Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 21°C Még több cikk.

Kommunistából szociáldemokrata

„Nem voltam kulcsfigurája az 1956-os szegedi eseményeknek, ám a mozaikcserepeim között talán akad néhány eddig hiányzó kövecske a kép kikerekítéséhez" – véli Fenyvesi István, aki a Magyar Dolgozók Pártja szegedi apparátusának akkori tagjai közül elsőnek „gyón".
Az MDP szegedi székházában dolgozók közül Fenyvesi István vall először az apparátusról. A Tisza-parti épület (idén tavaszig Sajtóház) 1956-ban a városi pártbizottság otthona volt. Fotó: Karnok Csaba
Ötven év óta első ízben hallatja hangját 1956-tal összefüggésben Fenyvesi István, aki 25 évesen, néhány héttel a forradalom kezdete előtt lett tagja a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) szegedi apparátusának. Vallomása súlyát, dokumentumértékét az érzékelteti, hogy a Tisza-parti székház, Szeged pártszínpadának akkori szereplői – rajta kívül – már nem élnek.

Pártapparatcsik

A szentesi kubikos család sarja – apja nyomdokait követve – már 15 évesen a kommunista párt tagjai sorába lépett, s a gimnázium után Leningrádban tanult. „A hatalmas országban megvalósulni hittem a közös célt" – érzékelteti az akkori ideált. Hazatérve azt tapasztalta, hogy Szegeden „1953 nyara óta nem volt érdemi korrekció, a tudós- és művészértelmiség megbántottsága, a határozatban is hangsúlyozott lebecsülése, elzártsága, az iránta megnyilvánuló bizalmatlanság, a réteg méltatlan életszínvonalával együtt már másodrendű állampolgár-érzetté fokozódott." Menesztették a városi pártbizottság éléről Ladányi Benedek első titkárt, Telkes Györgyöt, a kulturális és köznevelési osztály vezetőjét (mindkettőjük szakképzettsége szabósegéd). Az első titkári poszt betöltetlen maradt. Kulturális osztályvezetőnek az egyetemi tanszékvezető Fenyvesit, köznevelési felelősnek pedig az öt hónapos megyei pártiskola 26 éves kora ellenére legképzettebb tanárát, a Szegeden két éve kitüntetéses történészdiplomát szerzett Suki Bélát kérték föl. A leváltásokról csak október 24. után jelent meg közlemény.

Az apparatcsikok, a szegedi városi pártbizottság Tisza-parti (akkor Sztálin sétány, ma Stefánia) székházának főszereplői életét jellemzendő Fenyvesi István elmeséli: „kötött, 8.30-tól 17 óráig tart a munkaidő, tetszés szerinti időben egyórás ebédszünettel. Az előfizetéses menüt a közeli Hungáriában, egy külön, Foglalt jelzésű 'pártbizottsági' asztalnál pincér szolgálja ki. A havi étkezési díj az egyetemi menzáénak a fele."

Illúziók

„A november 4-i fordulat sok, majd csak fokozatosan ismertté váló részletének, illetve a Nagy Imréékkel történtek súlyos eszmei és morális kérdéseinek a belső tisztázása éveket igényelt – ismeri el Fenyvesi István, aki az első adandó alkalommal, még 1956 őszén távozott a pártapparátusból és oroszt tanított – általános iskolában és az egyetemen. – Az 1989-ig húzódó évtizedek egyre gyarapodó és mind súlyosabb információs hordaléka kellett ahhoz, hogy – másokhoz hasonlóan – bennem is elfonnyadjanak a rendszerrel szemben táplált illúziók. Hogy a negyvenes évek érzelmi, az ötvenesek meggyőződéses kommunistájából életem alkonyára megszenvedetten szociáldemokrata humanista lehessek."

Csönd – vihar előtt


Az értelmiségi pártszervezetek feladatai című, a Délmagyarország október 9-i számában közölt írásával debütált Fenyvesi. „Mai szemmel olvasva látom, hogy mindez az akkori, lényegében csőlátásmódunk szerint mér és javall, s (annyi sok máshoz hasonlóan) arról tanúskodik, hogy két héttel a vihar kitörése előtt mennyire nem éreztük annak akár csak a fuvallatát sem" – jegyzi meg önkritikusan. De „a hangulatjelentések egyre keményebbek – teszi hozzá. 'Mintha nem is a pártalapszervezetek propagandafelelősei írták volna, hanem a Szabad Európa szerkesztője' – dühöngött Telkes." A vihar előtti morajlásnak, „az első szegedi tömegtüntetésnek" minősíti a Szent Johanna október 12-i bemutatóját; a MEFESZ október 16-i megalakításáról pedig azt mondja: akkor „senki se fogta föl, milyen villámcsapás ez"!

„A két történelmi hét során tulajdonképpen nem sok fontos eseményhez volt említésre méltó közöm" – jelenti ki Fenyvesi István. Elárulja: október 23-án Suki Bélával együtt nagyjából „négy órán át vonulunk a tömegben. Ami igazán megdöbbentett, az a jelszavak evolúciója. Mindenkiben egyre nagyobb a nyugtalanság. Ennyit ért csak tíz év fejlődése? Egyre erősödik a 'Russzkik haza!' jelszó. Ez mintegy a többi összegzésének tűnik föl."
Az addig csöndes pártbizottsági székház október 24-től mint „a fölbolydult méhkas. Mindenki benn van, sok ismeretlen is, hármas-négyes vitatkozó csoportokban. Valahonnan már egy rajnyi fegyveres (kék ávós) üldögél az egyik teremben, a főbejárat fölötti nagy erkélyen pedig, jó messze a bábos korláttól, hogy az utcáról ne vegyék őket észre, néhányan fegyvertelenül figyelnek kifelé" – meséli. A Takaréktár utcai sortűz napján az akkor 45 éves másodtitkár, Vereska András hangja kihallatszott a zárt ajtók mögül: „Bitang csirkefogók, látjátok, már itt is vér folyt. Ez kellett nektek? Senki se mossa le rólam!" A „benti" emberek jellemző magatartásaként más emlékképek is föltűnnek. „Simon Béla az egyik tiszttel vitatta annak a részleteit, hogyan kell majd 'közécsapni ezeknek', ha betörnének. Javasolta: az apparátus tagjainak is adjanak fegyvert. A rendőrségről már át is hozattak néhány láda dobtáras géppisztolyt. 'Mi is kifekszünk majd az erkélyre, a golyószóró mögé! Te is, Fenyvesi, majd akkor mutasd meg, kikkel vagy!' – ismételgette.

A pártból a pártba

Balogh vissza akart menni a gyárba. Eperjesi Júlia, a párt- és tömegszervezeti osztály sötét tekintetű vezetője az egyetlen pb-ülésen, amelyen jelen voltam, a fiatal akadémikusnak, Fodornak és nekem esett: 'Maguk hozták ránk ezt az egész balhét, a rohadt nyugatimádatukkal, meg a munkások lenézésével!' Egyik nap egy széparcú, molett asszony robbant be. Senkinek nem köszönt, csak robogott a titkári szoba felé, mint egy mozdony. Csupa energia, s szinte rutinosan, nagy hangon, mint valami mindennapos problémáról kinyilatkoztatott a mindnyájunkat kínzó helyzetről: 'Majd megoldjuk mi ezt, ne féljenek, jól odab…unk nekik, az anyjuk jó istenit!' 'Ki ez?' – kérdeztem valakitől. 'Hát nem ismered, Forgóné, a megyei agitprop vezetője!' Rá két-három napra egy gyűrött képű, középtermetű férfi zokogott a folyosón, szinte a hisztéria rázta: 'Vége! Minden elveszett!' Őt sem láttam korábban. A férj volt, a vásárhelyi első titkár..."

Temesváron vészelték át a nehéz napokat Szeged exponált vezetői (például Ladányi és Telkes) – rakja össze utólag a képet a pártapparátus egykori tagja, akit az illetők nem avattak be „életbiztosítási terveikbe".
„Az egyetlen, teljes egészében általam összeállított politikai dokumentum az a fölhívás, amelyet november 1-jén írtam – Szegeden megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi Ideiglenes Intézőbizottsága és a következő felhívást teszi közzé címmel" – árulja el Fenyvesi István, aki társaival együtt november 3-án részt vett az iratok elégetésében. Aztán fordult a kocka: november 4-én, Münnich, majd Kádár rádiós beszéde benne „a reményt ébreszti, hogy nem szakadunk ki a világszocializmus testéből, fennmarad, de megtisztítva a Rákosi okozta szennytől, mindaz a jó, amit tíz éven át csináltunk. Így, többes első számban, hiszen se én, se az apám, meg a többi hány százezer egyszerű párttag se embertelenedett itt. És nem is hagyjuk, hogy majd most ugyanazok visszajöjjenek és folytassák ott, ahol Sztálin halálakor, meg Rákosi leváltásakor abbahagyták. Akkor nem is sejtem, milyen ellenállás fogadja Pesten a tankokat!" Milyen véres lesz a megtorlás.


Szegeden megfagyott a remény

A szegedi néptanács megalakulását követően, 1956 októbere végén az élet új kerékvágásba zökkent. De néhány nap múlva a Tisza-parti városban is megfagyott a remény: bevonultak a szovjet harckocsik, a forradalom elbukott. A Szegeden 1956 októberétől novemberig tartó időszak kronológiáját, illetve a forradalom és szabadságharc jubileumát köszöntő cikksorozatunkat most lezárjuk.

Október 29., hétfő: Délelőtt a városháza dísztermében döntenek a Városi Munkástanács Néptanáccsá alakításáról. Tárgyalnak a Katonai Közigazgatási parancsnoksággal, feloldják a kijárási tilalmat, megválasztják a Néptanács végrehajtó testületét, a testület a Minisztertanácsnak memorandumot küld, 13 pontba foglalja politikai és gazdasági követeléseit. A pártbizottsággal folytatott megbeszélés eredményeként a Délmagyarországot átveszi a Néptanács.
Október 30., kedd: Budapestre érkezik a Szegedi Néptanács küldöttsége, tárgyal a Budapesti Forradalmi Nemzeti Bizottsággal. A városban folytatódik a munkástanácsok alakítása. Délután Nagy Imre miniszterelnök és több miniszter a Parlamentben fogadja a megyei küldöttségeket, közte a szegedieket. A szegedi helyőrségből megalakul a Katona Tanács. Délután felhívások ösztönöznek a szociáldemokrata és a kisgazdapárt alakítására.
Október 31., szerda: Reggel Hódmezővásárhelyen, a megyeszékhelyen ülésezik az MDP megyei intézőbizottsága. Délelőtt a rókusi temetőben sokezres gyászoló tömeg Schwarcz Lajos temetésén. Szeged Város Néptanácsa Forradalmi Nemzeti Bizottsággá alakul. MEFESZ-nagygyűlés: a Budapestről visszatért küldöttek élménybeszámolója. A többpártrendszer hírére Szegeden megalakítják a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Parasztpártot.
November 1., csütörtök: A városi napilap Szeged Népe címmel jelenik meg. Munkaszüneti nappá nyilvánította november 1-jét a sztrájkbizottság. A Nemzetőrség – a lincseléseket megelőzendő – több ÁVH-s tisztet a Csillag börtönbe menekített.
November 2., péntek: A Forradalmi Nemzeti Bizottság legfontosabb feladata a sztrájkok megszüntetése, a termelés beindítása. A helyzet konszolidálódik. Megkezdte adását az úgynevezett Széchenyi rádió.
November 3., szombat: Megalakult a Nemzetőrségen belüli egyetemi zászlóalj. Szegedi egyetemi oktatók felhívással fordulnak a világ egyetemeihez a szovjet megszállástól tartva. A szegedi Széchenyi rádió este 8 órakor közvetíti Perbíró József, a néptanács elnökének fölhívását.
November 4., vasárnap: Reggel és délelőtt a fiatalok fegyveres ellenállásra készülődnek – Nagy Imre hajnali rádiós beszéde nyomán. A szovjet csapatok bekerítik a várost. Az abszolút túlerővel szemben értelmetlen az ellenállás – fogalmazza meg a néptanács. Ideiglenes védelmi terv készül. Éjjel páncélosok vonulnak át Újszeged felől a hídon, a szegedi oldalon elfoglalják állásaikat.
November 5., hétfő: Hajnalban bejelentik a Nemzetőrség feloszlatását. Szovjet harckocsik vonulnak át a városon, egy házba belőnek, kisebb utcai lövöldözések a Kossuth Lajos sugárúton és a Rákóczi téren. Kiengedik a Csillag börtönben a kommunistákat, zömükben a volt ÁVH-sokat. Megalakul az Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezete, elkezdődik a párt szervezése.
November 6., kedd: Délelőtt a pártapparátus helyi küldöttsége tárgyal az öthalmi laktanyában lévő szovjet katonai parancsnoksággal, kidolgozzák a város elfoglalásának tervét. Délután harckocsik szállják meg Szeged stratégiai pontjait – páncélosok fogják körbe a városházát is. Letartóztatások. Feloszlatják a Nemzeti Forradalmi Bizottságot, megalakítják a Munkás-Paraszt Tanácsot, és az intézőbizottsága elnökévé Tombácz Imrét, helyettesévé Perbíró Józsefet és Vincze Antalt választják.
November 7., szerda: Reggel több szegedi üzemben megindul a termelés. Az MSZMP helyi vezetői a Kádár-kormány támogatására, a rend helyreállítására, a munka fölvételére szólítanak föl. Megkezdődik a munkásőrség szervezése. 


Lejegyezte: Ú. I.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Testületi ülés

A mosonmagyaróvári képviselő-testület október 30-án, hétfőn délután 1 órakor tartja soron következő… Tovább olvasom