Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Marjanuczék éltető Napja: a szeretet

Hat gyerek körül forog az élete Marjanucz Lászlónak és feleségének, Évának. Mintha náluk az esztendő csak az anyák napjával kezdődő és gyereknappal záruló májusból állna. Most, az első vasárnapon az édesanyát, Évát a szokásosnál is inkább ünnepli a hat gyerek: Gergő, Máté, Lilla, Kati, Zita és Kriszti. Anyát köszöntik, mert köszönik… Hogy mit? Hát minden jót, amit csak egy anya adhat! Mert ami jót anya adhat, annak a Marjanucz gyerekek részesei.
Lilla, Gergő, Marjanuczné Éva, Kriszti, Marjanucz László, Máté, Kati és Zita otthon a legtöbb időt a nappaliban beszélgetéssel tölti. Fotó: Gyenes Kálmán
– Előre nem terveztünk nagycsaládot, de nagyon örültünk minden gyerek érkezésének – néz szeretettel két fiára és a négy lányára Marjanuczné Éva. – Diákként úgy éltünk, ahogy mások is: a hivatásunkra készültünk. Húszéves voltam, mikor Gergő született. Aztán érkezett Máté és Lilla. Közben persze dolgoztam is. Három és fél évig a zákányszéki iskolában tanítottam. Tapasztaltam, hogy a család és a hivatás összeegyeztethető, de nagyon nehezen. Háromgyerekes anyaként pedig egyre erősödött bennem az érzés: választanom kell. Úgy döntöttem: inkább a munkám adom föl – a családért. A gyerekek a fontosak!

Anya napja minden nap

– Nálunk minden nap „anyák napja". Minden nap figyelünk anyura, főleg, mióta betegségből gyógyult, hogy ne kerüljön sok energiájába a család ellátása – karolja át édesanyját Máté. A zavarba ejtő kijelentés a családról épp anyák napja táján faggatózó idegennek üzeni, hogy ők tudják és megélik, amit a kívülálló is hamar észrevesz, ha Marjanuczékkal időz: itt a szülők élete a gyerekek, a család körül forog – a gyerekek élete pedig anya és apa, az egész család öröme.
– Boldog anyák napját! – idézi Kati, melyik is az a mondat, amelyik biztos, hogy legalább hatszor elhangzik a Marjanucz családban május első vasárnapján. – Ez a nap anyát illeti, mert felnevelt minket – fűzi hozzá, ha egyáltalán magyarázatra szorul, miért is ünnep május első vasárnapja.
– Örüljön, legyen boldog! Azt kívánjuk mindig – néz anyukájára Zita.
– Mamát is köszöntjük ilyenkor – egészíti ki a szokásrend ismertetését Lilla. – Anyu anyukája Nádudvaron lakik, ezért úgy szoktuk, hogy meglátogatjuk május elején, az anyák napi vasárnapon pedig telefonon hívjuk. Apu anyukája sokszor eljött az óvodai és az iskolai anyák napi ünnepségre is.

A hagyomány kötelez

Magyarcsanádról indult, a Szegedi Tudományegyetem Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének vezetésénél jár Marjanucz László, aki nádudvari születésű feleségével „felsőoskolásként" ismerkedett meg. A diákszerelmet máig őrző pár úgy meséli: már a szüleik is ismerhették volna egymást. Ugyanis mindkét család tanítói a debreceni református tanítóképzőből indultak – néhány év különbséggel.
A református hagyományokat a lehető legtermészetesebben plántálják gyermekeikbe. A hittanórák, a vallásgyakorlás erősít hitben és műveltségben – értenek egyet szüleikkel a gyerekek.
A humán érdeklődés is összeköti Marjanuczékat: az asszony tanító és magyar szakos tanár, a férfi történész. Marjanucz László levéltárakban kutat, a Móra múzeum muzeológusa volt, tanított a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, most a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense, a Történeti Intézet vezetője. Sokan nyilvános és a történelmet népszerűsítő előadóként is ismerik: idén például a szentesi könyvtárban Magyarország helye az Osztrák–Magyar Monarchiában címmel tartott beszédet, februárban Makón az 1956-os forradalom bukásától a rendszervált(oz)ásig tartó közelmúltat elemezte, az algyői március 15-i ünnepségen pedig szónokként „tanított". Közben folyamatosan publikál. Például A szegedi zsidó családok a 19. században című kötete 1988-ban jelent meg. A Tiszasziget monográfiában Ószentiván 1848 és 1914 közötti történetét elsősorban a korabeli sajtó tükrében vizsgálta. Nemrégiben adta nyomdába a Kiszombor-monográfiát, most fejezte be a magyar állam történetét földolgozó kötet reá mért, 1711–1848 közötti periódusának áttekintését, s a Makó társadalomtörténetet nagyító alá tévő tanulmányán keményen dolgozik.

Munkamegosztás, a titok

– Anyu főz, rendet rak, de mi is segítünk – mondja a 12 éves Zita, aki legjobban a bútorápolóval szeret törölgetni, meg a fürdőszobában rendezgetni. A testvérek egymás szavába vágva mesélik, ki minek a mestere. Kati szeret sütit készíteni. Máté mosogat, ha úgy adódik, Gergő pedig főz – a pizza a specialitása. A legkisebb, Kriszti imádja összehajtogatni a megszáradt ruhákat.

A hétköznap is munkamegosztásban telik: friss péksüteményért apa megy a boltba, anya készíti a reggelit és az iskolai tízórais szendvicseket, aztán mindenki indul a maga útjára...

Jól ismerik a Marjanucz családot a „Juhász Gyulában", vagyis az egyetem gyakorló általános iskolájában. Gergő az ösvényt kitaposta, s azóta mindannyian „Juhász Gyulás-ként" kezdtek tanulni. Így látta ezt jónak Éva, aki tanítónőként is tudja, mennyire fontosak az alapok. Idén szeptemberben például Zita a hetedikbe lép, Kriszti ott kezdi az elsőt, Kati pedig a „Juhász Gyulából" ballag tovább a Tömörkény gimnázium angol
tagozatára,.

A nyelvtudást, az idegen nyelveket fontosnak tartják a Marjanucz családban. A gyerekek nyelvi tagozatos osztályba járnak, s külföldön is gyakran megfordulnak. Hosszabb időt töltöttek például Németországban: míg a történész apa Freiburgban a levéltárban kutatott, addig anya az idegenben tette otthonossá a gyerekek napjait. A két fiú német iskolába is járt. Kati a bécsi utakra emlékszik, Zita az olaszországit idézi föl a legszívesebben. Ilyen előzmények után nem is csoda, ha világjárók a fiúk: Gergő Európa szinte minden országát bejárta, de öccsével együtt dolgozott már az Amerikai Egyesült Államokban is.
– Nem akadályozhattam meg, annyira szerették volna – mosolyodik el, szinte mentegetőzve Éva, mikor arról kérdezem, félt-e elengedni a nagy útra a fiai.

Az önállósodásban is segít, hogy többen vagyunk testvérek – véli Gergő, aki saját tapasztalata alapján mondja: itthon meghökkennek az új ismerősök, mikor megtudják, hatan vannak testvérek, de más kultúrákban – például Puerto-Ricóban – ez a természetes.

Beosztással élni

A pazarlásnak számító kiadásokat mellőzzük – ad egyszerű magyarázatot arra Éva, hogyan lehet a történész férj egyetlen, tanszékvezetői fizetéséből nyolcuknak élni. Ételből, italból mindig a legjobb kerül az asztalra, és utazásra se sajnálják a pénzt Marjanuczék. Náluk pazarlásnak az számít, ami egészségtelen, mint mondjuk a kóla, vagy fölösleges luxus, mint a legújabb divatos ketyere.
– Nincs kivételezés – apu és anyu nem érezteti és nem engedi a különbségtételt köztönk – állapítja meg bölcsen Gergő. – Igaz, mi is figyelünk egymásra.
– Mint a Nap fénye, a szeretet is egyformán érint mindenkit. Másképpen, de egyforma intenzitással lehet szeretni mindegyik gyereket – ad egyszerű magyarázatot Éva arra a kívülálló számára nehezen érthető dilemmára: egy anya ugyanúgy érezhet-e az összes gyermeke iránt.

Ha a minta erős

– A beszélgetés a lényeg! Mi sokat beszélgetünk. Itthon a legtöbb időt a nappaliban töltjük – néz körbe Lilla, aki két idősebb testvérével, a két fiúval egyetemben már egyetemista és párt talált, az önálló életet is kóstolgatja. Gergő a szegedi egyetem földrajz szakán idén államvizsgázik, de folytatja a tanulást: művelődésszervezésből már megszerzett főiskolai diplomáját Debrecenben egyetemivé fejleszti. Máté történelem–angol, Lilla magyar–angol szakos.
– A minta nagyon erős – néz férjére Éva. De a gyerekek nemcsak humán érdeklődésükkel, pályaválasztásukkal, hanem más téren is követik-kiegészítik szüleiket és egymást. Pél-
dául Zita kosarazik, Kati röplabdázik.

– A zenei tehetség rajtam átugrott – mosolyodik el Máté, aki történelem szakosként és elsőszámú számítógépes szakértőként apja kéziratait is szerkeszti. S máris sorolják: Gergő furulyázott, Lilla tehetséges klarinétosként négy zenekarban is játszik, s ezek közül az egyikben két nagyobb húgával egyetemben. Kriszti pedig? Ő szégyenlősen-édesen énekel:
„Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára,
illatosan.
Zúgja az erdő, susogja a szellő.
Üzenik az ágak, lombok: légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!"


Zsoltár

Május első vasárnapja, az anyák ünneplésének gondolatát az amerikai Ann M. Jarvis vetette fel 1907-ben. Magyarországon 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta az anyák napját. Köszöntő lehet Ratkó József Zsoltára.
„Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal – harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját." 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

rabóczki balázs a sportkórház lakója

A budapesti Sportkórház lakója Rabóczki Balázs, az FC Sopron kapusa. A hálóőr alapos kivizsgáláson… Tovább olvasom