Kisalföld logö

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 18°C | 30°C Még több cikk.

Lakcímük a nem létezQ Hajléktalan utca

Clochard, penner, senza tetto, fedél nélküli, utcán tengQdQ – a hajléktalanok megnevezésére sokféle változat létezik, de a világon szinte mindenhol jelen vannak és külföldi olvasóink beszámolói szerint egyelQre nem is létezik általános megoldás e jelenségre.

„ Éppen azért, mert becsületesek”

István, Belgium: „Nyugat-Európa jómódban élt az 1956-ot követQ húsz évben. Aztán nemcsak a textilipar ment tönkre, hanem a szénbányászat és az acélipar is. A második világháborút követQen emelkedett az életszínvonal, azt követte az egyre növekvQ munkanélküliség. Itt korábban nem létezett kéregetQ ember. A munkaképtelenek segélyt kaptak. 1982-ben jött a nagy »bumm« attól kezdve szabadon állapíthatták meg a lakbért. Az utóbbi tíz év alatt a lakbérek és a házárak megduplázódtak. Egyre mélyebb a szakadék a szegények és gazdagok között, egyre több ember jut koldusbotra. A tévé beszámol becsülettel a hajléktalanokról. Ünnepek alatt néztem egy ilyen interjút, ijesztQen soknak találtam a szakadékba csúszott szerencsétlenek számát. Mérnökök, tanárok és más diplomások is vannak köztük. A városokban szükségszállást, ebédet, vacsorát kapnak. Általában becsületes emberek, azért is kerültek erre a sorsra.”

Sok a segítség, kevesen élnek vele

Gábor, Svájc: „Hajléktalanok bizony itt is vannak, nem is kevesen, csak nem nagyon látni Qket. A rendQrség nem engedi, hogy akárhol aludjanak. Koldulni nem szabad, de sokan mégis csinálják, leginkább aluljárókban. Különbséget kell tenni a hajléktalanok csoportjai között. A legtöbben a drogosok vannak. Kevesebben vannak, akik elvesztették munkájukat, esetleg családjukat és lakásukat is és az összes szociális hálón átestek, szóval nem kapnak segítséget, vagy csak keveset. Van több menedékház Luzernben, ahol egy éjszakát lehet eltölteni, de valamit kell fizetni, este tízig lehet csak bejutni, és reggel kilenc elQtt megint kint kell lenni. Vannak lakások is, ahol tovább, esetleg pár hónapig lehet lakni, de ott is minden kontroll alatt van. Étkezde és nappali is van. Megpróbálják a hajléktalanokat rávenni, hogy megint beilleszkedjenek a normális életbe, de sokan alkoholisták vagy más lelki betegségük van. Sok a segítség, de kevesen élnek vele, mert megalázónak érzi k, úgy már nem teljesen szabadok. Én is segítek másokkal együtt, ahogy lehet, de inkább ügyintézéssel, élelmiszerrel, ruhával, mert a pénz sokszor olyasmire ment, amire nem szántam.”

A blogjuk címe:

Aszfalt


Anikó, Olaszország: „Senza tettónak (nincs fedél a feje felett) hívják a hajléktalanokat. Rómában kétezren élnek az utcán és legalább kilencezren alszanak autóban, konténerben, húzzák meg magukat barlangokban, üres üzletekben, elhagyott épületekben. Parmában is vannak emberek, akik hidak, árkádok alatt kartondobozokkal takarózva alszanak, de számuk itt kevesebb. Az önkormányzat, a vallási és jótékonysági szervezetek sokat tesznek azokért, akik gazdasági, szociális vagy egészségügyi okok – kábítószer, alkohol, mentális betegség – miatt elveszítették vagy elhagyták otthonukat. De a legnagyobb problémát az utóbbi idQben a bevándorlók jelentik: az illegálisan Olaszországba érkezQknek szinte semmilyen esélyük nincs, hogy lakást béreljenek, a tartózkodási engedéllyel rendelkezQkkel is bizalmatlanok a tulajdonosok.
A legutóbbi népszámláláskor a lakóhellyel nem rendelkezQket törölték a lakcímnyilvántartásból, így nem kaphattak személyi igazolványt, egészségügyi kártyát. De erre késQbb találtak megoldást: Milánóban a hajléktalanok bejelentkezhetnek a befogadóközpontokba, Bolognában a valóságban nem létezQ Via Senza Tetto (Hajléktalan utca) a lakcímük. Parmában a szociális osztály igazolásával a Caritas menzáján ingyen étkezhetnek, a zuhanyzót is használhatják. A szállást szintén a szociális helyzetet igazoló dokumentummal lehet igénybe venni. Van egy teljesen ingyenes hajléktalanszálló és van egy átmeneti megoldást biztosító intézmény is. A napokban újságírók is elkísérték a segélyszervezetek önkénteseit éjszakai körútjukra, takarókat, meleg ételt, italt vittek a hajléktalanoknak. Néhány bolognai clochard az interneten Asfalto (Aszfalt) címmel blogot indított.”

Jóllakottak közt fázó nincstelenek

Róbert, Németország: „A társadalom peremén, az utcán hálózsákban tengQdQ kivetettek legtöbbje saját hibáján kívül jutott hajléktalansorsra. Mindez a jóllakottak fqtött lakásainak környékén történik és összefügg azzal, hogy a globalizáció jogcímén fizetett éhbér mindig több ártatlan s becsületes embert kerget a lealázó hajléktalanságba, a Mautnerszálló nyomorúságos vackaiba. Bódult szesztestvért, ápolatlan pennert csinál belQlük. Szerintem minden hajléktalan a kelleténél eggyel több hajléktalan. A gazdag Németországban jelenleg 350 ezer hajléktalant tartanak nyilván. A zöme Berlinben, de jó pár tízezer itt Hamburgban, a legtöbb milliomos lakhelyén él, tengeti stigmatizált életét. Havonta 345 euró segélyt kapnak. Hetente fizetik nekik, mert legtöbbjük a pénzzel nem tud bánni. A Vöröskereszt, a Karitász meg egy maszek intézmény természetbeni szolgáltatásokat is folyósít, ingyenes orvosi ellátást, tisztálkodási lehetQséget. Kapnak vastagon béle lt hálózsákot, az évszakhoz illQ lábbelit, ruhát és alsónemqt.
Az egyik segítQ szolgálat intézménye Hinz und Kunz (Boldog-boldogtalan) címq, a hajléktalanok sorsával foglalkozó újságot is kiad. Hajléktalanok árulják s a jövedelmét a hajléktalanok támogatására fordítják. Rendszeresen megveszem. Sokszor az eladóval is szóba elegyedek. Nagy a csodálkozása, mert a legtöbb járókelQ szóra sem méltatja. Fiatal legény. Munkáját felmondták s a gyér segélybQl nem jutott lakbérre. Szentül fogadkozik: Q nem marad penner. Pálinkát csak azért fogyaszt, mert nélküle elviselhetetlen lenne az élete. Nagy hidegben a hajléktalanok meghúzódhatnak a földalatti várótermeiben, egyébként bevásárlóközpontok közelében ütik fel tanyájukat, ott kéregetni is tudnak. A vevQktQl pénzt, a boltban szavatosságát vesztett árut. A ’80-as években élt itt három jólelkq asszony. Szívügyüknek tekintették a hajléktalanok hogylétét. Alapítottak egy jótékony egyesületet. Vettek egy kisbuszt, bejárták vele az éttermeket maradék ételért, amit szétosztottak. Ez a szolgáltatás bQvített alakban ma is mqködik.”

Mindenki talál munkát, aki dolgozni akar

Niki és Ádám, Nagy-Britannia, London: „Itt is található hajléktalan, de nem sokan sajnálják, segítik Qket, mert itt mindenki talál munkát, aki tényleg akar, még a külföldiek is. A legtöbben azért vannak az utcán, mert magukat tették tönkre. Vannak intézmények, amelyek a rehabilitációjukkal foglalkoznak, de ha kapnak is munkát, el szokták veszíteni, inkább az italba menekülnek. Angol ismerQseink többsége így gondolkodik: Qk azért nem adnak soha egy fillért sem az utcán élQknek, mert azt mondják, Qk azért megdolgoztak és a koldus is dolgozhatna, az Q döntése volt, hogy ül és könyörgésbQl él, nem munkából.”

Betegség miatt

lecsúszottak


Péter, USA, Ohio: „Mivel itt a személyes csQdeljárások 90 százalékát az okozza, hogy az emberek nem bírják fizetni saját egészségügyi költségeiket vagy pedig a biztosító megtagadja – például hirtelen súlyos betegség esetén –, ezért sokan csúsznak le. Ahol én élek, egy kétmilliós városban, a belsQ 600 ezres rész, ami úgy 15 kilométer átmérQjq, sqrqn lakott terület, kis túlzással gettó. De igazából a dolog kétélq, mert van egy elég széles réteg, amelyik arra specializálódik, hogy felvegye a segélyt az államtól. Sokkal több munkalehetQség van, mint Európában, tehát a megélhetés nem lehetne probléma. A belvárosban szinte utcasarkonként van két-három koldus, néha szépen, néha agresszívan kéregetnek. A társadalom különösebben nem törQdik ezzel. Itt mindig a szépet és a jót kell taglalni. SQt, ha az ember felhozza ezt a témát, akkor furcsán néznek rá, mint olyanra, aki soha semmivel sincs megelégedve.”

Ünnepeken sztárok

mérik az ételt


Bandi, USA, Kalifornia: „A hajléktalanok jelenléte nálunk mindenhol megszokott jelenség. Az éghajlat mérsékelt, és a szociális juttatás vonzza a hajléktalanokat. Los Angelesben, a felhQkarcolók árnyékában van a híressé vált Skid Row, a lecsúszottak sora, ahol dobozokból, sátorlapokból összetákolt hajlékok sora díszíti az utcát. Máshol folyó menti bokrokban élnek. Az alkotmány biztosítja ezt az életformát, hiába van a tiltás. Los Angelesben 20–30 ezren vannak, egyes politikusok szerint többen. Az állami segély a legalacsonyabb létminimumot biztosítja, ezenkívül jótékony intézmények étellel, ruhával segítik a rászorulókat. A vezetés próbálkozik különféle megoldásokkal, rendszerint eredménytelenül. Nagy ünnepeken politikusok, sztárok mérik az ételt, szórakoztatják Qket, ígérnek jobb megoldást. Azután csönd, marad minden a régiben. Az utcán élQk egy része koldulásból, mások az elszórt, értékesíthetQ hulladékból tartják fönn tengQdQ életüket. Van alkalmi munkára lehetQségük több helyen, szakmát tanulhatnak. A programok segítségével rendszerint vissza tudnak térni a normális életbe, de a lecsúszottak nagy része alkoholista, kábítószeres vagy hivatásos munkakerülQ. Nehéz lenne megoldani minden hajléktalannak a sorsát, ez a jelenség mindig volt és lesz is.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

a legjobb soproni atléták távoztak

Jelentősen meggyengült, legsikeresebb atlétáit veszítette el a Soproni Atlétikai Club. A két… Tovább olvasom