytársaim, akikkel a kőszegi Jurisics-kollégiumban voltunk együtt.

A mosoly igazi

– Miközben lassan kirajzolódik egy csendes, visszahúzódó, könyvek közé menekülő lány képe ebben a beszélgetésben, a színpadon egy folyton mosolygó, harmonikus egyéniség látszik. Ráadásul a televízióban az egyik legnépszerűbb nevettető műsorban, a Banánhéjban lett állandó szereplő a Nova Kultúra.

– A mosoly is igazi. Én is azt vallom, hogy akinek nincs humora, az mindenre képes. Szoktak rajtam is kuncogni, és képes vagyok én is nevetni magamon. Az első lemezt kiadó produkciós iroda révén Nova került kapcsolatba Bagival és Nacsával, azt mondták, egy konzervatív műsorhoz keresnek konzervatív zenekart. Kipróbáltak minket, és úgy érzem, bejött. Szerepeltünk még a másik csatornán is időnként például a reggeli műsorban, de sajnos az a szabály, hogy a két csatornán két héten belül ugyanazok nem szerepelhetnek. A Banánhéj meg heti műsor. Én persze nem egészen értem, hogy az énekeseknek, színészeknek mi közük a két csatorna rivalizálásához, miért korlátoznak bennünket, de ezen nem tudunk változtatni.

– Népszerű énekes lett, az egyik legnépszerűbb televíziós műsor állandó szereplője, folyamatosan koncertezik és mindössze 22 éves. Miről tud álmodni a jövőben, mi az, amit még el szeretne érni?

– Van egy titkos vágyam, ami biztosan meglepő. Pszichológus szeretnék lenni, és gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Nem tudom, sikerülhet-e.
 
Még mindig fáj

– Van ennek valami köze a saját gyermekkorhoz? Véletlen talán, hogy az egész beszélgetésünk alatt egyszer sem fogalmazott úgy, hogy „szüleim", mindig külön emlegeti anyukát és apukát?

– Sajnos van. A szüleim elváltak. Ezt én nagyon nehezen tudtam feldolgozni. Talán ezért is menekültem a zenéhez, a könyvekhez. Általában akkor vonultam félre, amikor nem akartam, hogy mások lássák a bánatomat. Csupán egy-két osztálytársamnak tudtam beszélni róla, meg a tanárok tudták. Jórészt kiírtam magamból a szomorúságot, akkoriban ugyanis naplót vezettem. De érdekes dolog ez, azt hittem, már régen túl vagyok rajta. Aztán valami miatt apukám úgy gondolta három évvel ezelőtt, hogy beszélgessek el egy pszichológussal. Elvitt, és miközben a szakember kérdezett, én, aki úgy éreztem, feldolgoztam a szüleim válását, a témához érve elsírtam magam. Huszonkét éves vagyok, mégis még mindig fáj. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy egy időben az új társa miatt apukámmal csak titokban találkozhattunk. Nos, éppen ezért szeretnék elvált szülők gyerekeivel foglalkozni, hogy segíthessek nekik feldolgozni a történteket. Mert én aztán igazán tudom, mennyire kell nekik a lelki támasz, mennyire szükségük van arra, hogy kibeszélhessék, ami belül fáj.

Vissza a magányba

– Talán azért olyan szép az a ’60-as évek, mert abban a bizonyos gyermekkorban, amikor az a kislány a régi slágereket énekelte, még együtt volt a család? Talán a színpadon az egykori boldog Marót Viki tér vissza? Talán éppen a régi harmóniáért kiált a mikrofonon keresztül ma is? Van-e annyi dal, meddig segíthet a múlt?

– Talán, talán. Mindenesetre az ’50-es, ’60-as évek gyöngyszemeiből szerencsére elég sok van. Nagy élmény az élő bulik hangulata, ami nem hasonlítható egy stúdióhoz. A zenélésben például a visszahúzódás ellen vagyok. Ezért szeretnék minél több élő koncerten énekelni belőlük, mert vidámak, jókedvet adnak azoknak, akik hallgatják. És persze nekem is.
A Csak csacsacsa, A tranzisztorkor hajnalán, a Baby Doll vagy a Susu bolondság kedves, csacska dalait éneklő lány belül egész más. Vívódó, az élet nagy igazságait kereső, okos fiatal.

Akik esetleg nem ismerik, azoknak íme egy Anthony de Mello A csend szava – Egy perc bölcsesség című könyvének tanításai közül. „A Mester így szólt az üzletemberhez: – Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegabalyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba. Az üzletember megrémült.
– Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
 – Nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe."
Mivel egyre többen fáradnak bele a céltalan rohangálásba pénz és karrier után, egyre többen nyúlnak a testi mellett lelki táplálékhoz is, nehezen dönthető el, hogy Marót Viki a múlt vagy a jövő embere.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 07.08.

Tovább olvasom