Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 13°C Még több cikk.

Korcsmáros György rendező (művészi) gúzsba kötve

Korcsmáros György színházigazgatóval a most bemutatott, monumentális Miss Saigonról beszélgettünk.

A főpróba hetén szinte lehetetlen megtalálni a Győri Nemzeti Színház igazgatóját. Korcsmáros György rendezés közben világít, világítás közben ebédel, ebéd közben megbeszél, megbeszélés közben aláír. De rajta kívül hasonló módon létezik vagy száz ember. A legendás helikopter is elkészül, most emelik be a színpad fölé. Forognak az óriási díszletek és a próbaszobákból a közismert melódiák szűrődnek ki. Mindenki készül a premierre. A rendezőnek a napi ki tudja, hányadik kávé közben akad egy kis ideje, hogy egyik kedvenc darabjáról, a monumentális és filmszerű Miss Saigonról beszélgessünk.

– A Miss Saigon önmagáért beszél. Világhírű musical, látványos, érdekes, ráadásnak ott vannak a jó zenék. Mindenhol siker, egyértelmű, hogy színpadra kell állítani. De háborús körülményeket idéz meg. Nem tart attól, hogy ez indulatokat kelthet az amúgy is túlfeszült világban?

– A II. világháború óta folyamatosan vannak háborúk. A fenyegetettség tényleg érezhető a mindennapjainkban. De ez a darab nem a háborúról, hanem emberi kapcsolatokról szól! A főszereplő fiú komolytalanul elvesz egy vietnami lányt, aki ezt nagyon komolyan veszi. Közben igaz, látjuk, hogy rendszerváltozás történik az országban, de a háborúból nem látunk sokat. Sokkal inkább egy önfeláldozó asszony életéből. Ez az igazán jelentős dolog! Egyébként Schönberg megtörtént esemény alapján írta meg ezt a rockoperát, ami kimondottan is Puccini Pillangó kisasszonyának dramaturgiáját követi.

– Rendben, de egy darab akkor is üzen, ha nem akar. Volt valamilyen rendezői szándék a háttérben, amiért pont a Miss Saigon?

– Évek óta keresem azokat a darabokat, amelyekben a történelem és az ember által nem irányítható események végigdübörögnek rajtunk. A Valahol Európában sem a háborúról, hanem annak hatásáról szól. Amikor egy külső esemény kibillent valakit egy normális helyzetből, és a szereplőknek dönteniük kell, a nézőknek pedig ítélkezniük és valaki mellé állni.
Az is szempont volt, amikor műsorra tűztem, hogy időnként nem csupán a műfajokat tekintve lehet megújulni egy színháznak, hanem abban is, hogy olyan feladatokat tűzzünk ki, ami felér a Mount Everest meghódításával. Ugyanakkor persze figyelembe vettem azt is, hogy ez felkeltheti a közönség érdeklődését, mert ilyen színdarabot még nem látott. Szép zene, magával ragadó a történet, nevetés és sírás.
Ezt talán leginkább ebben a formában, rockoperaként, vagy ha úgy tetszik, musical-tragédiaként lehet színpadra állítani. A Miss Saigon illeszkedik A nyomorultak, West Side Story vonalba. Tartalmas, igényes zenés mű.

Pankotay Péter és Mahó Andrea
– Pont ezért hihetetlenül nagy feladat mindenki számára, akinek színészként, rendezőként, koreográfusként köze van hozzá. Hihetetlenül nehéz. Könnyű volt megkapni a jogokat? Segített az ebben, hogy Schönberg úrhoz szinte baráti szálak kötik a győri színházat?

– A Schönberghez való jó viszony az üzleten nem segít. Talán csak abban, hogy megkérdezik, milyennek látta A nyomorultakat. Arról jó véleménye volt. A jogtulajdonos iroda, a Mackintosh bekérte a díszlettervet, jelmeztervet és az összes szereplő hangfelvételét, akik énekelnek a darabban. Volt, akit nem fogadtak el. Akik most színpadon vannak, azok mind elfogadott szereplők.

– A rendezőt is lenyomozták, mielőtt a jogot megadták volna?

– Igen. Az én személyem, a koreográfus Bakó Gábor személye is kérdés volt, de a korábbi munkáink alapján tesztelve megfeleltünk.
Vagyis lekádereztek bennünket. Ami szimpatikus ebben, hogy nagyon komolyan veszik „Dzsőrt", holott itt egy év alatt ötven előadásnál többet nem tudunk felvállalni. És ők ezért semmivel sem kapnak többet, mint egy mai hazai szerző. Nem nagy összeget kell kifizetni, hanem ugyanúgy a bevétel tizenkét százalékát, mint bármilyen darabírónak. Ilyen értelemben nem drága a darab, mégis olyan üzletfelüknek tekintenek minket, mint bármelyik nagy színházat. Holott a tőlünk várható pénz mondjuk a londoni előadások egyheti bevétele.

– A Webber-bemutató premierjén kiállt a nézők elé és elmondta: kevés a pénz, ezért nem csináltak új díszletet, hanem a Rómeó és Júlia darabét használták fel. Amit ott megspóroltak, azt hozták ide?

– Mi naptári gazdasági évben dolgozunk, ami nem a legjobb dolog, hiszen a szezon a színházban ősztől tavaszig tart. A december az utolsó hónap, miközben az a csúcs karácsony előtt. Egyébként tényleg erre spóroltam, de hozzá kell tennem, nem drágábbak a Miss Saigon-díszletek, mint az
Aida vagy az Othello díszletei. Kevesebb volt a pénz idén, ez arra vett rá minket, hogy spóroljunk, de remélem, a közönség ebből nem vett észre semit.

Mahó Andrea és Forgács Péter
– A színházban óriási most a nyüzsgés. Mindenki intézkedik, szervez.

– A rengeteg helyszín, a díszletek mozgatása, bevilágítása egyszerre követel időt és energiát. Kentaur egy igényes és míves díszlettervező. Maximalista. Látványban a teljességre törekszik, ráadásul a Miss Saigonban nem lehet csalni. Nem lehet egy üres színpadon egy keresztfénnyel templomot megjeleníteni. A jogtulajdonos angol iroda, a Mackintosh követelménye az is, hogy függöny nélkül játsszunk és így történjenek meg a változások, az egésznek filmszerűnek kell lennie.

– Rendezőként hasznos vagy káros, ha valaki megnézi a darabot korábban egy másik színházban?

– Én Londonban 1992-ben láttam a Miss Saigont, de konkrétan szinte semmire sem emlékszem belőle. Az élmény maradt meg, és az, hogy ott is filmszerű, monumentális volt az egész. Rendezőként nincs megkötés a színreállításnál, de gúzsba kötve táncoltam, hiszen egy előre lekottázott darabról van szó. Nem lehet margón kívülre menni. A helikopterleszállást vagy az öngyilkosságot nem lehet megváltoztatni. Vannak olyan képek, melyek meghatározott rendszerben működnek. Shakespeare-t sok módon lehet játszani, a Miss Saigont talán nem, de ugyanolyan szép feladat egy rendezőnek.

– A darab karácsonyi ajándék a társulatnak, vagy virgács, amit a Mikulás hozott?

– Általában az mondható el a színházi dolgozókról, hogy sokkal kevésbé lelkesek, ha kint, takarásban kell ülni és várakozni. Egy egyhelyszínes darab a színészeknek ajándék, a műszaknak büntetés. A tánckar sem attól boldog, ha egyszer lép egy este színpadra. De itt, ahol rajtuk és a színészeken, szereplőkön kívül a műszak is alkotó résztvevője a darabnak, nagyon szeretnek Miss Saigon-osok lenni. Bízom benne, ajándék ez a darab mindenkinek aki dolgozott vele, de leginkább a közönségnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az év vállalkozója

Ismét a Szintézis Rt. vezérigazgatója, Szabó István nyerte el Az év vállalkozója kitüntető címet. Tovább olvasom