Kisalföld logö

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -8°C | -1°C

Lóháton a cowboyok nyomában

Egyre divatosabb a westernlovaglás, amelyhez a nevével ellentétben nem kell füves préri.

Egyre divatosabb a westernlovaglás, amelyhez a nevével ellentétben nem kell füves préri, „mindössze" egy jól képzett ló. A sportág körül sok a tévhit, a kereskedelmi tévécsatornák által preferált rodeónak például semmi köze hozzá.

Nagy Ferencet hat éve ejtették rabul a westernlovak
Nálunk a westernsportok még gyerekcipőben járnak, a tengerentúlon azonban hatalmas rajongótábora van ezeknek a sportlovaknak – világszerte közel hatmilliót tartanak nyilván! –, amelyekről a laikusok legfeljebb annyit tudnak, hogy foltosak, akár Lucky Luke híres Jolly Jumpere. Ettől azonban még nem lesz egy ló westernló, mint ahogy a westernlovak sem okvetlenül mintásak. Hogy akkor mi teszi őket igazán különlegessé? Nagy Ferenc győri tenyésztő szerint egész egyszerűen annak születnek. Évszázadok alatt nyerték el mai formájukat és tulajdonságaikat, a lényeg azonban mit sem változott: lónak és lovasnak közös a célja, a tökéletes együttműködés. Ez nem is lehetne másképp, hiszen a valamikori marhatenyésztőknek a megélhetése függött lovaik képességeitől, s a westernlovakat a mai napig elsősorban a munkára való alkalmasságuk alapján tenyésztik tovább. 

A westernlovakat persze nemcsak a genetika teszi, hanem a nevelés és az idomítás is. Ez már a kiscsikó születése utáni első napokban elkezdődik, hogy mire felnő, gazdája gondolatát is kitalálja. Szükség is van erre, hiszen például egy marha kiválasztása és befogása egy csordából olyan feladat, amelynek során ló és lovasa szinte együtt lélegzik. Ez a legnagyobb különbség a hagyományos díjlovaglással szemben: a munka nem az irányításon, hanem a teljes, kényszerítés nélküli  együttműködésen alapul. A képzett állatok gazdájuk egyetlen mozdulatából is kitalálják, mit vár tőlük, s végrehajtják a legnehezebb feladatokat is. Ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy a westernlovaglás sokak számára egyet jelent a szabadsággal. Valószínűleg a lovak is így vannak vele, hiszen ezeket az állatokat a természeteshez nagyon közelítő körülmények között tartják, tágas karámban vagy kényelmes kifutóban, társaik között. 

Műindiánok kíméljenek!

Bár Magyarországon viszonylag kevés a cowboy és a marhafarm, ki hinné, hogy a magyar westernlovak Európa élvonalába tartoznak? A baj csak az, hogy külföldi versenyzők szereznek dicsőséget a nyergükben, mivel lovasok terén korántsem állunk ilyen jól.

– Divat lett a westernlovaglás, boldog-boldogtalan hirdeti magát, de
sajnos igazán csak kevesen, 4–5 szakember ért hozzá – mondja Nagy Ferenc, akit hat éve ejtettek rabul a westernlovak, s azóta több bajnok lovat nevelt fel.
– Sokan azt hiszik, hogy ha egy copfos műindián elkezd hordókat kerülgetni egy foltos lóval, már westernlovaglást látnak, pedig annak semmi köze hozzá. Van ugyan ilyen szám a nagy versenyeken, de csak díj nélküli „töltelékszámként", nagyjából azért, hogy a komolyabb számokban esélytelenek is elindulhassanak.
Hiába születnek hazánkban eredményes westernlovak, mivel sem szakirodalma, sem hagyománya nincs ennek a sportnak, teljes a kavarodás. Nagy Ferenc, aki az Appalosa Tenyésztők Egyesületének elnökeként igyekszik minél több hívet megnyerni ennek a csodálatos sportnak, nemrég hiánypótló könyvet jelentetett meg, melyben eloszlatja a tévhiteket és közelebb hozza az érdeklődőkhöz a valódi westernlovakat.        

Műkorcsolya négy lábon

A westernsportok királya kétségtelenül a reining, amely már olimpiai versenyszám, s amelynek kupáiért hatalmas pénzdíjakért szállnak versenybe a lovasok. A reining különböző manővereket jelent, akárcsak a műkorcsolyázás: körök, perdülések, csúszó megállás – ámulatba ejtő gyakorlatok, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mindez négy lábon, egy több száz kilós állat közreműködésével zajlik. A nem kevésbé látványos „pleasure" versenyszám leginkább egy társastáncversenyhez hasonlítható, ilyenkor 20–30 lovas egyszerre van a pályán és végzi a kötelező formagyakorlatokat, akik pedig a küllemet helyezik előtérbe, a „halter" számban indulhatnak, ahol a kutyakiállításhoz hasonlóan vezetik fel a tökéletes szépségű lovakat, sokszor olyan díszben, amit egy puccos dáma is megirigyelhetne. Sajnos ezeket a versenyeket egyelőre csak a külföldi sportcsatornákon csodálhatjuk, ott azonban képet kaphatunk arról, mit jelent a külcsín és a belbecs, a ló és lovas tökéletes összhangja.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak édes vöröset ne!

– Az ételt a bor kerekíti, szépíti. A finom étel és a jól kiválasztott bor olyan ízeket hoznak ki egymásból, amit külön kóstolva nem tapasztalhatunk meg – kezdte Kovács Antal sommelier, mikor megkértük, mondjon néhány ízélményt fokozó trükköt. A szakember szerint sokan nem tudják, hogyan is kell ételt és bort együtt fogyasztani, a többség még mindig az édes vörösöknél tart. Tovább olvasom