Kisalföld logö

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 12°C Még több cikk.

Köztársasági elnök: Schmitt Pál ünnepi beszéde

Schmitt Pál köztársasági elnök péntek délelőtt ünnepélyes keretek között lépett hivatalba. Az alábbiakban közöljük ünnepi beszédének szó szerinti leiratát.

"Minden nemzet időnként újra kell szülessen ahhoz, hogy megmaradjon, mint nemzet. Ez az újjászületés, a mélypontból való kiemelkedés elméletileg nagyon egyszerű. Mindegyikünknek külön-külön emelkednünk kell ahhoz, hogy abból nemzeti emelkedés legyen. Meg kell értsük, hogy külön-külön semmik vagyunk, aprócska porszemek, akiket elfúj a történelem szele. Csak együtt lehetünk valamik. Csak együtt lehetünk újra nemzet, és nem csupán egy szerteszéledt, hitevesztett, jövendőtelen nép."

A nemzeti újjászületés gyakorlata című írásában így mereng Wass Albert.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kérem, engedjék meg, hogy beszédem elején tisztelettel köszöntsem a korábbi köztársasági elnök urat és kedves feleségét, tisztelettel köszöntsem Magyarország miniszterelnökét és kedves feleségét, köszöntsem a házelnök urat, köszöntsem a kormány tagjait, az Alkotmánybíróság elnökét, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt, a megjelent állami közméltóságokat.

Tisztelettel köszöntöm a történelmi egyházak vezetőit, a diplomáciai testület tagjait, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét.
Köszöntöm tisztelettel a határainkon túl élő, nemzetünket alkotó magyarok képviselőit.

Köszöntöm a parlamenti és az EU-parlamenti képviselőket, pártok és frakciók tagjait, vezetőit.

Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim!

Különös dolog itt állni a budai Várban, ősi falak között, régi-régi történelmi köveken, és Magyarország köztársasági elnökeként először megszólalni, hiszen minden, ami itt van körülöttünk, beszél. Beszél elmúlt évszázadok keserveiről, örömeiről, győzelmekről, vereségekről, elmúlásról és újjászületésről.

Különös dolog itt állni a magaslaton, a város felett - majd meglátják, hogy ha kimegyünk -, ahonnan az ember szinte csak a házak tetejét látja. A tetők alatt megannyi élet, család, egy-egy regény, így együtt a XXI. század magyar történelme.

Új látószög ez, új látószög nekem is. Mától, tudom, minden háztető egyaránt fontos, legyen az árvíz sújtott ház újjáépülő teteje, Duna-parti palotasor, panelházak egyenes rajzolata, kertvárosok pirosló tetői, parasztházak nádfedele vagy kunyhók tetőbádogjai, mert mind-mind magyar sorsokat takarnak. Mától rám is vár a feladat, hogy ebből a sok-sok különbözőségből egyetértés szülessen, legalábbis legfontosabb dolgainkban egyetértés szülessen, hogy újra mindenki győzni képes, büszke magyar legyen, éljen bárhol is a világon.

Hosszú, immár emberöltőnyi az idő, amit a rendszerváltoztatás óta magunk mögött hagytunk. Hosszú évek, s ma már többes számban mondhatjuk, évtizedek állnak mögöttünk. Gyerekekből édesanyák, édesapák lettek, szülőkből pedig nagyszülők.

Jómagam a köztársaság negyedik elnöke lettem, elődeim járták ki ezekben a történelmi időkben azt az ösvényt, amire most én is lépek.
Az elnöki feladathoz az Alkotmány szövege ad körvonalakat, azzal, hogy meghatározta a legfontosabbakat, ekképpen - csak a két legfontosabbat -: a nemzet egységének kifejezése és a demokratikus rend feletti őrködés. Az Alkotmány szűkszavú sorain túl, hogy mire számíthat a nemzet, mit várhatnak el az emberek az elnöktől, azt az elmúlt két évtized és maga az élet alakította. Ezek az évek rajzoltak különleges részleteket ebbe a körvonalba.

Ma, húsz esztendő után, van már tapasztalatunk, milyen is lehet egy elnök. Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László elnök urak, nagyra becsült elődeim munkája, egyéniségük, céljaik és stílusuk mind külön-külön és együtt csiszolta az elnökséget olyan intézménnyé, amelyre a magyarok még ma, a bizalmatlanság és a csalódások korában is mély tisztelettel tekintenek.

Ezért mindannyiukat megilleti a hála és a köszönet. Hiszen ők az elnöki szerepből méltóságot formáltak. Méltóságot erre a feladatra ugyanis a törvény nem, csak az ember képes.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jómagam bízom abban, hogy a következő öt esztendő újabb fontos színnel, újabb értékkel gazdagítja az elnökséget. Megnyugtató alapot ad számomra, hogy felkérésem e feladatra olyan széleskörű felhatalmazásból született, amely húsz esztendős demokráciánkban egyedülálló, amikor a magyarok egységesebbek, mint valaha a rendszerváltoztatás óta. Különös kegyelme ez a sorsnak, olyan adottság, amellyel kötelességem lesz élni. Saját hivatalomat ebből a nagyszerű közös akaratból származtatom, és megtisztelőnek érzem a közösség felém irányuló bizalmát.

Történelmi tény, hogy a forradalmakat kevesek vívják meg sokak nevében, sokak érzéseit, vágyait képviselve. Most azonban különleges időket élünk. Tavasz óta tudjuk, hogy Magyarországon nagyon-nagyon sokan gondolják ugyanazt és akarják ugyanazt - mindenki nevében. Most újra azért forr bennünk és általunk a magyar valóság, hogy letisztuljon a sorsunk, és mint a jó mustból a nemes bor: kiforrja legjobb énünket.
Meg kell találnunk újra önmagunkat, a saját utunkat.

Megbízatásom előtt a közakarat alaptörvényt is alkotni képes többséget delegált az ország házába.

Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető Alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között. Egyensúly, mint mondottam és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni. Elnökként sokat tehetek azért, hogy az emberek és az állam képviseletében munkálkodók között minél közvetlenebbé, élőbbé váljon a kapcsolat.

Biztosíthatom Önöket, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép érdekét és akaratát tükröző törvényeink és alaptörvényünk szülessen. Van hova visszanyúlnunk, van honnan lelki energiákat merítenünk, szellemi javakat hasznosítanunk. A magyarság büszke lehet arra, hogy hosszú évszázadokon keresztül máig érvényes Szent István-i intelmekből eredő történeti alkotmánnyal, erénytükörrel rendelkezett. Közhivatalomnál fogva, kellő mértéktartással, magam is aktív részese kívánok lenni, ezekben a történelmi pillanatokban, az alkotmányozás folyamatának.
A világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, a nemzet alapvető értékeinek felmutatása.

Ezért javasolni fogom, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát, amely a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának közjele.

Az Alkotmány nem csupán jogi alaptörvény, de a társadalom értékrendszerének foglalata, egy nemzet fő erkölcsi normája. Egy széleskörű egyetértésen nyugvó Alkotmány, a törvények törvénye lehetőséget nyújt a társadalmi megbékélésre, erkölcsi alapértékeink újragondolására.

Ahogy mondani szokták, rendeleteket hónapokra, törvényeket évekre, alkotmányt emberöltőkre szokás alkotni. Horatiusi fordulattal élve, kívánom, hogy az alkotmányozók ércnél is maradandóbbat alkossanak.

Egy igazi közösség, hölgyeim és uraim - legyen az akár egy család, egy ország vagy a nemzet -, mindig azon a meggyőződésen alapul, hogy jobb hozzá tartozni, mint nélküle létezni. A közösségek, így az államok is erre szerveződnek, mert együtt valami könnyebb, jobb, élhetőbb, rendezettebb. A beszédem elején mondott idézetben van egy gondolat, amely így szól: "Mindegyikünknek külön-külön emelkednünk kell ahhoz, hogy abból nemzeti emelkedés legyen." Megszívlelendő szavak. Mit tehet hozzá az elnök, mit tehetnek önök? Egyszerű a válasz: mindenki, mindenki önmagát!

Felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e, kell-e egyáltalán az elnöknek önálló programot hirdetni hivatalba lépése napján? Nos, nem programot hirdetek, hanem segítő kezet kívánok nyújtani minden magyarnak, mindennapi életünk általam fontosnak gondolt néhány területén.
Elődeimhez hasonlóan alkotmányos kötelezettségeimen túl, saját vállalásként én is szeretnék részt venni azokban a dolgokban, amelyek segítik a nemzet felemelkedését. Olyanokban, amelyek életem során engem is segítettek, hogy előrébb jussak.

A legelső az az anyanyelvünk, az anyanyelvünk, ami bennünket összeköt. Önazonosságunk első és legfontosabb záloga, amelyet a világ egyre koptat és szegényít. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy megóvjuk és gazdagítsuk magyar anyanyelvünket, hiszen aki azt nem ismeri és szereti, más nyelveket, kultúrákat és népeket sem tud majd megérteni, nehezebben tudja a világban a helyét megtalálni. Azt szeretném megélni, hogy a magyar fiatalok ismét szépen, választékosan beszéljenek, érezzék magukat büszkének, amikor megszólalnak édes anyanyelvükön.

A másik, számunkra fontos kihívás, hogy egészséges, gyarapodó, testben és lélekben erős, kitartó nemzet legyünk. Ez sajnos már nemcsak a felnőttek és idősebbek gondja, hanem látjuk, a fiataloké is. A nemzet egészségét kockáztatjuk azzal, hogy csak minden tizedik magyar ember sportol többé-kevésbé rendszeresen. Nem mondhatunk le a sport nevelésben betöltött szerepéről, és arról, hogy a mozgásgazdag életmód egyben az életörömünk forrása is lehet. A sport és az egészséges életmód eddig is közel állt a szívemhez, ezért remélem, hogy jó néven veszik tőlem, hogy ha mint olimpiai bajnok majd megvívok azért, hogy a sport is bekerüljön az új alkotmány szövegébe.

Harmadik vállalásom az életen át tartó tanulás ügye. Tudásalapú, versenyképes magyar nemzetet kívánok szolgálni, segíteni fogom - legjobb tudásom szerint - az oktatást, a tudományos életet, és szeretnék kiállni a pedagóguspálya erkölcsi és anyagi megbecsülése mellett.

Gyakran látogatok majd egyetemeket, ha kell, vidéki iskolákat, kapcsolatot kívánok teremteni hivatalom és a Magyar Tudományos Akadémia között, különböző szellemi műhelyek között. A világ által csodált és irigyelt magyar elme lámpása világítson újra régi fényével: kutatás, fejlesztés, találékonyság és alkotókészség, ezek legyenek a nemes célok a magyar emberek előtt!

S végezetül mindezeket szem előtt tartva a legfontosabb a 15 milliós magyar nemzet egységének szolgálata. Elnöki küldetésem bárhová szólít is a világon, mindenhol szeretnék az ott élő magyarokkal találkozni. Biztatni fogom őket, hogy a lelki kötődésen túl éljenek a kettős állampolgárság várva várt lehetőségével, fejezzék ki ily módon is együvé tartozásunkat. Hiszen mindannyian egy nyelv, egy kultúra, egy emlékezet, egy történelem örökösei vagyunk, közös a felelősségünk abban, hogy milyen lesz a XXI. század magyarsága. Életképes, gyarapodó, növekvő és önbizalommal teli, talán győztes nemzet?
Kedves barátaim, az elmúlt esztendők azonban éppen ezt vették el a magyarságtól. A biztonságérzetet, a könnyebbségérzetet, a közösségből fakadó előnyöket, a közösségbe vetett bizalmat és a győztesnek járó öröm ízét. Fájó valóság, hogy még mindig sokan vannak, akik szerint a nemzeti érzelmek nem vállalhatók, különösen, ha nem úgy mennek a dolgok, mint azt szeretnénk.

Nos, Széchenyivel üzenem nekik: az emberiség létezésének módja a nemzet. Az örök erkölcsi törvények, s a jobbító emberi eszmények nem tértől és időtől függetlenül, hanem adott helyen és időben, nemzeti keretek között érvényesülnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elkövetkező években minden eszközzel azon fogok dolgozni, hogy a magyarok büszkék lehessenek hazájukra, hogy visszaállítsuk végre a magyarság jó hírnevét - nemcsak a nagyvilágban, de saját magunk lelkében is. El fogjuk érni, közösen el fogjuk érni, hogy mindannyiunk számára felemelő érzés legyen magyarnak lenni! Azt az érzést szeretném újra és újra megtapasztalni, amit - ha megengednek egy sporthasonlatot - nagy versenyeken a lelátókon annyiszor éreztem. Ahol a nemzethez tartozás egy győzelem után olyan egyértelmű, az egymás nyakába borulás olyan kirobbanóan őszinte, mint a közösen kiáltott ria-ria-Hungária!

Tisztelt Hölgyei és Uraim!

Életem teljességét, kiegyensúlyozottságát elsősorban a hozzám tartozó másik életnek, az engem kiegészítő másik résznek, feleségemnek és családomnak köszönhetem. Feleségem, mint annyi más megbízatásom alkalmával, ezúttal is vállalja, hogy ebben a küldetésben is társam lesz. Mindazt a kedvességet, türelmet, szeretetet és szigort, amit családunk kapott tőle, mostantól megosztjuk Önökkel!

A híres XV. századi németalföldi festő, Jan van Eyck minden egyes munkájára ezt a három szócskát írta: als ik kan. Vagyis: amit tudok, amire képes vagyok. A rövid vallomás nem holmi szabadkozásként került a csodás művekre. Sokkal inkább annak tanúságául, hogy a munka számára szent dolog, legjobb tehetsége szerint alkotott, ahogy mondani szokták, beleadta mindenét.

Szeretném most én is a legőszintébb odaadással és a feladat iránti legnagyobb alázattal fogadni, hogy tudásom legjavát adom a következő esztendőkben, igyekszem a törvények megtartásán és megtartatásán túl szolgálni a magyar nemzetet.

Minden erőmmel, tehetségemmel és jó szándékommal.

Köszönöm szépen a figyelmet!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vihar - Villám csapott a katasztrófavédelmisek épületébe

Villám csapott a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság fővárosi épületébe, megbénítva a… Tovább olvasom