Kisalföld logö

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Legenda a bal lábról

Sándor Károly, akit nem is egy futballrajongó nemzedék emleget szeretettel Csikarként, a legnagyobb karriert befutó Szegedről elszármazott labdarúgó. A sportember ezekben a napokban éppen úgy Öcsi bácsit gyászolja, mint az egész ország, s mint mondja, egy percig sem lehet vitás: Puskással a nemzet legkiválóbb labdarúgóját veszítette le.
– Puskás Öcsi? Zsenije volt ő, kérem, a labdarúgásnak, olyan egyéniség, amilyen talán soha többet nem fut ki magyar mezben a pályára – kezdte őszinte tiszteletet, szeretetet sugárzó mondattal Puskásról összegyűjtött emlékeinek sorolását Sándor Csikar, amikor arra kértem, beszélgessünk a világ csodálatát kiváltó száguldó őrnagyról.

– Ezer és ezerféle mércét felállítottak már, amikor a világ legjobbját keresték, mert a foci már csak olyan sportág, hogy az emberek szeretnek legendákat szőni. Én azt mondom: a legszebb legendát Öcsi bal lábáról lehetne megírni, merthogy az mindig és minden helyzetben olyan csodát művelt a labdával, amit nem lehet utánozni. Sokszor hallottam a vádat: jó, jó, de hát Puskás csak ballal tudott varázsolni. Erre mondom én: igen ám, csak a fránya labda mindig úgy pördült, hogy soha nem érkezett a jobb lábára. Ha pedig egyszer Öcsi a ballal megszelídítette a bőrgolyót, ember nem volt, aki megállíthatta. Szepesi György egy interjú során feltett kérdésére – „Ugyan, mondd már meg Csikarkám, mégis ki minden idők legnagyobb magyar focistája?" –, ezért válaszoltam így: „Gyurikám, én a nevet most neked ki nem mondom, mert ha akad magyar, aki ezt nem tudja magától, az meg sem érdemli, hogy futballpálya közelébe engedjék".

Sikerleltár

Sándor Károly (Csikar) 1928-ban született Szegeden. Focista pályafutását 1940-ben kezdte a Móraváros csapatában, 1947-ben igazolt Budapestre az MTK-hoz. A magyar válogatottban 1949–1964 között 75 alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Zseniális szélsőjátékosként tartották számon. A londoni 6:3-at a kispadról csereként nézte végig. Két világbajnokságon (1958: Svédország, 1962: Chile) vett részt.  

Sándor Csikar egykori nagy ellenfelét dicsérve (mert ne feledjük, míg Puskás a Budapesti Honvédban játszott, Csikar az MTK szélsőjeként kergette őrületbe az ellenfél hátvédjeit) Öcsi bácsi emberi nagyságát is többször hangsúlyozta:

– Vitathatatlan vezéregyénisége volt mind klubcsapatának, mind pedig a válogatottnak. De bármennyire is dédelgetett kedvencként ünnepelték, szerénységét, segítőkészségét mindig megőrizte. Igaz ez arra a korszakra is, amikor már mint a Real Madrid csatárát csodálták.
Találkoztam vele a világ számos pontján, láttam, hogyan rajongták körbe Chilében, Belgiumban, de ő mindig vidám mosollyal fogadta a szurkolók rohamát. Tudta: ha egyszer ő kilép az utcára, legalább fél órát arra kell szánnia, hogy autogramokat osszon, hiszen emberek százai akár öt-hat órát is várakoztak a szálloda előtt, csak megpillanthassák. És ezt Öcsi pontosan át is érezte, mosolyával jutalmazta.

– Ugyanezt a szerénységet, a játék és a szurkolók iránti alázatot éreztem akkor is, amikor olyan nagyságokkal ismerkedhettem meg, mint Pelé, Bobby Charlton, vagy mondjuk Platini. Mert, kérem, az igazi zseniket nem csupán játéktudásuk, hanem emberi tartásuk is a többiek fölé emeli – magyarázta fiatalos hevülettel Sándor Csikar. Hangja csak akkor komorult el egy kicsit, amikor a magyar labdarúgás évtizedek óta tartó mélyrepülése került szóba.

– A bajok akkor kezdődtek, amikor az igazán nagy pénzek jelentek meg a futballban. Azóta – tisztelet a kivételnek – legtöbben megélni szeretnének nálunk ebből a játékból, a stadionokban nem a foci kedvéért tűnnek fel, hanem azért, hogy önös érdekből minél jobb kapcsolatokat építgessenek ki. Azt pedig egészen elképedve nézem, milyen mélyre süllyedt a labdarúgás szeretett szülővárosomban, Szegeden. Bár már sok évtizede nem élek a Tisza partján, nekem halálomig Szeged marad a legszebb település. Már azzal fel tudnak bosszantani, ha azt mondják, Budapest után nem Szeged a második város. Még hogy Debrecen? Ugyan már! Éppen ezért nagyon szorítok azért, hogy a labdarúgás felemelkedése meginduljon ott, ahol egykor én még rongylabdát kergettem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Madár-

eleséget osztanak

A Magyar Vadászkamara megyei területi szervezete téli madáretető akciót indított. A kezdeményezés… Tovább olvasom