Kisalföld logö

2017. 04. 29. szombat - Péter 4°C | 14°C Még több cikk.

Lövétei: a járási rendszer nem tesz csodát

A járási rendszer előnye, hogy koncentrálja a rendelkezésre álló forrásokat, erőket egy 10-20 kilométer sugarú területegységre, és lehetőséget ad arra, hogy több szomszédos település bizonyos dolgokat együtt intézzen, hátránya viszont, hogy egy újabb szint bevezetésével bonyolultabbá teszi az igazgatási rendszert.

Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter szombaton Kötcsén a járások államigazgatási szintjének visszaállításáról is beszélt a Magyar Nemzet internetes oldalának beszámolója szerint.

Lövétei István az MTI érdeklődésére elmondta: a járás mint közigazgatási egység a feudális korban alakult ki. A vármegyékben a nemesség gyakorolta az önkormányzást, de amikor bonyolultabbá váltak az igazgatási feladatok, a vármegye járásokra osztódott. A járásban a vármegye embere, a szolgabíró (nagyobb járásban főszolgabíró) gyakorolta a vármegye érdekében az igazgatási hatalmat.

Ez a feudális korban kialakult járás "emelődött át" a kiegyezés után a vármegyei igazgatásba, és felsorakoztak mellé az úgynevezett "rendezett tanácsú városok". Az igazgatási hierarchia alján a község állt, nagyon korlátozott önkormányzati jogokkal, felette a járás, illetve a rendezett tanácsú város, majd a megye következett.

Gyakorlatilag ez a rendszer ment át a tanácsrendszerbe, annyi változással, hogy a járás a korábbi adminisztratív egységből politikai egységgé vált: először kialakultak a járási tanácsok, aztán a járási pártszervezetek.

A járások politikai egységgé válásával kapcsolatban emlékeztetett rá: a járás legfontosabb jellemzőjének korábban az számított, hogy közel volt az emberekhez, és bármi adódott, a hatalom egyből fel tudott lépni; oda futottak be az információk, a szolgabírói apparátus intézte az ügyeket, hozta meg a döntéseket első fokon, amit adott esetben a vármegyei apparátus bírálhatott felül.

A járási szinten intéztek minden adminisztrációs ügyet, például ha egy cseléd elszökött, a szolgabíró hozatta vissza, ha vita volt a földhasználat körül, azt a szolgabíró döntötte el. A szolgabíró felelt azért, hogy a területén lévő utak állapotáról jelentés készüljön, és hogy elvégezzék mindazt a munkát, amelyet a kormány vagy a vármegye elrendelt.

Az igazgatás tehát négy szinten folyt: a települési, a járási, a megyei és a központi igazgatás szintjén.

Az alkotmányjogász megjegyezte: a járások megszüntetése politikai döntés volt, az 1970-es évek konszolidációs korszakában fogalmazódott meg, hogy a járásokban tömörülő politikai szintet ki kellene iktatni, majd később az igazgatásit is. Előbb tehát megszüntették a járási pártszerveket, majd 1982-ben magukat a járásokat is, így alakult ki az a rendszer, hogy a települések felett közvetlenül a megye gyakorolja az irányítást, és kimarad a járás igazgatási egysége, ezáltal egyszerűbbé vált az igazgatás.

(A tanácsrendszer 1950-es bevezetése előtt 150, utána 140, 1983 végén, megszűnésükkor pedig 83 járás volt az országban.)

Lövétei István elmondta: a járás közigazgatási egységének koncepciója nagyjából megfelel a kistérségi igazgatásnak, mert nagyjából ugyanazt csinálják, azaz összefognak több települést egyetlen igazgatási egységgé. Jelentős különbség közöttük azonban az, hogy a járás a szocializmusban önkormányzati és állami igazgatási egység is volt, az 1990-ben kialakított önkormányzati rendszer, az önkormányzati önállóság azonban gátat szabott az állami irányításnak - hangsúlyozta.

Mint mondta, a több kisebb, szerény anyagi lehetőségű önkormányzat azonban létrehozhatott önkéntes tárulásokat iskolák, egészségügyi intézmények fenntartására, ezek voltak az úgynevezett többcélú önkormányzati társulások.

A megyei közigazgatási hivatalokkal kapcsolatban emlékeztetett rá: irreális, hogy csak egy állami hatóság van a megyében, mert azzal nagyon távol kerül az emberektől az igazgatás állami része, és erre valóban megoldás lehet, ha lejjebb viszik azt, például a járásba.

Ha azonban a járás nemcsak az önkormányzatokhoz telepített feladatokat látná el, hanem az állam szerveként is működne, ahhoz alapjaiban kell megváltoztatni az önkormányzati törvényt - hívta fel a figyelmet az alkotmányjogász ennek a változatnak a veszélyeire.

Mint mondta, a járási rendszer előnye, hogy koncentrálja a rendelkezésre álló forrásokat, erőket egy 10-20 kilométer sugarú területegységre, közelebb hozza az emberekhez az igazgatást, és lehetőséget ad arra, hogy több szomszédos település bizonyos dolgokat együtt intézzen. De ahhoz, hogy az állam szerveként is működjön, az egész, az önkormányzati önállóságra alapuló önkormányzati rendszert át kell alakítani.

Véleménye szerint a járási rendszer hátránya, hogy egy újabb igazgatási szint bevezetésével bonyolultabbá teszi a rendszert. És - mint mondta - a jogalkotónak át kell gondolnia, mi az, amit települési, járási szinten lehet "kezelni".

Lövétei István megjegyezte: véleménye szerint a szervezeti átalakítások nem fognak csodát tenni, és javítani a rendszer hatékonyságát, mert mint fogalmazott, "az, hogy hová tologatjuk a lisztesládát a lakásban, nem változtat azon, hogy van-e benne liszt vagy nincs".

Olvasóink írták

  • 2. load 2010. szeptember 07. 11:32
    „A kistérségi társulások ugyanezt a célt szolgálták. Ráadásul ezek önkéntes település közösségek.
    Az miért nem volt jó?”
  • 1. pancser 2010. szeptember 07. 07:54
    „A járások visszahozatala, egyszerűvé, átekinthetővé teszi az itrányítást és a viszonyokat. Cak üdvözölni tudom!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nagykövetjelölteket hallgatott meg a külügyi bizottság

Nagykövetjelölteket hallgatott meg hétfőn zárt ülésen az Országgyűlés külügyi és határon túli… Tovább olvasom