Kisalföld logö

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 2°C | 14°C Még több cikk.

Látogatóban Koós Jánosnál

Koós János fülei nyaralóját a művész tervei szerint újították fel. Hivalkodó, modern nyaraló helyett hangulatos parasztházat épített, amely egységes arculatával illeszkedik a romantikus tájba,  

Füle két temploma között a kocsma, ahol meg lehet tudni mindent. A hírek szempontjából ez itt most a világ közepe. Minket is szívesen útba igazítanak Koósék felé, merthogy őket keressük. Az élet nagy dolgairól cserélik az eszmét a szombati ebéd után a füleiek a búfelejtőben. Szüret után vannak valamennyien, cinkosan megcsillannak a szemek, mikor megkérdezem: „Aztán a Koós művész úr is ezt a bort issza?" Nincs itt gond egy szál se, sem a fülei borral, sem a művész úr ízlésével.
 
A fülei Montmartre
 
Mivel Koósék háza az utolsó utcában van, útközben bepislantunk egy-egy portára. Nincs szégyeneznivaló. A szépen rendezett falunak egykoron virágzó téesze volt. A ma is takaros házak firtatás nélkül is tudatják: van dolog és munka, jut is, marad is jussuk a füleieknek.
Az utca, ahová tartunk, a fülei Montmartre: fővárosi vagányokkal, akik ugyan nem forgatták fel fenekestül a nyugodt falusi miliőt, de bohémságukkal és fővárosiságukkal egy kis színt vittek a csendbe. A Koós család háza egy grafikus és egy festőművész szomszéd között van, lejjebb kettővel Szilágy János, a riporter, aztán a Bajor Imre vert tanyát.

– Azt mi tudjuk, hogy miért jöttünk Fülére, de hogyan kerültek önök ide?

Koós János: – Szilágyi Jancsival mentünk egyszer fellépni Zalába, kérdeztem tőle, hogy hol vegyem fel, mire ő azt mondta: Balatonfülén. Néztem a térképen, hol van, de nem találtam sehol. Felhívtam, mondtam, hogy nem találok olyat, hogy Balatonfüle. Kiderült, hogy a hely, amit keresnem kell, tulajdonképpen Füle, csak ők hívják B. Fülének.

– ...aztán meglátta és megszerette...

Koós János: – Pontosan. Azonnal megfogott a csend, a terek nagysága. A falusi ház miliője sublóttal, szentképekkel, tornyos ággyal, rotyogó cserépkályhával... Na, mondtam magamnak, itt kellene vennem egy telket. De nem volt. Kinéztem ezt a házat, egy özvegyasszony lakta, de az istennek sem akarta eladni. Elég lerobbant állapotban volt már a ház, addig fűztem, míg elfogadott egy másikat, amit Jenőn vettem neki ezért cserébe.

– Kitelepítette a tulajt?

Koós János: – Hát tulajdonképpen igen. Mindenképpen erre az utcára akartam kerülni. De ennek már tizennégy éve. Szétszedtem az egész házat, csináltattam tornácot. Egy szoba volt használható, a mostani kisszobában tehénistálló volt. Ami maradt, az a hatvanas vert falak és a mestergerendák. Kidobtuk a városi ablakokat, helyettük vettem hatszemű parasztablakot.

– Mi volt, amihez ragaszkodott a ház felújításakor?

Koós János: – A nádfedél. A padlás agyaggal van kibélelve, szóval az a régi sárpadló borítja. Régen disznót öltünk és a házi füstölt sonkát oda akasztottuk. A nádfedél miatt a sonka soha nem lesz rágós és kemény. A kolbász zamatát is megtartja a nádfedeles padlás.

– Kívülről úgy tűnt, hogy lakószobák vannak a padláson, hiszen kis félköríves ablakok, csipkés függöny, ami a látszik...

Koós János: – Nem. Ott csüngenek alá a sonkák és a kolbászok.

– Gyakran összejárnak a jeles utcabéliek?

– Olyan nagyon nem. A Bajor bejön, én bemegyek hozzá. A Szilágyi benéz, megkérdezi, hogy vagyok, legurítunk két-három pálinkát, megéhezik, aztán ahogy jött, gatyában, hazamegy. Pesten is kertes házban lakom, de ezt a miliőt, amit találok, semmiféle komfort és városi luxus nem helyettesítheti. Nyáron olyan jókat lehet aludni, mint városon sehol, az ember mikor felébred, azt sem tudja, reggel van vagy éjszaka.
 
Vendégház Bajornak
 
Koósék keskeny udvarán megfér a lakóházzal szemben még egy ház is. Egymással szemeznek az ajtók, vakító fehérségük megsokszorozza nagyságukat. Nyári konyhának nagy, pincének magas, lakóháznak pici.

– Akkor mi is ez?

Koós János: – A nyári konyhát átalakítottuk ugyanolyan falusi hangulatú vendégházzá, mint a lakóház. A Bajor Iminek készült, és amíg nem volt meg neki a fülei háza, ez volt a kedvenc pihenőhelye. Ez alatt van egy télen-nyáron 11 fokos pince, ami a legideálisabb bor tárolására. Hordóim is vannak, de sajnos borom nincs. A kezdetekben nagy lelkesedéssel borászkodtam, de ahhoz, hogy az ember mindig lefejtste a bort és gondozza, sokat itt kellene tartózkodni. Egy időben jöttem, átfejtettem, jól berúgtam, aztán mégis megromlott...

– Jó a fülei bor?

Koós János: – Jó, igen. Én fülei bort iszom, csak nem az enyémet, hanem a szomszédtól veszem. Hosszú évek óta tőle szerzem be a finom fehér szárazat és a kitűnő vörösbort.
 
Késő őszi fügeszüret
 
Az emberes méretű telken nincs mezőgazdasági nagyüzem, éppen csak hobbiból terem, ami terem. Permetet soha nem látnak a növények, most már ez nem is ciki, hanem bio. A gazda a fügére a legbüszkébb, ami lassan eltolja a házat.

Koós János: – A füge a lányomnak és a feleségemnek a kedvenc gyümölcse. Négy évvel ezelőtt vettem egy félméteres fügefát és meggondolatlanul a háznak a sarkához ültettem el. Most már akkora, hogy lassan nem látszik ki mögüle a ház. Háromszor-négyszer szüreteljük le, annyi termés van rajta. Az utolsó fügeszüret november elején lesz. Állatok nincsenek, viszont rengeteg gyümölcsfa van, jó almával, rengeteg szilvával. Egyszer megmetszettük, de soha nem permeteztük. Szegény Déry Jancsi – nyugodjék békében! –, mikor kiderült, hogy beteg és nem ehetett mást, mint biót, én vittem neki a fülei almát. A veteményeskert is amolyan kis hobbikert, egy kis sóskával, petrezselyemmel és zellerrel. Annyi sóskám van, hogy a fagyasztóba bármikor benyúlhatok érte. A saját sóskának valahogy mindig zamatosabb az íze.

– Amilyen nagy ínyenc, meglepődnék, ha a kerti tűzhely csak dísz lenne...

Koós János: – Nem is az. Bár szalonnát nem szoktam sütni. Amíg az ember színpadon van, valahogyan ki kell néznie. Halászlét főzünk, halat sütünk roston, nyárson húsokat.
 
A jajhalmi nosztalgia utóélete

A házhoz majd egyholdnyi telek tartozik. Lejtő vezeti le a szemet a kert végéig. A helyiek Mária-völgynek hívják, egy tó volt itt régen, amit lecsapoltak. Maradt a mocsár és a nád.

– Hogyan fogadták a füleiek?

Koós János: – Nagyon jól. Nincsen semmi gond velünk. A házakat újjávarázsoltuk, ez pedig nem rontott, hanem segített a faluképen. Nem városi palotát, szupermodern nyaralót építettünk, hanem a tájba illő parasztházat. A falusi világ romantikáját és nosztalgiáját teremtettük meg újra.

– Mihez képest újra?

Koós János: – Gyerekkoromban mindig falun nyaraltam, a jajhalmi tanyán Taktaharkány mellett. Egy kastély volt ott cselédházakkal, gazdasági épületekkel. Az uraság elmenekült, mikor jöttek az oroszok, ott maradt a kastély. Apámmal összeismerkedett az épületet vigyázó ember és én gyerekként ott nyaraltam hosszú éveken keresztül. Szedtem a tyúkok alól a tojást, vittem a libákat a mezőre, én húztam ki a kisborjút a tehénből. Ott ismerkedtem meg az olyan kutyával, mint a kuvasz. Városi gyerek lévén szenzációszámba ment, hogy a levágott tarlón mezítláb úgy futottam, mint a nyúl. Általános iskolában, de még gimnáziumban is cipő nélkül fociztam.

– Nagyon egységes a ház berendezése. Akár egy skanzen, minden eredeti, történelemillatú...

Koós János: – Az egész házban csak a televízió, a rádió és hűtőszekrény idézi a modern kort. Minden más eredeti néprajzi érték: az eküvői párta, a parasztingek, a kancsók, szőttesek.

– Hogyan kerültek ide?

Koós János:– Akármerre jártam, mindenütt kérdezősködtem, van-e valami. És valami mindig akad, ha máshol nem, a padláson. Minden öreg, úgy vásárolgattam össze. Szép kis gyűjteménnyé lett belőle.

– Sokan beleesenek abba a hibába, hogy kidobásra még nem érett, de házban már nem tűrt lomokat gyűjtik a hétvégi házban. Akárhogy is nézem, itt még egy megunt családi fotó sincs.

Koós János: – A tévét, a tányérokat és az eszcájgot leszámítva itt minden régi. Még a rádiók is a hőskorból vannak. Kedves itt nekem minden kancsó. Nem válnék meg a háztól semmi pénzért. Itt van ez a tehénkolomp. Régen ezzel jártam Fradi-meccsre.

– Új kolomp van vagy vége a Fradinak?

Koós János: – A Fradinak soha nincs vége, csak kinőttem a kolompból.
 
Közelítő tél
 
Köztudott valamennyi Koósról, hogy imádnak vitorlázni. Nyáron leköltöznek a hajóra és őszig ringatóznak. Kis utánaszámolással marad nekik a fülei házból a tavasz, az ősz és a tél. Amikor nem ők, akkor jön más: a sógor, a gyerekek,
Koós János: – Nem ámítok én senkit, hogy minden szabadidőmet itt töltöm. A nyár a hajóé. Akkor ott élek. Amit igazából szeretek Fülében, az a tavasz és az ősz, de aminek a legcsodálatosabb varázsa van, az a tél.

– Ezért ez a hatalmas cserépkályha?

Koós János: – Igen. Egy nagyon öreg kályahaépítő-mesterrel építtettem meg. Egy fiatalember kályháját láttam egy lakitelki családi házban, megtetszett a különleges formája és elkértem a tervezője nevét. Meg is kerestem a fiút, aki akkor végzett a főiskolán és legnagyobb megelégedésemre egy csodálatos cserepkályhát tervezett, amit aztán egy idős igazi, régi kályhásmester húzott fel.

– Rémisztően hangzik és annak is látszik ez a hatvanas vert fal. Ki lehet fűteni a házat?

Koós János: – Nyáron a fal miatt és a fölötte lévő nádfedél miatt nagyon hűvös van. A legnagyobb kánikulában is, ha nem szellőztetünk rengeteget, a tisztaszobában fel kell venni valamit, annyira hűvös van. Télen viszont megvan ezeknek a falaknak az az előnyük, hogy ha az ember befűt, három helyiséget is átjár a meleg. A falak és a kályha is tartja a hőt. Varázslatos itt a tél. A hó is tovább megmarad, mint a városban, a házak között átjáró szélfuvallatokban táncot járnak a hópelyhek. A kandallóban lobog a tűz, a máriaüveg átengedi a tüzes ragyogást, bevilágítja a szobát. Imádom a kályha mellől nézni a hóesést.
 
Dékány Sarolta, a feleség
 
– A felesége vagyok a férjemnek, mindig mindent száz százalékig megrágunk és megbeszélünk. Szóval nem lepett meg Fülével, én is megnéztem és egyetértettem vele, ez nekünk kell. Gyönyörű hely, nagyon vágyom oda. Régen többet foglalkoztam vele, gyönyörű szép fűszerkertem volt. Olyan különlegességeket termesztettem, hogy Pesten nem is tudták, micsoda és mire való. Például a mángorló. Nagyon büszke voltam a fűszerkertemre, és sajnálom, hogy nincs időm foglalkozni vele.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A legjobbakat kiemelni

A Pannon Baromfi Kft. „Az év környezetvédelmi díja” elismerésben részesült, a díjat a… Tovább olvasom