Kisalföld logö

2017. 08. 20. vasárnap - István 17°C | 23°C Még több cikk.

Kötelező az élethosszig tartó tanulás

Aki jelen akar maradni a munkaerőpiacon, az nem sopánkodik, hanem inkább elindul és képezi magát.

Mára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem csupán a jó papok tanulnak holtig. Aki jelen akar maradni a munkaerőpiacon, az nem sopánkodik, nem várja a csodát, hanem elindul és képezi magát. Mindig az adott kor, hely szükségletei szerint. Természetes, hogy a felnőttképzés ilyenformában üzlet is lett.

A napokban a felnőttképzéssel is foglalkozó győri Vocational Academy vendége volt Szilágyi Antal, a Felnőttképzési Vállalkozások Szövetségének elnöke. Akarnak-e tanulni a magyar felnőttek, felismerték-e a kor kihívásait, és a felnőttképző vállalkozások hány százaléka igazi intézmény, hány százalékuk próbál csak hasznot húzni állami támogatásokból? Többek között ezen területeket is érintettük a beszélgetésünkben.

– Azt gondolom, hogy Magyarországon a ’80-as, ’90-es évek fordulóján egy hirtelen kirajzás történt. Sok ezer vállalkozás indult el az országban a képzés területén. Ebből a hatalmas, több mint négyezres körből aztán szépen kiválasztódtak a működőképes szervezetek, mint például a beszélgetésünknek otthont adó Vocational Academy, ami Magyarországon az egyik legnagyobb, mind iskolarendszerű, mind iskolarendszeren kívüli képzést folytató felnőttképzési magánintézmény. Nem ismerem pontosan a számokat, de úgy gondolom, hogy az első tízben van. Az is látszik, hogy a nyugat-dunántúli régióban a legmeghatározóbb szervezetek egyike. Azt gondolom, Nagy Ottó, a tulajdonos-igazgató hosszú távon gondolkodó, eredményekre törekvő ember és én remélem, hogy a hazai felnőttképzésben lesznek ilyen szervezetek még.

– Azt mondja, van tizenöt év múltja és gondolja, lesz jövője. De a felnőttképzési vállalkozások most nehéz helyzetbe kerültek. A korábbi lendület, amit ön is említett, megszűnt. Az állam nem támogat, pénzforrások apadnak el.

– Ellent kell hogy mondjak, én nem így látom a helyzetet. Persze korántsem rózsaszín minden. 2001-re kialakult Magyarországon a felnőttképzés, amely körülbelül 2500 szervezetet tömörített magába, akik stabilan megjelentek a piacon, akik ipari vállalatok, intézmények s a magyar állam beszállítói lettek. Ezek a szervezetek kemény harcot folytattak és folytatnak ma is azokért a forrásokért, amelyekből meg tudnak élni, melyekből fenn tudják tartani magukat, de azt gondolom, 2001 választóvíz volt. Attól az évtől új források jelentek meg. Ezekről nem szabad nem beszélni. Azt szeretném mondani minden panaszkodó felnőttképzési szervezetnek, hogy tessék megnézni az új támogatásokat! A normatív támogatás idén 3 milliárd forint lesz, tavaly 2,9 milliárd volt. Az Országos Felnőttképzési Tanács 2 és fél milliárd forint körüli forrást, normatív támogatást teremtett elő. Tavaly nagyjából 70 ezer ember igényelt vissza személyi jövedelemadót. Bizonyára tudják a kedves olvasók, hogy az szja-ból a saját befizetések egyharmadát, tehát a tanfolyami díjat vissza lehet igényelni. Csak ezzel a lehetőséggel 70 ezer ember élt tavaly. Biztos vagyok benne, hogy idén még többen.  A panasz az, és jogos,   hogy a forrásokhoz való hozzáférés rendkívül nehéz. A forrásaink bővültek, a hozzáférésünk jóval nehezebb lett.

– Tulajdonképpen nem tölti be a funkcióját és nem képezi a felnőtteket, csak valamilyen formában?

– Jó a megközelítés. Szerintem az egyik indoka ennek a nagyon nehéz rendszernek ez. A másik ok pedig az, hogy akik megrendelők, azok sem ismerik a közbeszerzést. Most csinálják először és tartanak attól, hogy a közbeszerzési eljárásban rengeteg buktató van, hogy valamiért utána megtámadják őket. Az apparátusban dolgozó szakemberek valamilyen negatív megítélés alá esnek. Az, hogy van egy túlzott védekezés, s a másik oldalon pedig az ön által felvetett egyenlőtlen színvonalú szolgáltatás. Emiatt van az, hogy indokolatlanul, és helyenként tényleg azt gondolom, hogy az indokoltnál messzemenőkig keményebben tapasztaltunk bizalmatlanságot a tendereztetésben.

– A felnőttképzés másik oldalára is van bizonyára rálátása. Ez pedig maga a felnőtt szó. Elég aktívak vagyunk a holtig tartó tanulásban?

– Nem. A kérdés szerintem a legnagyobb problémára mutat rá. Ma ott tartunk, hogy a források a hazai, az európai munkaerő-szolgálati rendszeren keresztül gyakorlatilag a látókörünkben lévő emberekre irányulnak. Kiket látunk? Először is, aki a munkáltatónál van, mert azt látjuk, hogy létezik. A másik, aki a különböző ellátórendszerekben részt vesz, a megyei munkaügyi központ kirendeltségi szintjén megjelenik, de utánuk van egy nagyon nagy hézag. A magyar felnőttképzés és tágabb értelemben az élethosszig tartó tanulás legnagyobb problematikája, hogy azokat az embereket kellene tudni megszólítani, akiknek nincs igénye, nincs tanulási készsége, képessége már, hiszen régen elfelejtették, hogyan kell tanulni tulajdonképpen.
Akkor leszünk sikeresek, s ebben önöknek is nagy a szerepe, tehát a tömegkommunikáció szakembereinek részvétele óriási, ha eljutunk a kis- településekre, eljutunk a hátrányos helyzetű, különböző problémákkal küzdő rétegekhez is. Fontos, hogy tudják meg: tanulhatnak és tanulniuk is kell. Hogy mit, az majd csak a második lépés lesz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Német korrepetálás

Győr. Általános iskolások részére díjmentes német nyelvi korrepetálás kezdődik ma délután fél 4-kor… Tovább olvasom