Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 5°C | 19°C Még több cikk.

Májusi égifa és fagyosszentek

A május a virágzásnak, a termékenységnek, a párok egymásra találásának és összekötődésének hónapja. Beköszöntét ősidők óta árnyas erdőkben ünnepelték vígsággal, amit később majálisnak neveztek, a reá virradó éjszakán égifát állítottak, a szerelem csillagos határú magasságát jelezve. De e hónapnak más jeles napjai is vannak.
Az esztendő legszebb hónapjának nevében a termékenység hindu istennőjének, Majának neve őrződik, de a hókezdő népi mulatságokban ott lappang a rómaiak Floralia-ünnepe (Flora a virágok istennője), Vénusz (a szerelem istennője), Dionüszosz és Bacchus (a szőlő, a bor, a mámor istenei) előtti tisztelgés is. Köszöntésüknek természetbe kivonulós, vígan mulatós szokása ősrégi, a pogány és a későbbi vallásos elemeket, meg a munkát, a szolidaritást demonstráló évszázados majálisokat szövi a hónap első napjára. Az elsejére állított májusfák a természetünneplés és a szerelemvallás szimbólumai, gyökereik ősi rituálékhoz, Fülöp és Jakab apostolok legendáriumához, s a legényvirtuskodások régi szokásaihoz nyúlnak vissza.

Szerelemvallás és zöldágünnep

Az égig érő szerelmet jelképező fa régen igazán akkor volt értékes, ha azt lopták a legények az erdőből, s ha pántlikákkal, keszkenőkkel, üveg borral volt feldíszítve, azt jelezte, eljegyezték a leányt, sőt az esküvőt még azon évben megtartják. Egyes vidékeken az égifa helyett a kerítésre tett, feldíszített, kisebb fák, ágak jelentették a májusfát – más nevén jakabfát, hajnalfát –, s az csak díszítést, a zöldágünnep szokásának továbbélését jelentette. A múlt század második felében a magyar falvak többségében kötelezően dívott a közösségi májusfa állítása a piactéren, a művelődési ház előtt, a sportpályán vagy a ligetben, s körötte zajlott az össznépi majális.

A Kettősök (Ikrek) havának kezdőnapja a hiedelmek szerint gonoszjáró nap is volt, félték, és boszorkányűző praktikákat is gyakoroltak itt-ott. Időjárását pedig nagyon figyelték, mert úgy vélték, „ha éjjelén esik, nagy termés lesz, ha hideg vagy fagy van, nem lesz termés". Ha a májusba fordító nap tiszta, meleg idejű, akkor bő búzatermést jósol, ha pedig párás, hideg, akkor csak közepes hozam várható.

Május 4-én a 17. századtól Flóriánt, a házakat a tűztől óvó védőszentet ünneplik. Tiszteletére régen a kéményseprők, tűzoltók és más, tűzzel kapcsolatba kerülők (például kovácsok, fazekasok) még böjtöt, körmenetet is tartottak, s e napon nem dolgoztak. Sőt sokfelé tüzet sem gyújtottak a tűzpatrónus napján.

Borhozó „ácok"

A fagyosszentek – Pongrác, Szervác, Bonifác (12., 13., 14.) – a népi tapasztalások szerint döntően képes befolyásolni a termést. Ha didergősre fordították az „ácok" az időjárást, a szőlősök és gyümölcsösök gazdái füstöléssel, trágyaégetéssel igyekeztek ültetvényeiket, fáikat védeni a fagykárok ellen. Ezekben a napokban nem szívesen látták az esőt, mert azt tartották: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz".

Dicsért vagy szidott Orbán

Orbán (május 25.) nem fagyosszent, de a mondás szerint ő is „söpri a termést a faggyal". A vincellérek, szőlősgazdák, kocsmárosok, kádárok – lévén Orbán védőszentjük – a szőlősökben szobrot állítottak neki. S ha jó időt hozott, virággal feldíszítették, hajlongtak előtte, dicsérték, ettek, ittak egészségére, sőt óborral is meglocsolták a szobrot. Ám ha fagyot, hideg esőt hozott, kárt tett a leendő termésben, akkor szidták, némelyek meg is vesszőzték a szobrát. A méhészek azonban inkább fohászkodtak hozzá, hogy az Orbán bogarainak tartott, e napon kirepülő apró rovarokat serkentse szorgos munkára, adjon nekik virágos gyűjtőhelyeket, legyen sok méz.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ünnepi műsor

SZOMBAT Tovább olvasom