Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Kofamosoly aranyozta napfényváros

Régen nem látott (s éppen olyan régen várt) átalakuláson mennek át Szeged piacai napjainkban. Megújul a Mars tér, a Szent István tér, s egyre komfortosabbá válnak a kisebb piacok is. E változásokat figyelve idézzük fel: milyen út is vezetett el addig, hogy Szeged a főváros után az ország második legjelentősebb piaci központjává vált.
„Még hogy egy forint? Jó, hogy nem mindjárt kettőért kínálja ezt a hitvány kis tojást! Ez magának káposzta? Még a verébnek is nagyobb feje van! Aztán a fokhagymát le ne sajnálja a lángosról, ha már ily picinyke tésztából nyújtotta." Röpködtek a szavak, pörögtek a forintok Szeged Marx terén, amikor kölyökként ismerkedtem ezzel a színes, alkudós, zöldségszagú, sültkolbász-illatú világgal.

Jeles vásározó hely

A hatvanas években serdült generáció leginkább ilyen képet őriz magában, ha alámerül a piactörténelemben mostanság, amikor azt figyelhetjük mi, szegediek, miként formálódik át a Mars tér, a Szent István tér, a két híres szegedi piacközpont arculata. Ha arról mesélünk gyerekeinknek, mekkora nagy újdonságként élte meg a szögedi polgár, amikor az első maszek butik is megnyílhatott, a plázagenerációt erősítő tinik csak mosolyognak. Az pedig nekünk, a korosabb derékhadhoz tartozóknak is csak ritkán jut eszünkbe, hogy a szegedi piacozás sokkal mélyebb gyökerekkel kapaszkodik a Tisza-parti földbe, mintsem fél évszázada gyűjtött emlékekbe sűríthetnénk e színes históriát. A két folyó, s ki tudja, hány fontosabb út találkozásánál fekvő Szeged már a középkorban is jeles vásározó helynek számított. Só, bor és jószágkereskedők fordultak itt meg, a város vásározási jogát több királyunk is megerősítette – említi „A szögedi nemzet" című munkájában Bálint Sándor, Szeged neves néprajztudósa. Az is kiderül számos iratból, hogy a szegedi vásározók, piacozók kereskedését még a török hódítók is segítették, a hatalmas oszmán birodalom távoli vidékeiről is érkeztek árusok egy-egy jelesebb szegedi vásárra. Később, a napóleoni háborúk idején Szeged gabona, takarmány, dohányvásárok központja lett, s idővel az árvíz előtti város szinte minden, jelentősebb pontján piac- és vásárterek alakultak ki.

A legtöbb kereskedő Szeged nagypiacán, a városháza és a vár közötti térségen (ma Széchenyi tér) várt a vevőkre. Kínálták itt portékáikat a heti piaci napokon, vagyis szerdán és szombaton papucsosok, csizmadiák, kalaposok éppen úgy, mint mézeskalácsosok, szűcsök, kékfestők, kádárok, talicskások. De az is elégedetten térhetett haza, aki tejért, tejtermékért, kenyérért ment ki az akkor még a mai Klauzál teret is magába foglaló piactérre. Leginkább nők kegyeit keresték az árusok, mert hogy évszázados szokásként a férfiak jártak a vásárokba, míg az asszonyokra maradt a piaci bevásárlás alkudós kötelezettsége.

Átépítésre költött milliók

Szeged napjainkban a főváros mögött az ország második legnagyobb piacközpontja – tudtuk meg Pusztai Lajostól, a Szegedi Vásár- és Piacigazgatóság (SZVP) vezetőjétől. A városban a több mint 10 ezer négyzetméteres Mars téri piac mellett a Szent István téren, Tarjánban (kettő is), Újszegeden, Kiskundorozsmán találunk piacot, míg Északi városban, az úgynevezett Diófa-piac működik. Ezek mellett a város határain is túlnyúló jelentőséggel bír a dorozsmai nagybani piac. S ne feledkezzünk meg az önálló gazdálkodó egységként funkcionáló Cserepes sori piacról sem.

Az SZVP igazgatása alá tartozó piacokon 22 alkalmazott dolgozik, s több száz kereskedő, vállalkozás, őstermelő kínálja a portékákat. Tavaly a piacigazgatóság 206 millió forintos nyereséget ért el, s ez a pénz – akárcsak az ezt megelőző 5-6 évben – az utolsó fillérig az SZVP-nél maradt, hogy ebből fedezzék az állagmegóvás, a karbantartás költségeit. Jelentős összegeket költ Szeged piacai fejlesztésére. A Mars tér átépítésének első üteme nettó 600 millióba kerül, amelyből egyharmadot állnak a bérleti díjat befizető kereskedők. A Szent István térre épülő új piacra több mint 100 millió forintot áldoz az önkormányzat és az SZVP. A dorozsmai nagybani piac megújítására eddig szintén mintegy 100 millió forintot fordított Szeged városa.
Búza- és disznópiac


A főtér közelében, a mai Kis utcában működött a zöldségpiac, míg az úgynevezett Makai piac a híd lábánál, a mai Roosevelt téren telt meg vásárlókkal. Itt a heti piacra hajókon fuvarozó kereskedők, a hozzájuk csapódó helybeli árusok rakták ki portékáikat, így már kedden és pénteken este lehetett költeni a pénzt, a Tisza parton például bográcsba, tepsibe szánt halra. Idővel ez a tér lett a kenyérpiac otthona is. A Dugonics téren – mit az író szobrának felállításig (1876) Búza térként emlegettek a szegediek – természetesen búzát árulták, s ez volt a disznópiac helyszíne is. A gabonakereskedők később a Szent István térre költöztek át (emléküket sokáig őrizte a Búza kocsma), hogy aztán itt egy zöldség- és gyümölcspiac alakuljon ki.

Találkozhattak piacozókkal azok is, akik a mai Tisza Lajos körúton sétálgattak. A kakasos templomnál például a tápéiak árulták gyékényeiket, oly sikerrel, hogy ezt a „bevásárlóközpontot" a XIX. században gyékénypiacként, borpiacként is emlegették. Ez utóbbi név azért ragadt meg, mert itt vásárolt az is, aki itókára vágyott, ugyanis a tanyákról beérkezők kocsiról, hordókból kínálták a bort. A fürdő felőli oldalon, a fürdőpiacon pedig azokkal a tejet, tejfölt, sajtot és vajat árusítókkal lehetett alkudozni, akiket a Klauzál térről költöztettek ide. A Tisza Lajos (a szocializmus éveiben: Lenin) körúti piac idővel úgy elnyújtózkodott, hogy a Kálvin tértől a jogi kar épületéig, a lófaráig lehetett találkozni eladókkal, még az 1950-es évek elején is. Külön piaca volt a nagy árvíz után a paprikásoknak, mégpedig a Valéria téren, amit már sok-sok éve Bartók Béla térként „anyakönyvez" a város. Ide persze nem csupán paprikáért látogattak ki a szegediek, vehettek a téren húst is a mészárosoktól, vagy éppen belet, a disznóvágáshoz, s még bútorpiacnak is jutott hely.

Mars, Marx, Mars

A Mars tér a XVIII. században még katonai gyakorlótér volt, míg az 1800-as években itt már jószágvásárokat tartottak. Ám a Széchenyi téri piac mellett – bár egyre többféle áru cserélt a Marson gazdát, például a Szeged környéki tanyákról érkezők szekereikről árultak – ez csupán kis (vagy ahogy akkor mondták: „külső") piacnak számított. Sokáig a szegények piacának is hívták, mert hogy itt kapott helyet az a zsibvásár, ahol a legértéktelenebb holmikra volt kereslet. A Mars tér sokszínűségére következtethetünk abból is, hogy itt gyakorta szórakoztatták a népet a vásári mutatványosok.

A Mars (majd Marx) tér akkor vált igazán ezerarcúvá, amikor Szeged szépülő, nagyvárosiasodó belvárosában a XX. században sorra zárták be a piacokat, s csupán a Szent István téri működhetett tovább. Az ötvenes évek második felétől már ezen a téren összpontosult Szeged piaci forgalma, s ezért is lett kézenfekvő ötlet, hogy a 60-as években ide építsék meg a maga korában kifejezetten modernnek számító központi buszpályaudvart, ahova vevőket is, eladókat is szállítottak az Ikaruszok. A korszerűsítés jegyében elkészült a Marx-Marson egy vásárcsarnok is az akkoriban előrelépést jelentő pavilonsorok mellé. Ám idővel a hatalmas terhelésnek kitett tér megfáradt, és olyan kaotikus állapotok uralkodtak el, amit már a pia- cozásba szerelmesek is csak fejcsóválva néztek. A hatalmas piacára egykor oly büszke Szeged immár pironkodott, de – látva a gyors ütemben haladó átépítést – hamarosan már csak emlékeinkben él majd az elhanyagolt Mars tér. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szőlőt, édesem!

A nap-érlelte szőlő segítségével könnyen és gyorsan megszabadulhat súlyfeleslegétől. Tovább olvasom