Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Kis(z) magyar mozgalmi nosztalgia

Túlpolitizált szervezet, vagy a fiatalok érdekvédelmi szövetsége? Közösséget teremtett, netán a párt akaratát kényszerítette rá az ifjúságra? Ezek a kérdések mindig felmerülnek, ha a KISZ-ről vitázunk. Az MSZMP ifjúsági szervezetének egykori Csongrád megyei vezetőit kértük arra, beszéljenek a KISZ szerepéről. Az apropó: ötven éve hozták létre a Kommunista Ifjúsági Szövetséget.
Fél évszázaddal ezelőtt a megalakulás hírétől volt hangos a magyar sajtó. Ma pedig már sokaknak el kell magyarázni, milyen szavak kezdőbetűiből állt össze a KISZ. Kommunista Ifjúsági Szövetség néven alapították meg 1957. március 21-én, a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) fiatalokat tömörítő szervezetét.
A KISZ szerepéről az elmúlt évtizedekben rengeteget vitáztak. Egy viszont tagadhatatlan: száz- és százezrek léptek be tagjainak sorába, a szervezet megkerülhetetlen volt a hatvanas években éppen úgy, mint a hetvenes vagy a nyolcvanas esztendőkben. Az évforduló kapcsán olyanokat kértünk egy kis visszaemlékezésre, akik a KISZ meghatározó személyiségeiként dolgoztak Csongrád megyében. Egészen pontosan első emberként, ugyanis Germánné Vastag Györgyi, Novákné Halász Anna és Bódi György is első titkári funkciót töltött be.

Csábító közösség

– Szegény családból származó, 1947-ben született gyerekként nekem a népi demokratikus rendszer a felemelkedés esélyét kínálta, így az is természetes, hogy korán bekapcsolódtam az ifjúsági mozgalomba – emlékezett Bódi György (képünkön). – KISZ-es apparátusi pályafutásomat a közgazdasági technikum elvégzése után Makón kezdtem. Voltam pénzügyekkel foglalkozó munkatárs, városi titkár, majd Szegedre kerülve megyei titkár, s tíz éven át, 1975 és '85 között Csongrád megyei első titkár. Természetesen ebben az időszakban is a párt ifjúsági szervezete volt a KISZ, de már megszűnt a kézi vezérléses irányítás, a legfontosabb ügyekben magunk dönthettünk. Ma is örömmel emlékszem arra, hogy rendkívül sikeres belvízvédelmi építőtáborokat rendeztünk, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok az ország egyik legnépszerűbb, tízezreket Szegedre csalogató rendezvényévé nőtte ki magát. A politizálás egyébként akkor már inkább csak az apparátus tagjait jellemezte, a több mint 30 ezres Csongrád megyei tagság a KISZ-ben közösséget látott, baráti társaságot, olyan csapatot, amelyben lehetősége nyílt szabad idejének hasznos eltöltésére.

Bódi György – aki a KISZ-ből a pártapparátusba került – elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját, a közgazdasági egyetemet, majd a nonprofit szervezetekkel kezdett el foglalkozni. Alapítása óta tölti be a Szegedért Alapítvány titkári posztját, Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt kérték fel a civil kapcsolatok főosztályának vezetésére, 2005 óta a Táncsics Alapítvány igazgatója.

Talajt vesztettek

– Életünkben az elmúlt húsz év alatt több változás történt, mint korábban évszázadok alatt. Mások a tulajdonviszonyok, átalakult a politikai intézményrendszer, s Európa sem az már, mint a 80-as években volt. Nem csoda, hogy ebben a rohamos átalakulásban sokan talajt vesztettek, s legjobban azok tudtak talpon maradni, akik szakmailag és mentálisan is felkészültek. A közéletben részt vevők egy része nem a kulturált politizálást választja, indulatokat gerjeszt. Holott a felhalmozódott feszültségeket jobban viselnénk, ha az emberek több megértéssel viszonyulnának egymáshoz, s elhinnék végre: saját sorsunk alakításáért magunk tehetünk a legtöbbet.

Főiskolai KISZ-titkár, szegedi KISZ-apparátus, KISZ városi első titkár 1978 és 83 között, a városi pártbizottság osztályvezető-helyettese, a megyei pártbizottság titkára, a párt reformkörének, majd az MSZP-nek alapító tagja, irodavezetője. Címszavakban így lehetne összefoglalni Novákné Halász Anna (képünkön) politikai pályafutását.

Garzonház és téglajegy

– A KISZ-ben eltöltött éveimre büszkén emlékezem, mert rengeteg hasznos dolog létrejöttét segítettük. Mi, KISZ-esek találtuk ki, hogy épüljön Újszegeden garzonház a fiataloknak, legyen Szegednek is ifjúsági háza, s az én szobámban árultuk a téglajegyeket, hogy műjégpályával gazdagodjon ez a város. A KISZ-t egyébként sem egy agyonpolitizált szervezetnek ítélem meg, senki ne higgye, hogy a marxizmust meg a leninizmust vitattuk éjjel nappal. Egy élhetőbb, a fiatalok számára több érvényesülési lehetőséget kínáló világot szerettünk volna létrehozni.
Novákné 1993-ban szállt ki végleg a politikából. Baloldali kötődését ma sem tagadja, de úgy véli, jól döntött, amikor elvégezve a közgazdasági egyetemet, marketing szakközgazdásznak képezte ki magát. Dolgozott a paprika- és a konzervgyárban, jelenleg a Magyar Posta Zrt. kiskereskedelmi tevékenységét irányító igazgatója. Azt mondja: a mai politika – amire, szerinte a gyűlölködés nyomja rá a bélyegét, amiben mind a jobb-, mind a baloldalon állók rosszul érzik magukat, s ami túlságosan manipulálja a közvéleményt – nem az ő világa.
– Ha az örökös vitatkozás és panaszkodás helyett mindenkit az a szándék vezérelne, hogy képezze magát, és munkájában helyt álljon, az ország is jobban boldogulna – vélekedik Novákné.

Germánné Vastag Györgyi (képünkön) szegedi radnótis diákként (1970–74), JATE-sként (1974–78), városi KISZ-titkárként (1979–81), megyei első titkárként (1985–88) is részt vállalt a KISZ formálásában. Ifjúságmozgalmi pályáját az Úttörőszövetség főtitkáraként fejezte be 1990-ben.

A tolerancia iskolája

– Mai fejjel azt illene mondani, hogy a KISZ egy bukott rendszer elnyomó gépezetének eszköze volt, s mélyen elítélendő mindaz, ami az égisze alatt történt. Az is divat, hogy elhatárolódunk a múltunktól, s kicsemegézzük az 1990 előtti történelem számunkra vállalható szeletét. Nem teszem. A történészek értékeljék történelmileg és objektíven a KISZ-t. Nekem tartalmas emberi kapcsolatokat, barátságokat jelentett, felelősségérzetet mások iránt. Megtanított vitatkozni, gondolkodni, szervezni, vezetni, tolerálni. Ez utóbbinak ma különösen nagy hasznát veszem – összegezte véleményét a volt főtitkár, aki a rendszerváltás óta tanárként dolgozik. Elvégzett egy külgazdasági szakfordító-szaktolmács szakot, sokat utazott német nyelvterületre, volt idő, amikor egy oktatással foglalkozó német céget irányított, most pedig egy gazdasági főiskola nyelvi tanszékét vezeti. Tavaly ősz óta újra bekapcsolódott a közéletbe: a Fővárosi Közgyűlés tagjaként az oktatási bizottság elnöke, a XIII. kerületben egyéni képviselő.

– Ezredfordulós életünket is majd történelmi távlatból fogják érzelemmentesen értékelni, s biztosan sok mindent „történelmi szükségszerűségnek" látnak majd. Számomra azonban nem szükségszerűség a politikai kulturálatlanságnak, az intoleranciának ez a foka, s nem az országunk kettészakadása sem, vélt értékek mentén – alkot véleményt a mai Magyarországról. – Visszatetszéssel figyelem az érdekek és érdekcsoportok átrendeződését, a politikai hullámlovasok felbukkanását és alámerülését. Korom ellenére egyfajta naivitással és jóhiszeműséggel keresem a magam „igazát".
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nőtlenség és reverenda

Folytatás az 1. oldalról Tovább olvasom