Kisalföld logö

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 14°C Még több cikk.

Leandervölgyi szieszta Görögországban

Hamar rájöttünk, hogy az interneten talált leírás, miszerint Kammena Vourla lenne "Közép-Görögország egyik legnagyobb üdülőközpontja", költői túlzás. A város nem nagy, sőt kicsi - de éppen ezért szerettünk bele.

„Virágok városa" - ezt jelenti a görög Kammena Vourla neve. Megérkezvén rögtön nyugtáztuk, az elnevezés helytálló: hatalmas rózsaszín leanderbokrok mindenütt. A városkában, amelyet egyik oldalon a tenger, a másikon tekintélyes sziklák ölelnek körül, nincsenek csillogó luxushotelek, nagy bevásárlóközpontok, vannak ellenben családias kis tavernák, helyes csemegeüzletek, pici kikötő.

Emberléptékű városka ez, ahol a tavernák teraszain a turisták mellett ott vacsoráznak a helybéliek is, derűs kíváncsisággal szemlélve a forgatagot. Igaz, ehhez hozzászoktak, hiszen hétvégenként megindul a "vándorlás": a hőségtől szenvedő görögök családostul megindulnak a tengerpart felé, sokan egész nyárra kibérelnek egy-egy apartmant. Megtehetik, hiszen sokkal jobban élnek, mint mi, pontosabban sokkal többen élnek közülük jobban, mint nálunk. A középosztálybelieknek korántsem luxus, hogy többhetes vakációra induljanak a családdal, s azt is megengedhetik maguknak, hogy szinte minden nap házon kívül költsék el a vacsorát. (Gondoljunk bele, az átlagmagyarok közül hányan engedhetik meg maguknak ugyanezt!)

Díjnyertes strand a milliomosok szigetén

Kammena Vourlában az a jó, hogy minden van és minden közel van; Athénba vagy a lenyűgöző szikláiról, hegyi kolostorairól híres Meteorákhoz például két, a híres  delphi jósdához pedig mindössze egy óra alatt eljuthatunk. Meglepetésünkre a városban magyar nyelvű idegenvezető fogadott minket. Éva és buszsofőrünk, Dimitrisz elárulta, hogy kirándulni turistabusszal célszerű a környéken, autóval ugyanis nemcsak eltévedni könnyű, de számolni kell a déli népekre oly jellemző kaotikus közlekedési viszonyokkal és vezetési stílussal is.

Kellemes program a kirándulás a sötét sziklás hegyek között, amelyek látványa a Kisalföld lankái után valósággal sokkoló volt. (Nem sokkal előttünk híres honfitársaink, ifj. Tóth János és Tóth Imre rallyversenyzők birkóztak velük, itt rendezték meg ugyanis az Akropolis Rally egyik szakaszát.) A hegy tetején álló, csaknem ezeréves templom ma már leginkább turistalátványosság, a 16. században azonban ennél jóval fontosabb szerepe volt: titkos tanodaként szolgált, ahol a megszálló törökök által eltörölni kívánt görög nyelvet oktatták.

Mit érdemes hazahozni?
 
Fekete olívát, szárított oregánót, különleges olívamézben eltett gyümölcsöket - fügét, datolyát, diót -, vagy mézet, fémdobozos feta sajtot, ouzót vagy Metaxát, itt őshonos pisztáciát, halvát (őrölt szezám-vagy napraforgómagból, cukorból, mogyoróból készült keleti édesség), s persze - ha a pénztárcánk engedi - az athéni olimpia ajándéktárgyait. Fizetni természetesen mindenhol a Görögországban két éve bevezetett euróval tudunk. Az új pénzzel a legtöbb görög már megbarátkozott, igaz, a kisebb falvakban még drachmában is kiírják az árat az üzletekben.

Ha kikirándultuk magunkat, és meguntuk a strandolást is, áthajózhatunk a környező szigetek egyikére. Például a közeli, úgynevezett "Lakatlan szigetre", amelyen valóban nem lakik senki - eltekintve néhány romantikus lelkű festőtől, aki a parton sátorozik nyaranta -, amióta, úgy negyven éve, a szigeten lakó huszonöt családot a rengeteg értékes régészeti lelet miatt elköltöztették. Vagy átruccanhatunk Skiathosra, a görög milliomosok szigetére, ahol ha luxusvilla és fényűzés nem is, néhány méternyi homokos föveny biztosan jut nekünk a világ harmadik legszebb strandjává választott parton.

Férfi- és anyósuralom

Tény, hogy ha középosztálybeli görög nő lennék, én sem nagyon fárasztanám magam a konyhában: a rengeteg apró vendéglőben valósággal tobzódtunk az ízekben. A nálunk is kedvelt gyros és szuvlaki csak az előétel volt; minden napra jutott egy-egy hagyományos görög ételköltemény. Nem hittük volna, hogy a húsgombócnak ennyi variánsa létezik: sertés, bárány, csirke, gombával, káposztával, paradicsomos mártásban… S na persze a tzatziki, a krémsajtos-joghurtos

A tavernákban még a fazékba is belenézhetünk
uborkasaláta, amely jobb helyen a gyrosban is ott figyel. A görög konyha (egyik) nemzeti fűszerét, az oreganót - amit mi leginkább a spagettiről és pizzáról ismerünk - teszik szinte mindenbe, a húsgombóctól a sült krumpliig; gyakori látvány, hogy az utcán kis kempingasztalról vagy autó csomagtartójából árulják a kis zacskókba porciózott, szárított oreganót, amelyből érdemes hazavinni: így egyszerre tartósíthatjuk az utazás ízét és illatát…

Hogy meleg lesz, arra felkészítettek minket, de hogy ennyire, arra nem számítottunk. Árnyékban is van legalább harmincöt fok, nem véletlen, hogy a mediterrán népeknél a sziesztát mindenki betartja. Délben bezárnak az üzletek, elnéptelenednek az utcák, abbahagyják a sütést a gyros-árudákban; ilyenkor nem illik még telefonálni sem. Az élet este hat-nyolc körül indul be újra, amikor a tikkasztó meleg alábbhagy, s az emberek el

őmerészkednek a hűsből. Tízre aztán benépesülnek a teraszok, lüktetni kezdenek a tengerparti bárok. "Görögéknél" levonul vacsorázni az egész család, papa, mama, gyerekek - szigorúan a papával az első helyen, hiszen Görögországban még mindig a férfi az úr a háznál. Na meg az anyós, aki mellett az ifjú asszonykának nem sok szava lehet. (Ezzel sajnos nem nagyon számolnak a görög férjet választó, szerelemből - sokszor meggondolatlanul - házasodó magyar lányok…) Amikor pedig meghallottam, hogy ma is léteznek úgynevezett "café nio"-k, ahova nők nem léphetnek be, keményen lázadozni kezdett modern női énem

Az olimpia szele

Bármerre járunk is Görögországban, egyszerűen nem tudjuk elfelejteni, hogy közeleg a 2004-es, athéni olimpia: minden a világverseny emblémájával és kissé esetlen, leginkább a Simpson család tagjaira emlékeztető kabalafiguráival, Févosszal és Athénával van tele. A fővárosban máson is észrevehető a készülődés: gőzerővel folynak az építkezések, készül többek között az új vízi sportpálya, az erőemelő csarnok és az olimpiai falu. Igaz, a munkálatok itt kicsit lassabban folynak, mint a világ többi táján történne, bármerre ásnak ugyanis le a munkagépek, mindenhol régészeti leletekbe ütköznek. Ilyenkor persze leáll az építkezés, kivonul egy szakértőgárda, s mérlegelik, érdemes-e feltárni a talált maradványokat. Mert ezt nem mindig teszik meg, mondván, hagyni kell valamit az utókornak is. Elvégre utánunk már csak műanyag marad…
Előfordult, hogy komoly terveket kellett felborítani az ásatások miatt. Az épülő nemzetközi buszpályaudvart például, amelyet gondos munkával, minden logisztikai szempontot mérlegelve terveztek oda, ahová szánták, át kellett helyezni, miután a munkások egy teljes bizánc kori török fürdőre bukkannak a felszín alatt.
Az olimpia szele nemcsak a sportrajongókat csapta meg, hanem minden görögöt, akik hazafias hévvel lelkesednek a nagy eseményért. Még a kis falukban is kint leng az olimpiai zászló, ami nem csoda, hiszen az olimpia valahol a görögöké, s az ezredfordulós csalódás után nincs ember, aki elvitatná tőlük a jogot a jövő évi verseny megrendezésére. Azt mondják, ez az olimpia nem a pénzről, a csillogásról szól majd, mint sok eddigi, hanem arról, amit Coubertine báró megfogalmazott több mint száz éve: nemes versengés a nemzetek között, ahol valóban a részvétel a fontos.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jogdíjak, avagy a zenefelhasználás ára

Sokakat meglep, hogy a kávéházak, panziók, üzletek működtetőinek azért is fizetniük kell, hogy szól… Tovább olvasom