Kisalföld logö

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 20°C | 30°C Még több cikk.

Kossuth búcsúja Sopronban

A Sopronban élő Nagy Gyula évtizedek óta őrzi azt a megsárgult papírlapot, amiről úgy tudta: Kossuth búcsúbeszédének kézirata. A relikviáról a szakértők azt állapították meg, valószínűleg nem Kossuth keze írása, ám kétségtelenül vagy ő diktálta, vagy az ő szavait jegyezte le az ismeretlen íródeák.
A még ma is jól olvasható dokumentumban Kossuth hazájától búcsúzik 1849. augusztus 15-én, két nappal emigrációja előtt.
– Tizenöt éves voltam a háború végén, mikor több társammal a fertődi laktanyába vittek leventének. Végignéztük a környék bombázását, s én nagyon megijedtem – kezd a történet elbeszélésébe Nagy Gyula, aki negyedik emeleti otthonában készséggel mutatta meg a féltve őrzött relikviát.
– A lángoló vagonok, a fejetlenség és a közelgő oroszok híre úgy megrémített, inkább elszöktem a laktanyából – szövi tovább a történet fonalát – , de nem mertem a szüleimhez hazamenni, úgy gondoltam, hogy ott fognak először keresni – mondja tovább Nagy Gyula. – Csak több napos bujkálás után óvakodtam haza, s akkor derült ki, időközben nálunk jártak azok a családok, akiknél a fővárosban szolgáló nővéreim dolgoztak. Külföldre menekültek, s útjuk során megpihentek kicsit... Egyikük, akit csak tanácsos úrnak emlegettek otthon, szüleimnél hagyta könyveit. Gondolom, már nem akarta tovább cipelni. Igen ám, de a háború után teltek-múltak az évek, s a könyvekért senki sem jelentkezett...

A felfedezés

Nagy Gyula már felnőtt fejjel keresett egyszer olvasnivalót szülei padlásán, amikor a kezébe akadt egy becsomagolt könyv. Kibontotta, de csak később vette észre, megsárgult papírlapot rejt a francia regény. Amikor a lenti lámpafénynél betűzni kezdte az irományt, akkor lepődött meg igazán.
„ Kossuth Lajos búcsúja a Magyarokhoz, mellyet letérdelve, két fija és egy szeretett nője, és egynéhány őt követő magyar fiak közt mondott ” – így kezdődik a szálkás betűkkel, tintával írt papiros, amelynek végén nincs ugyan aláírás, van viszont dátum: 1849. augusztus 15.

„ Isten veled,

hunok hazája ”


„ Isten veled, hunok hazája, többé nem láthatom hegyeidnek ormait, többé nem mondhatom hazámnak azt a helyet, melyen anyám emlőiből szoptam az igazság és a szabadság tejét... Isten veled, föld, ahol honfi vér omlott... A vérfoltoknak elenyészni nem szabad, azt még tanújelül fogjuk felmutatni egy népnek, mely téged szeret ” – olvasható többek között a valószínűleg több mint másfél évszázados papíron. A ma 72 éves Nagy Gyula évtizedeken át őrizte a dokumentumot, melyről többször hitte már azt, el is veszett. A fertőszentmiklósi férfi ugyanis élete nagy részét Esztergomban élte le, rendőrtisztként ment nyugdíjba a nyolcvanas években, s akkor költözött haza. A papiros azonban túlélt minden költözést és családi csapást. Nagy Gyula éppen lapunkban olvasott a Kossuth-évfordulóról, s úgy gondolta, talán érdemes közhírré tenni a „ búcsú ” történetét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egészség euróért

Az egészségturizmus hazánk egyik sikerágazata lehet néhány év múlva. A fejlesztés, a marketing szem… Tovább olvasom